Nekem ma olyan "élményem" volt, nem kívánom senkinek.
Anyu megkért, hogy vigyük el a tescoba, mert nincs semmi húsa otthon. Ok, irány Kaposvár. Samu akkor aludt el, amikor már majdnem odaértünk, de amikor megáll a kocsi, fel szokott ébredni. Persze, szokott, de ma nem. Ébresztgettem, előtte kinyitottam Máténak az ajtót. Erre a nagyobb fiam, irány, fut befele, mert neki autós kocsi kell (aminek az eleje autó). Samut kiimátkoztam, anyu is kikászálódott, mire megyünk be, Máté sehol.
Kérdezem a biztonsági őrt, nem ment-e be egy kisfiú egyedül. Hát, ő most jött az előbb, nem tudja, megyek be, végig az áruházon, Máté sehol. Gondoltam megnézem kint az autóknál. Kifele megkérdem a másik őrt, aki a kijáratnál áll, válasz, mint az előzőnél :( Frankó. Szaladok kint végig, semmi. Még egyszer bent, semmi. (persze tudom, hogyha telefon nincs nálam, Zsolti után is tudok ennyit szaladni, tuti, hogy mindig elkerüljük egymást :(. Gondoltam megnézem megint kint. És ahogy kilépek, ott áll előtte. Hát, kijött egy pár könnycsepp.
Máté nem ijedt meg (állítása szerint, minket keresett). Persze nem a bejáratnál ment be, valahol a pénztáraknál osont be, aztán kiment. Épp körforgalmat építenek, tiszta káosz van, de szerencsére épp arra ment, ahol nincs forgalom, és azt mondja, hogy nem lépett le a zebrára, ott visszafordult.
Jól megijesztett, de ennél jobban is kétségbe tudtam volna esni, pl. ha egy órán keresztül keresem, és semmi. Szerencsére ez nem történt meg.
Viszont tegnapelőtt éjjel épp azt álmodtam, hogy anyu elhagyta Mátét. Hát, ketten voltunk :(
És ami még mindezt megelőzte:
Kiürült a mosószeres flakonom. Máté mondta, hogy ne dobjam ki, majd jó lesz neki virágot öntözni. OK. Én hülye, mindig csak halogatok, azonnal ki kellett volna mosnom :(
Persze Samu épp akkor talált rá, mikor Máté már letekerte a kupakját. Csak azt hallom, hogy köpköd. Na frankó, gyorsan vittem, hogy kimosom a száját. Persze ordított, de megijedtem, mert nagyon mosószerszagot éreztem. Aztán kiderült, hogy a keze volt mosószeres, azt éreztem. Gondolom megnyalta a kezét, és egyből köpködött.
De hogy mindig van valami :(
Mátéval aztán megbeszéltük, hogy soha többet nem csinál ilyet, mit tegyen, ha mégis elveszik (szóljon felnőttnek, ha már bement valahova ne menjen ki).
Este aztán megint szóba hoztam, akkor már azt mondta, megijedt egy kicsit, amikor nem talált minket, sírt is (bár amikor megtaláltam nem látszott rajta), és szólt egy felnőttnek, de nem segített neki :(
Viszont lehet, hogy mindezt csak azért mondta, mert én azt mondtam neki, hogy ezt tegye, ha esetleg legközelebb elveszik. De NEM LESZ legközelebb!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése