Autó

Bár nem a gyerekekről szól, de egy bejegyzést megér, és végülis szegről-végről a gyerekek miatt kellett ez a lépés.
Hétfő (febr. 21.) nagy nap volt: majdnem 9 év hozzánk tartozás után megváltunk a jó kis Suzukinktól. Muszáj volt, hisz a 3 gyerekülés nem fér bele (elől nem kikapcsolható a légzsák és hátul középen 2 pontos az öv, de hátra egyébként sem férne el a 3 gyerekülés. Nagyobb család, nagyobb autó :)
Használtautón lett meghirdetve, és szerencsére volt egy csomó érdeklődő (telefonos), hétfőn pedig jöttek megnézni. Zsolti szombat-vasárnap az autót suvickolta, mosta, polírozta, kente, takarította, és mi tagadás, igencsak mutatós lett. Minden elismerésem, nagyon szépre megcsinálta :)
Fájt is a szíve utána ... sajnálta.
Lényeg a lényeg, nem csak nekünk tetszett, hanem a vevő-jelöltnek is, igaz, nem csak a külsőt nézte,, hanem elvitték Kaposvárra állapot-felmérésre, de mivel nem volt semmi baja, minden ok volt, meg is írták a papírokat, kifizették és el is vitték :)
Úgyhogy lassan egy hete autó nélkül vagyunk, ami kissé megnehezíti a mindennapokat (és kevesebbet megyünk anyuékhoz is (Máténak elég a reggeli oviba menés, aztán hazajövés, nem akarom még egy túrára rávenni :))).
A héten délutános volt a Zsolti, úgyhogy ő vitte-hozta Mátét, ami nekem könnyebbség volt, hisz Samuval is kell egy sétát menni délelőtt, nekem már túl sok lenne, de a héten délelőttös lesz, a reggeli oviba menést muszáj bevállalnom, de hát ez van. Remélem, nem fog szakadni az eső és dermesztő hideg sem lesz reggelente. Délben meg majd hazahozza a mama.
Amit azonban a legjobban remélek az az, hogy hamarosan lesz új autónk :)
Igazából nekem mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy kényelmesen elférjünk benne, és ne legyen semmi baja. A többi részletről meg majd a Zsolti dönt (márka, dízeles-benzines ...stb)