Balcsi

Vasárnap elmentünk a Balcsira (Lellére), hisz olyan jó idő volt, ki kellett használni.
Sami odafele elaludt (Máté is, kb 5 percre a céltól), de könnyen fel lehetett ébreszteni őket.
Csak röviden: sikerült árnyékos helyet találnunk, igaz, a szúnyog (még fiatal, zöld, nem is láttam eddig ilyet) annyi volt, mint a csuda, de ott nem vettem észre, hogy csípnének. Mára viszont jópár szúnyogcsípést észrevettem magamon, igaz, lehet, a tűzijátékkor szedtem össze.
Na szóval: amint odaértünk, gyorsan belevetettük magunkat (és a gyerekeket) a vízbe.
Jó volt, nem volt hideg (csak először és nagyon rövid ideig). Samu nagyon élvezte, ahogy húztam az úszógumiban, el is feküdt benne, amennyire csak tudott. Máténak is nagyon tetszett a vízben is, de aztán felfedezte a partot, és onnantól kezdve nagy volt a szerelem a vödörrel, a lapáttal és a teherautóval. Szállította az iszapot, várat építettünk, vizet hordott bele. Ma is mondta már, hogy menjünk a Balaton-partra :) És oda, ahol eddig még nem voltunk (először voltunk Lellén). De úgy gondolom, nem utoljára!