Nagy betegségekről nem kell beszámolnom, és nagyon remélem, hogy nem is kiabálom ezt el.
Az ősz folyamán Máté volt egyszer beteg, meg Peti, aztán volt mind3, de egy hányással megúsztuk a nagyoknál, Peti egy napig hányt, de hamar elmúlt mindenkinél.
Múlt hét kedden a nagyobbak és én is megkaptuk az influenza elleni védőoltást. Zsolti már novemberben megkapta, és nem akartam idén magunknak beadatni, de hétvégén rám ijesztett egy cikk, miszerint piros riasztás van az influ ellen egész Nyugat-Európában. A gyógyszerész-szerint nem voltunk még elkésve, így megkaptuk az oltást. A járványt kb. 2 hétre jósolták, hogy ideér, addigra kialakul a védettség. Az pedig éppen most van.
Hogy emiatt, vagy sem, vagy más nyavaja maitt, de az ovisok igencsak megcsappantak: hétfőn Máté volt az egyetlen nagycsoportos az egész oviban.
Az iskolában nincs olyan sok hiányzó, múlt héten 4-en hiányoztak, ma senki.
Nem bánnám, ha így kihúznánk a maradék időt is a tavasz közepéig (tavaly sem télen, hanem márciusban volt nálunk a betegséghullám).
Téli nagy élményem pedig a madarakkal kapcsolatos. 2 éve etetjük télen a madarakat. Első évben pár cinke és pár tengelic volt a vendégünk, aztán tavaly valamennyivel több cinke. Idén is a cinkék érkeztek először, aztán amikor egy véletlen kapcsán egy csomó eleség kihullott a földre, akkor megjelentek a tengelicek is. Nem csak pár, egy egész csapat. Azóta pedig egy újabb csapat csatlakozott hozzájuk, az én nagy nagy örömömre. Olyan jó nézni a sok csipegető madarat. Láttam már köztük vörösbegyet és citromsármányt is.
a kis tengelicek azonban olyan kis ijedősek, minden apró neszre elröppennek. Még szerencse, hogy vannak nagy fák az út mellett.
2013. február 15., péntek
Farsang 2013
Szent ég!!! Tényleg a karácsonyi bejegyzésem volt az utolsó? Rohan az idő, amiből nekem sohasincs elég ...
Persze ebben nagy szerepe volt a félévi felméréseknek, javításuknak, bizonyítványok írásának, aztán a farsangi próbáknak. Remélem, a nyári programokról lesz időm beszámolni ... de igyekszem addig is.
Szóval farsang 2013- időrendben.
A félévi értekezleten került szóba az iskolás farsang időpontja. Akkor húsvéttól visszaszámolva úgy gondoltuk, hogy február 17 még nem böjt. Aztán kiderült, hogy mégis, úgyhogy előrébb kellett csúsztatni, így lett az időpont 2-a, nekünk pedig 2 hetünk arra, hogy az osztályokkal betanuljunk valamit. Évek óta az a szokás, hogy az egyéni jelmezesek (akik páran szoktak lenni) előtt osztályszinten öltöznek be a gyerekek, van ahol az osztályfőnök is. Szülői értekezletre kész ötlettel mentem: legyünk cowboyok, és adjunk elő egy country táncot. Jelmez sem kell, elég egy farmer, kockás ing, ha van kalap, és lábbelinek lényegében szinte minden jó (na jó, hótaposó nem :))
Persze felajánlottam, hogyha más ötlet van, szívesen meghallgatom, de nem volt. A jelenlevő szülők belementek. Aztán másnap a gyerekek is, mikor megmutattam nekik a neten talált koreográfiát.
Rednex: Cotton Eye Joe című számára találtam egy klassz kis táncot. Leültem, írtam a lépéseket, számoltam az ütemeket. Minden stimmelt szinte 2 órai figyelemmel ...
Aztán jött a döbbenet: a letöltött zenéhez sehogy sem akart passzolni a tánc. Újabb számolgatás, miegyebek, mire kiderült, hogy a videon 2,5 perces a zene, a letöltött pedig 3,15. Na mindegy, megtoldottam a koreográfiát, aztán táncoltam otthon egész hétvégén, hogy bennem rögzüljön az új, mert papírról tanítani nem volt az igazi ... (másnap izomláz lett, de jó volt, Sami is ugrált velem párszor)
1 hetünk maradt, és mivel a tesit nem én tartom, kénytelen voltam pár órát feláldozni, és próbáltunk mellette, amikor csak tudtunk. A gyerekek nagyon élvezték, olyan lelkesek voltak, jó volt nézni őket. A farsangra minden klappolt, de kénytelenek voltunk kicsit változtatni még szombaton a fellépés előtt, a hiányzók miatt.
Az elsősök focisták voltak, a másodikosok java lebetegedett, így ők nem léptek fel.
A 3.-osok gésák és harcművészek voltak, mi cowboy-táncosok.
5.-esek a Gangnam Style-ra táncoltak, 6.-osok stepp-táncosok voltak.
7.-esek cigányok, 8.-osok pedig a Kócos kis ördögök voltunk-ra bohóckodtak: csecsemőként, ovisként, kisiskolásként, kamaszként.
Jól sikerültek a műsorok, aztán az egyéni fellépők után mindenkit várt a büfé és a tombola.
Máté talált magának sütit, és nagyon örült, hogy végig a kis barátjával tudott lenni, Sami meg csak szendvicset evett, de azt 3-at. Pepcsi nem volt velünk, mert 2-kor kezdődött, Samit is előbb kellett kelteni, jobb volt, így, hogy Pepi maradt a mamával.
Tombolát csak 10-et vettünk, viszont rengeteget eladtunk. Már előre megbeszéltük Mátéval, hogy nem biztos, hogy nyerünk (egyik évben keserves sírásra fakadt, amikor nyeremény nélkül maradtunk). Megértette, és még nyertünk is egy állatos dvd-t könyvrésszel, nyalókát és papírzsepit (tombolanyereményeket úgy szokták összehordani a gyerekek).
Időrendben az ovis farsang következett volna, ha a sok beteg miatt el nem csúsztatják. Még most sem tudunk pontos időpontot, de nehéz is lenne, mert hétfőn egyedül a Máté volt nagycsoportos, a többiek kidőltek a sorból.
Egyébként az biztos, hogy nem a faluházban, hanem az oviban lesz, ahova a felvonulás idejére
bemehetnem a szülők, nagyszülők is. Az én gyerekeim egységesen ninják lesznek: Samu piros, Máté kék (a Ninjago miatt). Máté találta ki, hogy az szeretne lenni, Samu meg rögtön rávágta, hogy akkor ő is. Pedig itt várja további sorsát Máté gombajelmeze ...
A felnőtt farsangot az óvoda szülői munkaközössége szervezte (én is), és szerencsére nagyon jól sikerült. Mindig van egy kis félelem, hogy lesz-e elég fellépő. Ez idén sem volt máshogy, de pár felmezes volt, akik a hangulatot megalapozták, így minden ok volt. A bál is jól sikerült. Sokan is voltak, hangulat is jó volt, egy csomó tombolát eladtunk (volt nyeremény is bőven a felajánlásokból).
A felvonuláson nem tudtam ott lenni, mert 7-kor kezdődött: fürdetés, altatás időben, de 9-re ott voltam. Egyedül. Zsolti épp éjszakás volt és nem engedték el ...
Beszélgettem, meg is táncoltattak, aztán árultuk a tombolát, kitépkedtük, fél 1-től húzták negyed kettőig, ezt rábeszélésre megvártam, aztán mentem haza. Persze itt nem nyertem. Nem szokásom :)
4 óráig tartott a buli, aminek a visszhangja is jó szerencsére.
Persze ebben nagy szerepe volt a félévi felméréseknek, javításuknak, bizonyítványok írásának, aztán a farsangi próbáknak. Remélem, a nyári programokról lesz időm beszámolni ... de igyekszem addig is.
Szóval farsang 2013- időrendben.
A félévi értekezleten került szóba az iskolás farsang időpontja. Akkor húsvéttól visszaszámolva úgy gondoltuk, hogy február 17 még nem böjt. Aztán kiderült, hogy mégis, úgyhogy előrébb kellett csúsztatni, így lett az időpont 2-a, nekünk pedig 2 hetünk arra, hogy az osztályokkal betanuljunk valamit. Évek óta az a szokás, hogy az egyéni jelmezesek (akik páran szoktak lenni) előtt osztályszinten öltöznek be a gyerekek, van ahol az osztályfőnök is. Szülői értekezletre kész ötlettel mentem: legyünk cowboyok, és adjunk elő egy country táncot. Jelmez sem kell, elég egy farmer, kockás ing, ha van kalap, és lábbelinek lényegében szinte minden jó (na jó, hótaposó nem :))
Persze felajánlottam, hogyha más ötlet van, szívesen meghallgatom, de nem volt. A jelenlevő szülők belementek. Aztán másnap a gyerekek is, mikor megmutattam nekik a neten talált koreográfiát.
Rednex: Cotton Eye Joe című számára találtam egy klassz kis táncot. Leültem, írtam a lépéseket, számoltam az ütemeket. Minden stimmelt szinte 2 órai figyelemmel ...
Aztán jött a döbbenet: a letöltött zenéhez sehogy sem akart passzolni a tánc. Újabb számolgatás, miegyebek, mire kiderült, hogy a videon 2,5 perces a zene, a letöltött pedig 3,15. Na mindegy, megtoldottam a koreográfiát, aztán táncoltam otthon egész hétvégén, hogy bennem rögzüljön az új, mert papírról tanítani nem volt az igazi ... (másnap izomláz lett, de jó volt, Sami is ugrált velem párszor)
1 hetünk maradt, és mivel a tesit nem én tartom, kénytelen voltam pár órát feláldozni, és próbáltunk mellette, amikor csak tudtunk. A gyerekek nagyon élvezték, olyan lelkesek voltak, jó volt nézni őket. A farsangra minden klappolt, de kénytelenek voltunk kicsit változtatni még szombaton a fellépés előtt, a hiányzók miatt.
Az elsősök focisták voltak, a másodikosok java lebetegedett, így ők nem léptek fel.
A 3.-osok gésák és harcművészek voltak, mi cowboy-táncosok.
5.-esek a Gangnam Style-ra táncoltak, 6.-osok stepp-táncosok voltak.
7.-esek cigányok, 8.-osok pedig a Kócos kis ördögök voltunk-ra bohóckodtak: csecsemőként, ovisként, kisiskolásként, kamaszként.
Jól sikerültek a műsorok, aztán az egyéni fellépők után mindenkit várt a büfé és a tombola.
Máté talált magának sütit, és nagyon örült, hogy végig a kis barátjával tudott lenni, Sami meg csak szendvicset evett, de azt 3-at. Pepcsi nem volt velünk, mert 2-kor kezdődött, Samit is előbb kellett kelteni, jobb volt, így, hogy Pepi maradt a mamával.
Tombolát csak 10-et vettünk, viszont rengeteget eladtunk. Már előre megbeszéltük Mátéval, hogy nem biztos, hogy nyerünk (egyik évben keserves sírásra fakadt, amikor nyeremény nélkül maradtunk). Megértette, és még nyertünk is egy állatos dvd-t könyvrésszel, nyalókát és papírzsepit (tombolanyereményeket úgy szokták összehordani a gyerekek).
Időrendben az ovis farsang következett volna, ha a sok beteg miatt el nem csúsztatják. Még most sem tudunk pontos időpontot, de nehéz is lenne, mert hétfőn egyedül a Máté volt nagycsoportos, a többiek kidőltek a sorból.
Egyébként az biztos, hogy nem a faluházban, hanem az oviban lesz, ahova a felvonulás idejére
bemehetnem a szülők, nagyszülők is. Az én gyerekeim egységesen ninják lesznek: Samu piros, Máté kék (a Ninjago miatt). Máté találta ki, hogy az szeretne lenni, Samu meg rögtön rávágta, hogy akkor ő is. Pedig itt várja további sorsát Máté gombajelmeze ...
A felnőtt farsangot az óvoda szülői munkaközössége szervezte (én is), és szerencsére nagyon jól sikerült. Mindig van egy kis félelem, hogy lesz-e elég fellépő. Ez idén sem volt máshogy, de pár felmezes volt, akik a hangulatot megalapozták, így minden ok volt. A bál is jól sikerült. Sokan is voltak, hangulat is jó volt, egy csomó tombolát eladtunk (volt nyeremény is bőven a felajánlásokból).
A felvonuláson nem tudtam ott lenni, mert 7-kor kezdődött: fürdetés, altatás időben, de 9-re ott voltam. Egyedül. Zsolti épp éjszakás volt és nem engedték el ...
Beszélgettem, meg is táncoltattak, aztán árultuk a tombolát, kitépkedtük, fél 1-től húzták negyed kettőig, ezt rábeszélésre megvártam, aztán mentem haza. Persze itt nem nyertem. Nem szokásom :)
4 óráig tartott a buli, aminek a visszhangja is jó szerencsére.
2012. december 29., szombat
Ünnepek gyerekszemekkel - szerintem
Vajon hogy élheti át egy gyerek az ünnepeket? A Mikulást? A karácsonyt?
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.
Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.
Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.
Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.
Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.
Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.
Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.
Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.
Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.
Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.
Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.
Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.
Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.
Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.
Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.
2012. december 28., péntek
Karácsony '12
Ha gyerekkoromra visszaemlékezem, a karácsony kezdetét nekem mindig a templomi betlehemes játék jelentette. Szerepeltünk ... a karácsonyfát pedig ezidő alatt feldíszítették, és az ajándékok is alá kerültek. Persze később már mi díszítettük a fát, és idővel ezen tevékenység a templomlátogatás elé került, de karácsony soha nem múlhatott el betlehemi játék nélkül.
Ezen szokás annyira belém ivódott, hogy mióta a gyerekek megvannak, velük is mindig elmegyünk a templomba, aztán mire hazaérünk, addigra a fa alá kerül az ajándék. A fát is a Jézuska hozza, csak azt előbb, és mivel nincs ideje mindenkiét feldíszíteni, ezért ezt a feladatot ránk hagyja ... Máté idén is lelkesen segített a díszítésben, Sami viszont inkább aludni ment, és örült, mikor felébredve látta a kész fát.
Minden évben lelkesen várom a karácsonyt, aztán elérkezvén mindig felmerül bennem, mire ez a rohanás? Mert bizony a 3 nap idén is rohanással telt ...
24. de: sütés-főzés-készülődés
dél: Peti altatás- Samu altatás- Mátéval fadíszítés
ébredés után öltözködés- templomba sietés (Pepcsi maradt az apjával)
Templomban szerepeltek idén is az ovisok, bár elég kevesen voltak. Máté ügyesen szerepel már, de Sami nem volt hajlandó kiállni sem (templomi képek itt)
fél 5: hazaérés - izgalom- ajándékbontogatás (kép)
vacsi- társas, lego-összerakás- Pepcsi mindentől távoltartás :)
25. de: Anitáék jöttek
Vera mamához mentünk ebédre
délben picik altatása
du. Zsombiék és a keresztszülők jöttek (előtte kaja-készítés, ajtó szuggerálás: mikor jönnek már??? -mert ők mindig késnek)
vacsi- ajándék bontás, játszás (Pepcsi elment a mamával, így nyugi volt :))
26. de: dédihez menetel
Marika mamához menetel
Haza altatni
Vissza a mamához, mert a veszprémi rokonok, unokatesók jöttek
Nagy örömünkre mindannyian!!!
ajándékozás, közös móka - hazacuccolás
Címszavakban ennyi, de még így is sok ...
ajándékokról is csak röviden: tavaly megfogadtam, hogy mindenki figyelmét felhívom rá, nem kapnak mindenkitől külön és egyenként ajándékot ... sok, felesleges. túl sok!
tőlünk+ Vera mama
Marika mama+Tamás bátyus+ dédi
Bözsi dédi
Keresztszülők
Veszprémiek (tavaly mindenhonnan külön kaptak :*3)
Anitáék
És kicsi ajándékokban egyeztünk meg. Tőlünk és a Marika mamáéktól nagyobbat kaptak, de ennyi.
És hogy mit?
Máté: lego -szemétszállító - ninjago tűzmotor - legos társas -könyv -pizzakészítős gyurmakészlet
Sami: piranja-s társas- könyv- traki- traki (mert ő ezt kért)- +1 társas, amivel eddig csak Máté játszott, de Samit a trakin kívül nem is nagyon érdekelte az ajándék.
Pepcsi: könyv-könyv- játékállatok
+ közösen kaptak egy fa írótáblát.
Úgy gondolom, így is épp elég, ha nem sok.
Annak viszont örülök, hogy a kapott ajándékok közül mindennel játszanak, ami ugye azt bizonyítja, hogy örülnek neki :)
( a fenti szövegben a színes szavakra kattintva jönnek be a képek :))
Ezen szokás annyira belém ivódott, hogy mióta a gyerekek megvannak, velük is mindig elmegyünk a templomba, aztán mire hazaérünk, addigra a fa alá kerül az ajándék. A fát is a Jézuska hozza, csak azt előbb, és mivel nincs ideje mindenkiét feldíszíteni, ezért ezt a feladatot ránk hagyja ... Máté idén is lelkesen segített a díszítésben, Sami viszont inkább aludni ment, és örült, mikor felébredve látta a kész fát.
Minden évben lelkesen várom a karácsonyt, aztán elérkezvén mindig felmerül bennem, mire ez a rohanás? Mert bizony a 3 nap idén is rohanással telt ...
24. de: sütés-főzés-készülődés
dél: Peti altatás- Samu altatás- Mátéval fadíszítés
ébredés után öltözködés- templomba sietés (Pepcsi maradt az apjával)
Templomban szerepeltek idén is az ovisok, bár elég kevesen voltak. Máté ügyesen szerepel már, de Sami nem volt hajlandó kiállni sem (templomi képek itt)
fél 5: hazaérés - izgalom- ajándékbontogatás (kép)
vacsi- társas, lego-összerakás- Pepcsi mindentől távoltartás :)
25. de: Anitáék jöttek
Vera mamához mentünk ebédre
délben picik altatása
du. Zsombiék és a keresztszülők jöttek (előtte kaja-készítés, ajtó szuggerálás: mikor jönnek már??? -mert ők mindig késnek)
vacsi- ajándék bontás, játszás (Pepcsi elment a mamával, így nyugi volt :))
26. de: dédihez menetel
Marika mamához menetel
Haza altatni
Vissza a mamához, mert a veszprémi rokonok, unokatesók jöttek
Nagy örömünkre mindannyian!!!
ajándékozás, közös móka - hazacuccolás
Címszavakban ennyi, de még így is sok ...
ajándékokról is csak röviden: tavaly megfogadtam, hogy mindenki figyelmét felhívom rá, nem kapnak mindenkitől külön és egyenként ajándékot ... sok, felesleges. túl sok!
tőlünk+ Vera mama
Marika mama+Tamás bátyus+ dédi
Bözsi dédi
Keresztszülők
Veszprémiek (tavaly mindenhonnan külön kaptak :*3)
Anitáék
És kicsi ajándékokban egyeztünk meg. Tőlünk és a Marika mamáéktól nagyobbat kaptak, de ennyi.
És hogy mit?
Máté: lego -szemétszállító - ninjago tűzmotor - legos társas -könyv -pizzakészítős gyurmakészlet
Sami: piranja-s társas- könyv- traki- traki (mert ő ezt kért)- +1 társas, amivel eddig csak Máté játszott, de Samit a trakin kívül nem is nagyon érdekelte az ajándék.
Pepcsi: könyv-könyv- játékállatok
+ közösen kaptak egy fa írótáblát.
Úgy gondolom, így is épp elég, ha nem sok.
Annak viszont örülök, hogy a kapott ajándékok közül mindennel játszanak, ami ugye azt bizonyítja, hogy örülnek neki :)
( a fenti szövegben a színes szavakra kattintva jönnek be a képek :))
Apró örömök
Tavaly télen kezdődött, amikoris Máté azzal jött haza az oviból, hogy madáretetőt kell csinálni, mert télen a madarakat etetni kell. Az apjával összeeszkábáltak egy ideiglenes etetőt (ami azóta is megvan), aztán akartak egy rendeset is csinálni, de mint ahogy lenni szokott, az elmaradt ...
Mindegy, madarat etetni bármiben lehet, csak élelem legyen benne. Várakozással etettük tavaly a madárkákat: nagy öröm volt, mikor az első vendégeket megláttuk, ha pedig több jött, az öröm csak fokozódott. Cinkék mellett néha tengelicek is megjelentek, de mindegyikből csak pár darab.
Idén is várva vártuk a kis madárkákat: az ideiglenes etető mellé készítettem egyet műanyag üvegből (ilyen lett- vendégeikkel a képen). Meg is jelentek a várva várt éhes kis csőrök: igaz csak cinkék, tengelicet idén még nem láttam, de a cinkék viszont jóóóó sokan vannak .... és ez nekem akkora öröm: látni, a sok röpködő, csipegető madarat. Hihetetlen mennyiséget felfalnak, naponta töltöm nekik tele mind2 etetőt.
Persze láttam én már rengeteg madarat együtt enni, mert az iskolánál is rendszeresen vannak etetve, nagyon jó védett helyen, és oda csapatostul jönnek a tengelicek. Vagy 100 madár egyszerre ... gyönyörű!
De én tényleg nagyon örülök annak, hogy itthon is ilyen sok a visszatérő vendég ... pedig etetés kezdetén a szomszéd macska felköltözött az etető fölé. akkor pár napig nem is láttunk cinkét, de aztán szerencsére visszatértek, a macska meg nem járt többet arrafelé :)
Mindegy, madarat etetni bármiben lehet, csak élelem legyen benne. Várakozással etettük tavaly a madárkákat: nagy öröm volt, mikor az első vendégeket megláttuk, ha pedig több jött, az öröm csak fokozódott. Cinkék mellett néha tengelicek is megjelentek, de mindegyikből csak pár darab.
Idén is várva vártuk a kis madárkákat: az ideiglenes etető mellé készítettem egyet műanyag üvegből (ilyen lett- vendégeikkel a képen). Meg is jelentek a várva várt éhes kis csőrök: igaz csak cinkék, tengelicet idén még nem láttam, de a cinkék viszont jóóóó sokan vannak .... és ez nekem akkora öröm: látni, a sok röpködő, csipegető madarat. Hihetetlen mennyiséget felfalnak, naponta töltöm nekik tele mind2 etetőt.
Persze láttam én már rengeteg madarat együtt enni, mert az iskolánál is rendszeresen vannak etetve, nagyon jó védett helyen, és oda csapatostul jönnek a tengelicek. Vagy 100 madár egyszerre ... gyönyörű!
De én tényleg nagyon örülök annak, hogy itthon is ilyen sok a visszatérő vendég ... pedig etetés kezdetén a szomszéd macska felköltözött az etető fölé. akkor pár napig nem is láttunk cinkét, de aztán szerencsére visszatértek, a macska meg nem járt többet arrafelé :)
2012. december 14., péntek
Ninjago-őrület
Nyáron láttam életemben először ninjagot Bálint szülinapi buliján. Persze hallani hallottam már róla kicsivel előtte is Mátétól, aki meg az ovis barátaitól szerezte az infót.
Azóta kapott névnapjára Ninjago pörgettyűt, amivel aztán nem nagyon játszott. Azóta változott a helyzet: nagyon elkezdett játszani a legoival. Nem szét és összeépíteni őket, hanem szerepjátékokat. Lehet, hogy köszönhető ez annak, hogy a tv-ben rábukkant a ninjago-mesére. Most minden szerda és péntek reggel csak azután indulunk, hogy megnézte. Épp ezért a szerda reggelt szeretem a legkevésbé: fél 8 után van vége, akkor villámgyors indulás, lepasszolom őket az oviban, de 3/4 8-ra be kellene érnem, mert épp szerda reggel van a heti sorakozó a hirdetésekkel.
Vissza a kitérő után: a legnagyobb bajom az elkezdődött ninjago-őrület miatt, hogy közben a pörgettyűkön kívül minden egyebet is nekiálltak gyártani, ami a mesében van: minden ninjának külön járgánya, sárkánya van, 3 vagy 4 féle csúszómászó + csontvázak, és ezeknek a támadóeszközeik. Amire persze Máté reagálás: ez is kell nekem!
Köztudott, hogy a legok alapban sem olcsók, és biztosan nem fogok neki milliónyit venni ... mert minek?
Még a creatorok, amiket 3 féleképpen lehet összerakni, azok jobban megérik és hasznosabbak is, bár a házikó-átvariálás is mindig rám vár, bár talán most már nem olyan sokáig, hisz egyre nő Máté.
Na meg a city-s legokkal is jobban lehet játszani, mert stabilabban vannak megépítve, a ninjago-soknak meg van pár kiálló darabjuk, ami nekem a tuti állandó leesést jelenti.
Bár Máté mindre rámondja, hogy kell, meg lehetett vele egyezni, hogy egyet válasszon ki (finom terelgetés után egy kevésbé egetrengető összegbe kerülőbe állapodtunk meg), amit meghoz a Jézuska. Mert mostanában tényleg sokat játszik velük. a Tűzninja pengés motorja lett a karácsonyi ajándék tárgya, amit a mamától kap majd.
Amennyire meg van őrülve Máté a ninjagokért, Samci annyiralelkes a trakikért. De mit is várhatnék, hiszen ha sok pénze lesz, trakit, kombájnt és ifát fog venni.
Mese annyira nem érdekli, viszont a gép előtt órákat képes lenne eltölteni traktorokat nézve. A mai kor gyermekei, így talán senki nem lepődik meg, hogy a kulcsszó beírása után ő is maga tud választani a youtube-n a felhozatal között.
Máté pedig maga tudja, hol találja a neten ninjagos és a Pineas és Firb-ös játékot.
Ami ugye nem feltétlenül jó, de azért néha az :)
Azóta kapott névnapjára Ninjago pörgettyűt, amivel aztán nem nagyon játszott. Azóta változott a helyzet: nagyon elkezdett játszani a legoival. Nem szét és összeépíteni őket, hanem szerepjátékokat. Lehet, hogy köszönhető ez annak, hogy a tv-ben rábukkant a ninjago-mesére. Most minden szerda és péntek reggel csak azután indulunk, hogy megnézte. Épp ezért a szerda reggelt szeretem a legkevésbé: fél 8 után van vége, akkor villámgyors indulás, lepasszolom őket az oviban, de 3/4 8-ra be kellene érnem, mert épp szerda reggel van a heti sorakozó a hirdetésekkel.
Vissza a kitérő után: a legnagyobb bajom az elkezdődött ninjago-őrület miatt, hogy közben a pörgettyűkön kívül minden egyebet is nekiálltak gyártani, ami a mesében van: minden ninjának külön járgánya, sárkánya van, 3 vagy 4 féle csúszómászó + csontvázak, és ezeknek a támadóeszközeik. Amire persze Máté reagálás: ez is kell nekem!
Köztudott, hogy a legok alapban sem olcsók, és biztosan nem fogok neki milliónyit venni ... mert minek?
Még a creatorok, amiket 3 féleképpen lehet összerakni, azok jobban megérik és hasznosabbak is, bár a házikó-átvariálás is mindig rám vár, bár talán most már nem olyan sokáig, hisz egyre nő Máté.
Na meg a city-s legokkal is jobban lehet játszani, mert stabilabban vannak megépítve, a ninjago-soknak meg van pár kiálló darabjuk, ami nekem a tuti állandó leesést jelenti.
Bár Máté mindre rámondja, hogy kell, meg lehetett vele egyezni, hogy egyet válasszon ki (finom terelgetés után egy kevésbé egetrengető összegbe kerülőbe állapodtunk meg), amit meghoz a Jézuska. Mert mostanában tényleg sokat játszik velük. a Tűzninja pengés motorja lett a karácsonyi ajándék tárgya, amit a mamától kap majd.
Amennyire meg van őrülve Máté a ninjagokért, Samci annyiralelkes a trakikért. De mit is várhatnék, hiszen ha sok pénze lesz, trakit, kombájnt és ifát fog venni.
Mese annyira nem érdekli, viszont a gép előtt órákat képes lenne eltölteni traktorokat nézve. A mai kor gyermekei, így talán senki nem lepődik meg, hogy a kulcsszó beírása után ő is maga tud választani a youtube-n a felhozatal között.
Máté pedig maga tudja, hol találja a neten ninjagos és a Pineas és Firb-ös játékot.
Ami ugye nem feltétlenül jó, de azért néha az :)
2012. december 8., szombat
Mikulás(sokk)
Idén is egy csomó volt ... de sajnos nem tudom, hogy lehetne szűkíteni a sok miki-csomagon. A karácsonyon rajta vagyok, de ezt lehetetlen. Így egy kosárnyi vagy még több édességgel vágunk neki a télnek. De csak szép lassan, mert édesség-mérgezést kapnának a gyerekek. Így viszont nyusziig kihúzzuk vele.
Idén december 6. csütörtökre esett.
1. Az első Mikulás-élmény idén az ovis alapítvány által rendezett adventi vásár mellett megrendezett Mikulás műsoron érte a gyerekeket dec. 1-jén, szombaton.
Pár éve indult ez el, hogy a gyerekeknek egy műsort, színdarabot (vagy annak megnézését) ajándékozza az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött sütis-délután keretében. Eddig minden évben jó kis Mikulásos műsor volt. Idén a Mikulás kisebb szerepet kapott, egy bűvészes produkció volt, aminek a végén elővarázsolták a Télapót, aki aztán minden gyereket megajándékozott.
Sz mi szó, nekem nem nagyon tetszett a műsor. Kb egy órás volt, ami bűvészkedésből irtó sok, én is többször néztem az órám és csak nem akart vége lenni. A gyerekek is unták. Bőven elég lett volna a bűvészkedés fele ... így jött össze sajnos. Bár a gyerekeket kárpótolta a Mikulás :)
A vásáron sok szép dolgot lehetett venni: gyönyörű sálakat (előtte már beszereztem egyet), vettem két sapit, egyet Máténak egyet magamnak, mézes diót, faliképet, díszt.
2. Vasárnap anyuéknál voltunk, és mivel hét közben nem megyünk, így a fiúk ott már ekkor megkapták a kirakott csizmákba az ajándékcsomagjukat.
3. Szerda délután Zsolti cégénél volt Mikulás-váró ünnepség. Már évek óta van, tavaly a nagyok voltak az apjukkal, de idén mindannyian mentünk.
A fúvószenekar kezdte a sort, akik minden ismert Télapós dalt előadtak ének kíséretével. Ezt még mindannyian néztük, nekem nagyon tetszett és a fiúk is ámulattal nézték. Igaz, pepi, miután kitáncolta magát sétálni indult az apja kíséretében.
A fúvósok után a Bóbita együttes gyerekeknek szóló interaktív műsora következett zenével (nem Télapós), tánccal. Máté csinálta a dolgát az utasításoknak megfelelően (igaz, nem egy nagy táncos, annyira későbbi állítása szerint nem is tetszett neki a tánc része, de csinálta, és én ennek nagyon örültem). Samu viszont megéhezett közben, így gyereket cseréltünk, és kiment az apjával (süti, meleg kakaó várta a gyerekeket- jegyre, amit mindenki a regisztrációkor kapott). Egyébként kézműveskedni is lehetett, de mi nem értünk oda, hisz a műsort nézték.
Közben Pepi folyamatosan vizet kért, így kimentem vele, amikoris kiderült, hogy Samut az apja visszaengedte egyedül (mert Sami azt mondta visszatalál - teltházas művelődési házban, kb. 400 ember közt - nem értem az apját, de elengedte). Épp elkerültök egymást, úgyhogy mire kerestem, szegény egy vadidegen néni ölében ülve zokogta, hogy Hol az anyukám??? Egy sorral eltévedt, Máté ott ült mögötte, ő viszont annyira nézte a műsort, hogy nem vette észre. De előkerült, ez a lényeg, csak ezt a napot sem értük meg sírás nélkül.
Később ettek közösen is (Pepivel), Máté addig ügyes nagyfiú lévén egyedül nézte a műsort.
A zenés produkció után ugyanis a Rosszcsont krampuszok jöttek szórakoztatni a gyerekeket, ami nagyon mulatságos volt. A krampuszok után pedig megérkezett a Mikulás bácsi. Hogy ne legyen tumultus, folyamatosan mentek a gyerekek hozzá, miután hallották a nevüket. A csomag megkaparintása után indultunk haza, mert már Sok volt a törpéknek a 2 óra hossza.
4. Mikor haza értünk, a Vera mama már nálunk volt, a Mikulása a csomagot az ablakba tette, de nem vették észre. Nem akartam külön adni, így mi is kicsempésztük, így viszont kipucolt csizma kirakása nélkül hozta a Mikulás az ajándékot, amit persze Máté szóvá is tett, hogy az hogy lehet. Mondtam neki, hogy a Mikulás így is tudja, hol várják a gyerekek. Szóval tőlünk is megkapták.
5. Csütörtökön az oviba ment az önkormányzat Télapója. Máté ezt a napot is várta: a kis barátjával készítettek a Mikulásnak rajzot, és egy jó hosszú verset is elszavaltak: Zelk Zoltán: Télapó és hóember című versét.
Ezt csak előtte este tudtam meg, hogy ők tanulták, egyszer elmondta otthon is egy kis segítséggel, de örültem neki nagyon, hisz kiscsoportos korában annyira nem érdekelték a versek, és nem szívesen szerepelt. Most pedig íme!
6. Pénteken az Anita és a nénje csomagját kapták meg, és még a keresztszülők Mikulása vasárnap jön (vagyis mi megyünk), és még egy rokon csomag is várja sorsát.
Szóval sok .... de mit tehetnék? Senkit nem akarok megbántani, hogy ne adjon nekik, hisz mindenki olyan szívesen látja a örömöt az arcukon.
Annyit tudok tenni, hogy ma délután, amikor a kicsik elalszanak, Mátéval kiürítjük az összes csomagot, szétválogatjuk és elpakolom, hogy szép apránként egyék meg, és ne egyszerre akarják felfalni.
Persze most sincs nekik elől, de a válogatás még várat magára.
Idén december 6. csütörtökre esett.
1. Az első Mikulás-élmény idén az ovis alapítvány által rendezett adventi vásár mellett megrendezett Mikulás műsoron érte a gyerekeket dec. 1-jén, szombaton.
Pár éve indult ez el, hogy a gyerekeknek egy műsort, színdarabot (vagy annak megnézését) ajándékozza az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött sütis-délután keretében. Eddig minden évben jó kis Mikulásos műsor volt. Idén a Mikulás kisebb szerepet kapott, egy bűvészes produkció volt, aminek a végén elővarázsolták a Télapót, aki aztán minden gyereket megajándékozott.
Sz mi szó, nekem nem nagyon tetszett a műsor. Kb egy órás volt, ami bűvészkedésből irtó sok, én is többször néztem az órám és csak nem akart vége lenni. A gyerekek is unták. Bőven elég lett volna a bűvészkedés fele ... így jött össze sajnos. Bár a gyerekeket kárpótolta a Mikulás :)
A vásáron sok szép dolgot lehetett venni: gyönyörű sálakat (előtte már beszereztem egyet), vettem két sapit, egyet Máténak egyet magamnak, mézes diót, faliképet, díszt.
2. Vasárnap anyuéknál voltunk, és mivel hét közben nem megyünk, így a fiúk ott már ekkor megkapták a kirakott csizmákba az ajándékcsomagjukat.
3. Szerda délután Zsolti cégénél volt Mikulás-váró ünnepség. Már évek óta van, tavaly a nagyok voltak az apjukkal, de idén mindannyian mentünk.
A fúvószenekar kezdte a sort, akik minden ismert Télapós dalt előadtak ének kíséretével. Ezt még mindannyian néztük, nekem nagyon tetszett és a fiúk is ámulattal nézték. Igaz, pepi, miután kitáncolta magát sétálni indult az apja kíséretében.
A fúvósok után a Bóbita együttes gyerekeknek szóló interaktív műsora következett zenével (nem Télapós), tánccal. Máté csinálta a dolgát az utasításoknak megfelelően (igaz, nem egy nagy táncos, annyira későbbi állítása szerint nem is tetszett neki a tánc része, de csinálta, és én ennek nagyon örültem). Samu viszont megéhezett közben, így gyereket cseréltünk, és kiment az apjával (süti, meleg kakaó várta a gyerekeket- jegyre, amit mindenki a regisztrációkor kapott). Egyébként kézműveskedni is lehetett, de mi nem értünk oda, hisz a műsort nézték.
Közben Pepi folyamatosan vizet kért, így kimentem vele, amikoris kiderült, hogy Samut az apja visszaengedte egyedül (mert Sami azt mondta visszatalál - teltházas művelődési házban, kb. 400 ember közt - nem értem az apját, de elengedte). Épp elkerültök egymást, úgyhogy mire kerestem, szegény egy vadidegen néni ölében ülve zokogta, hogy Hol az anyukám??? Egy sorral eltévedt, Máté ott ült mögötte, ő viszont annyira nézte a műsort, hogy nem vette észre. De előkerült, ez a lényeg, csak ezt a napot sem értük meg sírás nélkül.
Később ettek közösen is (Pepivel), Máté addig ügyes nagyfiú lévén egyedül nézte a műsort.
A zenés produkció után ugyanis a Rosszcsont krampuszok jöttek szórakoztatni a gyerekeket, ami nagyon mulatságos volt. A krampuszok után pedig megérkezett a Mikulás bácsi. Hogy ne legyen tumultus, folyamatosan mentek a gyerekek hozzá, miután hallották a nevüket. A csomag megkaparintása után indultunk haza, mert már Sok volt a törpéknek a 2 óra hossza.
4. Mikor haza értünk, a Vera mama már nálunk volt, a Mikulása a csomagot az ablakba tette, de nem vették észre. Nem akartam külön adni, így mi is kicsempésztük, így viszont kipucolt csizma kirakása nélkül hozta a Mikulás az ajándékot, amit persze Máté szóvá is tett, hogy az hogy lehet. Mondtam neki, hogy a Mikulás így is tudja, hol várják a gyerekek. Szóval tőlünk is megkapták.
5. Csütörtökön az oviba ment az önkormányzat Télapója. Máté ezt a napot is várta: a kis barátjával készítettek a Mikulásnak rajzot, és egy jó hosszú verset is elszavaltak: Zelk Zoltán: Télapó és hóember című versét.
Ezt csak előtte este tudtam meg, hogy ők tanulták, egyszer elmondta otthon is egy kis segítséggel, de örültem neki nagyon, hisz kiscsoportos korában annyira nem érdekelték a versek, és nem szívesen szerepelt. Most pedig íme!
6. Pénteken az Anita és a nénje csomagját kapták meg, és még a keresztszülők Mikulása vasárnap jön (vagyis mi megyünk), és még egy rokon csomag is várja sorsát.
Szóval sok .... de mit tehetnék? Senkit nem akarok megbántani, hogy ne adjon nekik, hisz mindenki olyan szívesen látja a örömöt az arcukon.
Annyit tudok tenni, hogy ma délután, amikor a kicsik elalszanak, Mátéval kiürítjük az összes csomagot, szétválogatjuk és elpakolom, hogy szép apránként egyék meg, és ne egyszerre akarják felfalni.
Persze most sincs nekik elől, de a válogatás még várat magára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)