2012. május 22., kedd

Elintéztem magam ...

Az egész a virágok miatt van ...
Múlt héten végre visszakerült mindkét redőny a fiúk szobájára. Viszont épp miattuk az ablakpárkányra helyezett virágok nem fértek el. Ha meg úgy csináltam, hogy ne szédüljenek le, akkor meg a redőnyöket nem lehetett teljesen lehúzni, csak a cserepek széléig ... Így viszont világosabb volt.
Mit tegyek? Olyan szépen nyílnak a bohócvirágok, kár lenne épp a ház elől elvenni. Arra jutottam, hogy a pince előtt vannak jó nagy (és nagyon nehéz) fatuskók. Zsoltinak is említettem, hogy mik a terveim, de nem mozgatta nagyon füle botját sem. Tegnap focizni volt, és meg hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy majd én szépen előre görgetem őket.
Az elsővel (a kisebbel) nem volt különösebb gond, bár az is elég nehéz volt. Kézzel kezdtem görgetni, de hamar áttértem a lábamra. Még jó, hogy lejt is az udvar, így még könnyebb volt.
Aztán a másodikkal jól megszenvedtem, de akkor még nem éreztem, hogy akármim fájna. Nagyobb, sokkal nehezebb és szerencsétlenebb volt a 2. tuskó, ugyanis nem henger alakú volt, hanem a teteje keskenyebb, az alja meg szélesebb. Görgettem, görgettem, de ezen okból nem gurult szépen egyenesen, hanem a keskenyebb felé mindig elfordult ... én meg mindig visszaigazgattam ... ez lehetett az egyik, amit nem kellett volna csinálnom, hagytam volna  a francba az egészet. De csak célba értem vele ... a felállítást és a pince elől kivadászást (lécek, meg mindenféle akadályok körül) szintén nem kellett volna erőltetnem. Nagyon nehéz volt a fránya tuskó.
Este már éreztem, hogy fáj a vállam, de még viszonylag könnyen el tudtam aludni. Viszont amikor Pepcsi fél 1-kor ébredt, azt hittem, csillagokat látok ... Alig tudtam letenni, aztán csak forgolódtam, sehogy se tudtam elaludni. Bekentem a vállam lóbalzsammal és képes voltam kimenni egy fájdalomcsillapítóért, mert azt gondoltam, talán valamivel jobb lesz. Jobb is lett szerencsére, és amíg aludtam, nem is éreztem, hogy fáj (de csak hanyatt tudtam aludni, fordulni meg sem próbáltam), Most viszont, hogy felébredtem ... ááá, alig tudom mozgatni a jobb vállam, de ha meg is mozdítom, borzasztóan fáj ... én banga jószág, miért hiszem már azt, hogy muszáj mindent nekem csinálnom? Most aztán átkozhatom magam ...
A virágoknak viszont jó helyük lett, de ez egy nap csúszással és az én jelen szenvedésem nélkül is megvalósítható lett volna egy erős férfiember segítségével.

1 megjegyzés: