Nagykarácsony

Évek óta hagyomány iskolánkban (az önkormányzat jóvoltából), hogy az elsős gyerekek, valamikor a nov.-dec-i hónapban, meglátogatják a Mikulást Nagykarácsonyban.
Idén kétségeink voltak afelől, hogy ez megvalósul, hisz az iskola már nem önkormányzati fenntartású. Mindegy, azért megpróbálkoztam, és felvetettem a polgármester-asszony előtt, és nagy örömömre igent mondott. Ami azt jelenti, hogy a gyerekek teljesen ingyen és bérmentve tehetik meg ezt a kirándulást. A jegy árát kifizetik, az útiköltséget pedig elszámolja a hivatal.
Szóval mehetünk ... igen ám, de mikor? A szervezkedésünk már november vége felé volt, így kérdéses volt, mikorra kapunk időpontot. Ami nem egyszerű, hisz egy busz van, ami szállítja a gyerekeket 2 napon úszni, versenyezni, színházba. Sok mindenhez kellett alkalmazkodni, többször telefonálni és változtatni az időponton, de végül dec. 18-ra sikerült időpontot kapnunk.
Gondoltam, majd valami kamuszöveggel előállok a gyerekeknek, hogy miért ilyen későn megyünk,hisz  dec. 6.-a, Télapó napja igencsak régen volt, de semmit nem kérdeztek, elkönyvelték, bár tény, hogy nem volt nagyon idejük ezen gondolkodni, mert igyekeztük titkolni előttük.
Nem csak mi mentünk, hanem a kisbári tagintézményünkben tanuló 5 gyermek is. Velük jött a tanító nénijük, én mentem az enyémekkel + a napközis tanító nénijük és egy szülő.
Rendben elindultunk és oda is értünk hullámvasutas utakat magunk mögött tudva, és egy kis bökkenőt a megérkezés előtt kb. 2 perccel (pedig készültünk hányós gyerekre, de ez suttyomban, hirtelen jött).
1/4 11 körül értünk, nekünk pedig 11-re volt időpontunk, de mivel rajtunk kívül senki nem járt már arra, mehettünk egyből a Mikuláshoz.
Amíg megvettük a jegyeket, a gyerekek körbenéztek az udvaron, ahol láthatták a Mikulás szánját, szarvasait, és fényképezkedhettek.
Aztán indultunk befelé ... a Mikulás szobája előtti szobába ültettek le minket, ahol énekszóval vártuk. Aztán amikor megjelent, énekeltek neki tovább, vers is elhangzott, majd következett az ajándékozás. Nem számítottam rá, de ha belegondolok, hogy is lehetne a gyerekek szemében a Mikulás ajándékcsomag nélkül.
Ez után a Mikulás beinvitált minket a szobájába, ahol megfigyeltük, milyen sok levelet kapott az évek alatt a gyerekektől, és milyen különleges tárgyai vannak (régi telefon, messzelátó, amivel figyeli a gyerekeket). Kérdezni is lehetett tőle, de nem nagyon akartak, aztán minden gyereket lefényképeztem vele. Máté nem nagyon akarta, de azért csak sikerült. A fényképezkedés után kicsit megbátorodtak, és kérdeztek, amire néha érdekes válaszokat kaptak, de nem tűnt fel nekik, hisz ők nem kételkednek a Télapóban.
A látogatás után öltözködött mindenki, Máté pedig tekert egy emlékérmét (mert természetesen belépéskor azonnal észrevette, hogy lehet - és ahol tehetjük, tekerünk. Ha van, 2 százasunk és 5 forintosunk :))
Andi manó volt a vezetőnk, aki először a Betlehemhez kísért minket. megnéztük, de mivel a mi falunkban is van felállítva, annyira nem nyűgözte le a gyerekeket. A következő állomásunk a "megyék fái" voltak. Minden megyének van egy fenyője, amire a megyéből érkezett gyerekek díszei kerülnek. A messze levő megyék fáin kevesebb dísz volt, ami érthető, de ez a gyerekeknek is feltűnt. Mi nem készültünk eléggé, mert nem vittünk díszt (csak a kolléganő volt évekkel ezelőtt, mi nem tudtuk, hogy kellene), de azért megnéztük, milyen díszek kerültek a fákra. Ötletet is loptunk, és megállapítottuk, hogy olyanok is vannak, amiket mi is csináltunk.
Következő állomásunk a játszóház volt, amit nagyon élveztek a gyerekek (mert a gyerekeknek ez kell). Egy nagy terem, tele játékokkal, és képeslapokat is lehetett készíteni. Sőt, a játék után közös táncolás is volt (persze Mátén kívül mindenki táncolt, és utánozta a manókat, de tudjuk, hogy Máté nem szereti a táncot). A teremben lehetett horgászni, célba dobni, labdán ugrálni, gólyalábon járni és más egyebeket is tenni, amiknek nem tudom a nevét.
A játszóház után egy másik játszóházba mentünk, ahol 2 ugráló és egy mászólabirintus várta a gyerekeket. Az a hely felidézhette bennük az Elevenparki élményeket, hisz hasonló elven működött. És úgy, mint ott, itt is nagyon jól érezték magukat.
A Mikulásnál tett látogatáskor nem gondoltam volna, hogy ki tudjuk tölteni az időnket, de mégis sikerült. 2 körül indultunk haza, és fél 4-kor érkeztünk meg. Hazafele nem volt gond, a gyerekek elkókadtak, elfáradtak, de azt hiszem, mindegyik élményekkel telve tért haza, egy csomó mesélnivalóval.
Képeket itt és itt lehet nézni a kirándulásunkról.