Fiús kirándulás

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, de szerintem nagyon jó ötlet volt, és egyik résztvevő sem ágált ellene :)
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe  és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.

Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek