Meg lett ígérve a fiúknak, hogy idén még egyszer elmegyünk Patcára. A mikor volt csak kérdéses. Szerettük volna, ha a gyerekek keresztszülei is el tudnak jönni Zsombival, de sajnos nekik olyan zsúfoltak voltak a hétvégéig, hogy nem találtunk közös időpontot. Mivel azonban Petit nem akartam vinni, így Zsombi befért volna hozzánk, kedve is lett volna, de büntetésből nem engedték el.
Zsolti lába is gipszbe került időközben, így ő is kikerült a listából. Egyedül viszont nem akartam menni velük, így az Anitát kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve eljönni velünk. Igent mondott, és abban egyeztünk meg, hogy mivel van egy szabad helyünk, így a Lacikát is elvisszük.
Nem tudok igazából semmi újat írni, csak azt amit eddig is: kötélpálya, kiszolgált járművek, csúszdapark, játszóház. Persze nagyon tetszett a gyerekeknek, és megvallom, nekem is. Könnyebbség volt, hogy nem kellett Pepcsire figyelni és valakinek mindig őrizni, de persze ő is jól érezte volna magát, nem erről van szó, csak akkor egy felnőtt mellé van rendelve. Így viszont mindenki szabad volt, már ami a csúszdaparkot és a játszóházat illeti. Beltérben van, gyerekeknek el lett mondva, hogy ki nem mehetnek abból a helységből, és mivel cipőben nem lehet bent lenni, csak zokniban, így nem lett volna olyan egyszerű a lelépés sem :)
Mindenki mehetett arra a csúszdára, amire szeretett volna, egyedül Saminak volt egy tiltás: ő nem mehetett a nagy piros hirtelencsúszdára.
Máténak az volt a kedvence, a legmagasabbról is örömmel vetette magát a mélybe. Én előzőleg csak a kék labdáson csúsztam (a félelmetesebbek körül). Most is azzal kezdtem, és megállapítottam, hogy nekem ez bőven elég, de aztán hosszas tanakodás és bátorsággyűjtés után csak le mertem csúszni a kisebb hirtelencsúszdán. Ami nem véletlenül viseli a hirtelencsúszda nevet. A tanya honlapja szerint 4,5 méter magasról indul, de a tetején ülve legalább 6-7 méternek tűnik. Kiülsz a padkára a csúszda tetején, és lóg a lábad a mélybe. Rá kellene szánni magad, hogy leugorj a semmibe. Ahol bajod nem lehet, mert a végén már ívesebb lesz, de szabályosan zuhansz. Szabadesésben vagy pár másodpercig ...
De rászántam magam, és mint mindenben itt is az első előtt kell a legnagyobb levegő, utána már könnyebben ülsz oda. Nagy levegő még utána is kell, de már nem teljesen ismeretlen a dolog, még ha ijesztő is marad kicsit.
Aztán vettem a bátorságot, és a nagyobbról is lecsúsztam, ami 6,5 méteresnek van titulálva. Mondanom sem kell, ez is magasabbnak tűnik. Na nem alulról, onnan ok., de fentről, láblógatva ... hmmm. Nem is kell mondanom, nem én voltam az egyetlen anyuka, aki hezitált ... de mint ahogy a többiek, én sem hagyhattam, hogy a gyerekem bátrabb legyen nálam ...még a végén azt gondolná, anya gyáva nyuszi. De nem :)
Szóval a gyerekeknek nem volt nagy újdonság a tanyán (kivéve a pár hetes picurka mangalicamalackákat), csak élvezték a jól megszokott játékokat, lehetőségeket. Szórakoztak és jól érezték magukat. Persze ugyanez rólam is elmondható, csak nekem pluszban volt pár új élmény is.
Kipróbáltuk a Lacival a felnőtteknek való hálós játszóházat is, szuper volt az is! A gyerekek is többet voltak a nekik valóban ... épp ezért a gokart ki is maradt: úgy kiizzadtak, az én pólóm is tiszta nyirkos volt, a kupámban a hajam is, a szél viszont nagyon fújt, közeledett a vihar, így eltoltuk a gokartozást legközelebbre .. őszi szünetre, amikor reméljük, a Zsombiék is tudnak jönni velünk, és ők is végre megismerhetik a Katica tanyát annak minden szórakozási lehetőségével :)
Fényképezés elmaradt gép hiányában ... majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése