Na nem most hanem vagy már 3 hete volt, az őszi szünet után.
Az első héten délben hazahoztam Pepcsit, mert eléggé sírdogált délelőttönként, de a szünet végével, biztossá vált az oviban alvása. Első nap ebéd után végigsírta a mesét, úgyhogy a többiek biztosan nem örültek. Másnap már csak mese után sírt kicsit, utána pedig már nem volt gond.
Samci, a kis besúgóm mindig elmondta, hogy aznap épp sírt-e Pepi, vagy hogy hogyan viselkedett. Nem volt gond, csak akkor sírt szegénykém, amikor Samu kiment a csoportból néptáncolni. Peti otthon is azt hajtogatta, hogy ő már nagy fiú, ő is tud táncolni. Pedig a valóságban ő még nagyon is kicsi a tánchoz ...
A következő héten viszont már Sami áldozta volna fel magát, mondván, hogy ha a Pepcsi sír, akkor ő inkább nem megy néptáncra. pedig imádja ... sikerült azonban meggyőznöm, hogy nyugodtan menjen, nem fog sírni, és ezt Pepi is ígérte Samcinak. Pityergett kicsit ugyan, de hamar megnyugodott.
Eddig jól ment az ovi, most viszont bárányhimlős lett a drága, remélem, a legalább egy hét kényszerpihenő nem fog nagyon bekavarni ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése