2013. március 30., szombat

Ovis farsang

"Kis" csúszással (a téli megbetegedések miatt) márc. 13-án végre megtartották az oviban a farsangot. Ilyenkor egybenyitják a két csoportszoba ajtaját, és az egyikben zajlik a felvonulás és a tánc, a másikban pedig terített asztal várja a gyerkőcöket egy kis rágcsálnivalóval, innivalóval.
Minden évben felmerül a kérdés, hogy faluszinten, a közösségi házban vagy az oviban, kissé zártabban legyen megrendezve a farsang. Eddig a közösségi házban volt, idén viszont az ovis mellett döntöttünk (meg lettek kérdezve a szülők, és a közösségi ház győzött, de segíteni nem nagyon akartak sem az előkészületben, sem a takarításban, sem semmiben :( sajnos)
Nem is volt baj, hogy így döntöttünk, hisz az eredeti időponthoz képest (febr. 9.) igencsak el lett csúsztatva a sok kis beteg miatt.
Nyílt volt a gyerekek szülei, nagyszülei számára, már aki meg tudta oldani, hogy elmenjen hétköznap. Nekem épp lyukasórám volt a felvonulás ideje alatt, úgyhogy én elmentem, Zsolti pedig éjszakás volt, de ő is kíváncsi volt, így nem feküdt le.

Máté kitalálta, hogy ő ninja szeretne lenni, és persze Samu is rögtön rávágta, hogy akkor ő is.
Nem akartam nagyon belemerülni és nagy jelmezt csinálni egy óra miatt, úgyhogy egy fekete nadrág volt rajtuk, fölül pedig egy keresztben kötős ninjaruha Saminak volt egy Jackie Chan-es, Máténak egy felnőtt ing lett átalakítva. Na meg kardja volt mindegyiknek.
Jól érezték magukat, bár Máté nem volt hajlandó beállni a táncolók közé. Aztán a barátaival inkább harcosat játszottak.

Nem csak felvonultak a gyerekek, hanem külön a kicsik és külön a nagyok énekeltek, mondtak pár verset is.
És itt a lényeg. Samu.
Nagyon nagy meglepetés volt számomra, hogy a kicsik műsorán Samci nagyon ügyesen, hatalmas beleéléssel, hangosan mondta a többiekkel együtt a verseket, mondókákat. Olyan édes volt, még a könnyeim is kijöttek a nevetéstől. Nem kinevettem ... hogy is írjam ... a cukisága, a hatalmas artikulációs előadásmódja csalt mosolyt/nevetést az arcomra.
Persze utána nagyon, de nagyon megdicsértem, hisz nem szokott verselni, és tényleg meglepetés volt ez számomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése