Pihenés kettesben

Még nyáron ötlött az eszembe, hogy milyen jó is lenne kettesben (férjestül) elmenni valahova pihenni. Már elég nagyok a gyerekek, a legkisebb is elmúlt 2,5 éves, és Máté születése óta (7,5 éve) nem voltunk sehol. Nyaralni igen, többször is, de mindig gyerekkel, vagy gyerekekkel.
Kutakodtam szállodák után, kedvező árat keresve, és végül a keszthelyi Kristály Hotelre esett a választásom egy kuponos oldalon. Hisz nem akarok én egy évre előre tervezni, és ezen kuponok felhasználhatósága is 2-3 hónap.
Nov. 22-24-re foglaltunk időpontot, később kiderült, hogy ez így jó is, hisz karácsonyig nem lesz már szabad hétvégém.
21-én, csütörtökön este azonban Peti bepöttyösödött. Pénteki diagnózis (csütörtökön a fejemet tettem volna rá, pedig nem láttam még ilyet, a nagyok be vannak oltva): bárányhimlő. Menjünk, vagy maradjuk? Nem volt lázas, és én sem tudok többet tenni, mint a mamák, na meg ők láttak már bárányhimlős gyereket, így mentünk.
Péntek du indultunk 2 óra körül. Bogláron megálltunk a KIK-nél, vettünk még pár apróságot (pl. nekem papucsot, fürdőruhát- na nem azért mert nincs). 5 óra körül értünk Keszthelyre, és kisebb malőr után, de megtaláltuk a szállodát. A recepción kedvesek voltak, elmondták hogy mi tartozik a csomagba, hogyan van nyitva a wellnessrészleg, mikor van reggeli és vacsora.
Lecuccoltunk, kipróbáltuk a wellnesst, majd meglátogattuk a tescot újra, mert a fogkefe-fogkrém otthon maradt. Este volt, nyugi, alig voltak, így a mikulás csomagokba is bevásároltunk.

Szombaton reggeli után felkerestük a múzeumokat. Elvileg nem néztük volna meg mindet, de mivel olyan belépőt vettünk, amivel mindbe bemehettünk, és időnk is volt, na meg tetszettek is, így mindet végigjártuk. A babamúzeummal kezdtük: élmény volt, nekem biztosan. 3 szinten van a kiállítás, rengeteg látnivalóval. Az első szinten népi viseletbe öltözött babák (porcelánbabák) voltak. Mindről megtudtuk, hogy milyen viseletet hord. De láttunk itt termésekből készült hangszereket is. A második szinten még több baba volt, gyönyörű ruhákban. A plafon pedig tele volt népi ruhákkal: hímzett ingekkel, övekkel, subákkal. Láttunk szobabelső makettet és kékfestő mintákat is a faragott székek mellett. A 3. szinten a népi építészetet lehetett megcsodálni: székely kapukat (ezek a kicsik is mennyi munkát, faragást igényeltek, hát akkor még az igazi nagyok!), parasztház- és régi ház maketteket, sőt, még egy barlanglakást is. Volt templom- és hajómakett is, szóval lehetett nézelődni. Én pedig egy csomót fényképeztem, hisz a rajzhoz, olvasáshoz jól fognak jönni ezek a képek. Bevallom, nekem nagyon tetszett ez a múzeum, minden egyes bemutatott darabja. Érdemes ellátogatni ide!
A múzeumról a honlapjukon is lehet olvasni, és gyönyörű képeket nézni: Honlap.

Megnéztük a Csigaparlamentet is, ami jóval nagyobb, mint amire én gondoltam, viszont azt nem éreztem indokoltnak, hogy a babamúzeum és a Csigaparlament belépőjének összege azonos legyen. Mennyivel többet láttunk a babamúzeumban!

A 3. a Horrorárium és kínzómúzeum volt, ahol a középkori kínzásokat ismerhettük meg közelebbről. Leírásokat találtunk róluk és viaszbabákkal szemléltetve is voltak. Na itt, nem fényképeztem annyit, mert a viaszbabás illusztáció eléggé durva volt, majdnemhogy csak a leírásokat fotóztam. Ez a múzeum nem kerül be a kedvenceim közé, bár tény, emlékezetemben megmarad, mert  ledöbbentünk, mennyire kegyetlen is volt a középkor népe. Aki képekre is kíváncsi (így végignézve annyira nem jön át a képeken a durvaság), az a Holnapon utána tud nézni.

A következő állomásunk a történelmi panoptikum volt, ami sokkal jobban tetszett, mint az előző. Történelmi nagy alakjaink élet nagyságú viaszszobraiban gyönyörködhettünk (sokban), és rövid leírás is volt mindegyik alatt, a legfontosabb tudnivalókról róluk. Mi mindet becsületesen elolvastuk, és nem bántuk meg, hogy ennek a múzeumnak a végiglátogatása több időt vett igénybe. A történelmi alakok mellett láttunk zászlókat, tarsolylemezeket, és kisebb viaszbabákat is: sok-sok apácát, rendek szerint csoportosítva, többféle viselettel (pl. munkához öltözve, hétköznapi ruhában, ünneplősen). Különböző miseruhás pap- babákat is felsorakoztattak itt. Ide is érdemes ellátogatni! Honlap

A játékmúzeumban gyerekkorunkat idézhettük elő, mert bár fiatalok vagyunk, már mi is találtunk olyan játékokat, amelyekkel mi is játszottunk gyerekként. Persze nem temérdek mennyiséget, de mégis. És azokon kívül volt egy csomó sokkal régebbi játék, amivel még anyáink, nagyanyáink játszottak. Kedvencem a faszánkó volt. Honlap

A következő múzeumot neveltetésem révén kihagytam volna, de rábeszélt a férj, hogy ne legyek már ilyen prűd, nézzük meg. Részben lányos zavarom miatt, részben a döbbenet miatt, hogy "Szent ég, miket ki nem találtak!", de nevettünk egy csomót. A reneszánsz kori erotikus irodalom illusztációi elevenedtek meg a szemünk előtt.
Képet egyet sem készítettem, de aki kíváncsi a honlapon talál. És nem véletlen a felbukkanó honlapon a 16-os karika ...

Utolsó múzeumunk a nem is olyan régmúltba kalauzolt vissza bennünket. Láttunk régiségeket és mindent, ami giccses. Itt a kedvenc egy mosógép volt, ami t mai szemmel inkább betonkeverőnek neveznék.
Honlap

A múzeumok után a szálloda wellness részlegét teszteltük tovább, masszázzsal kiegészítve, és még barnultam is. Vagy nem, mindenesetre álltam egy ideig a szoláriumban is, de úgy hiszem, rendszer nem lesz belőle.
A vacsorával kissé megjártuk, későn mentünk, leves nem nagyon volt, amit pedig utána kaptunk, az egyszerűen ehetetlen volt (valami zacskós tömény), de a főfogás finom és bőséges volt. Olyannyira, hogy a desszert Zsoltira maradt, én már nem bírtam vele.
Vasárnap délelőtt még lubickoltunk egyet, aztán 11 körül elhagytuk a szállodát, de hazatérés előtt kihasználtuk, hogy gyerekek nélkül vagyunk, így vásároltunk és nézelődni is volt idő.

Úgy hiszem, nem ez volt az utolsó hétvége, amikor megszökünk a gyerekek elől. Tavasszal folyt. köv.