Karácsony

Megint játékdömping ...
Likvidálnom kellene a karácsonyt, vagy nem tudom, hogyan lehetne megoldani, hogy ne kapjanak ennyi ajándékot. Sokat. Idén is. És mivel 3-an vannak, 3-szoros a mennyiség is. És ez a legnagyobb bajom. Mert egy gyereknél, ha kap 5-6 ajándékot, az még elmegy, ha muszáj, de 3*5-6 már marha sok. És bár előre leszögeztem, hogy nem kapnak mindenkitől külön, mégiscsak ez lett. Mert nagyon jól tudjuk, hogy "Adni jobb, mint kapni" (bár Máté szerint kapni sokkal jobb), és hogy is foszthatnék meg bárkit attól a jóleső érzéstől, amit akkor élünk át, amikor látjuk azt, amit a teljes extázisban lévő gyermek (Máté, Samit nem izgatta idén sem) mutat, átél, és az öröm, amit kimutat. A boldogság, ami kiül az arcára ... én is szeretem ezt látni, persze, hogy mindenki szeretné. Ezt megértem.

Az idén nem karácsony előtt szereztem be a játékokat, hanem még szeptemberben egy webáruházból rendeltem, és abban a tudatban voltam, hogy majd kapnak egy ajándékot tőlünk, egyet a keresztszülőktől, egyet a veszprémi rokonoktól és a többi mindenkitől is egyet. Így is 4 lett volna minden gyereknek, ami bőven elég is. Először az öcsémet hallottam hőbörögni, mert hogy ő szeretne külön adni a gyerekeknek. Belementünk. A veszprémi rokonok viszont (3 család: nagynénémék, unokatesóim) viszont külön hoztak nekik. És bár nem mindenki minden gyereknek külön (mily szerencse), így is több, mint kellett volna.
De senkit nem akarnék megbántani, hisz tudom, hogy szeretettel adják. Mindenki úgy adja.

Jó sok játékkal bővült a gyűjteményünk: kaptak többféle társast ( Mátéval mindent kipróbáltuk), könyveket, kirakót, favonatsínt.
Konkrétabban: társasok: Lego Minotaurusz (jó kis játék)
                                      Play-Doh Gyurmakrumpli- verseny
                                     Monopoly Pénzeső
                                      Csótánycsapda
                                      Ki kicsoda? úti társas
                                      Cápatámadás
                                      Reflexx
                                      Halli galli
                         könyvek: Mi micsoda Junior: Az erdő
                                                                      Az állatkert
                                                                      A posta
                                        Mesék Mátyás királyról
                                        Dinós könyv
                                        A bajkeverő majom, Mikulás apó
                         Egyéb játék: Dino ásatás
                                             Kirakók  (12,24,36 db-os)
                                             Memóriajáték
                                            Eichorn vonatsínkészlet
                                            Uno kártya
                                           Logitipp - állatok, növények
                                     

És ahogy a karácsony zajlott:
Első emlékeim gyerekkorom karácsonyából: a papa a vízműnél dolgozott, és karácsonyi szokás volt, 24-én délután lementünk a papával és a mamával a vízműhöz. Szerettem ott lenni, mert ott lehetett krétával rajzolni. És minő meglepetés, hogy mire hazaértünk, addigra a Jézuska is mindig megérkezett.
Aztán általános iskolás koromtól kezdve a karácsony mindig 24-én délután kezdődött a templomban a pásztorjátékkal. Ez azóta sem változott: nekem így kezdődik a karácsony.
Szóval 24-én délután, amikor a kicsik felébredtek és átöltöztek/átöltöztettem őket, felkerekedtem a gyerekekkel és elmentünk a templomba a "Jézuska-várásra", a pásztorjátékra. Meglepő módon elég jól bírták a műsort: először az ovisok szerepeltek (csak páran, hisz a véghajrában sokan lebetegedtek: Sami nem akart kiállni, ő is hiányzott, így én sem erőltettem), aztán a felsősök adták elő betlehemi pásztorjátékukat. Máté jól bírta, de ő már nagy. Pepcsi az ölemben ült, ő is elnézte, de az utolsó 10 perc már szenvedés volt. Hajolgatott jobbra-balra. Sami viselte legkevésbé jól, bár az elején nem volt gond, de aztán minden érdekelte, csak a műsor nem, magyarázott, amikor pedig énekelni kellett volna, csak nekem mondogatta, hogy hagyjam már abba ... a fenekén sem tudott megülni.
A műsor után kis ajándékcsomagot kaptak, majd megcsodáltuk a templomi Betlehemet. a hazafele út sem volt zökkenőmentes és gyors sem, de legalább szellőztek egyet. Mire hazaértünk, a Jézuska is járt nálunk.

Karácsonyfánk már volt délelőtt, apa hozta (aki találkozott a Jézuskával), fel is díszítettük közösen - legalábbis Mátéval, aki lelkes segítségnek bizonyult, a kisebbeket annyira nem izgatta ... Samit legkevésbé.
Szép lett, imádom az idei fánkat: majdnem csupa természetes anyag (a fény és 2 girland kivételével), de 100%-ig gyerekbarát, törékeny díszek nélkül: mézeskaláccsal, szárított narancskarikákkal, fahéjas díszekkel, szalmadíszekkel, masnikkal.

Máté rettentően várta az ajándékbontást, de meg kellett várnia a Vera mamát, ami nagy büntetés volt neki (15 perc kb). De kibírta, sőt az éneklést is, igaz, végig topogott, ugrált, fülig ért a szája, és majdnem szó szerint kiugrott a bőréből. Örült az ajándéknak is, a másénak legalább annyira, mint a sajátjának.
Sami tudomásul vette, de abszolút nem izgatta .. tavaly sem. Inkább trakit nézett a gépen. Úgy elfáradt a műsoron és a hazafelé vezető úton, hogy utána 3 órán keresztül meg sem moccant, azt sem mondta, hogy mukk. Pepi pedig a csillogó-villogó karácsonyfának örült a legjobban. Na meg a kis verdás labdájának.
Máté ügyesen összerakta a Minotauruszos legóját, ki is próbálták az apjával. Erre a sorsra jutott Sami játéka is. Máté által :)
25-én Vera mamánál voltunk, délután pedig a Marika mamánál.
26-án a veszprémi rokonok jöttek anyuhoz, és mi is mentünk, délután pedig a keresztszüleiket vártuk Zsombival. Olyan jól elvoltak ... persze volt vita meg sírdogálás is, de nem vészesen, és a nagyobbak ügyesen vigyáztak és alkalmazkodtak a kisebbekhez, így még beszélgetni is tudtunk a vacsi után.

A másik dédi még vissza van, és ma mentünk az Ilonka nénjéékhez is, de 2 napba nem fér bele mindenki, pedig helyben vagyunk.
Azonban összességében elmondható, hogy az idei karácsony örömökben gazdagon, kellemesen ás jó hangulatban telt. Kisebb nagyobb bökkenőkkel, de ahol gyerek boldogítja a mindennapjainkat, nem is várhatunk mást. És ez így volt jó :)