Ovi

Reggelente, amikor Mátét viszem az oviba, jön velünk Samu is. Mindig is szívesen jött, amíg Máté vetkőzött, addig feltérképezte a terepet.
Múltkoriban egyik nap olyan lelkes volt, hogy ő is nekiállt vetkőzni, levette a cipőjét is, mert ő marad az oviban. Mondtam neki, hogy még nem maradhat, hisz kicsi, és váltócipője sincs.
Erre másnap reggel a kis hátizsákjába pakolta a papucsát, hogy akkor legyen váltócipője. Viszont a kora még nincs meg hozzá, úgyhogy beletörődött, hogy nem megy, azt viszont azóta is lelkesen mondogatja, ahányszor csak bemegyünk az ovi ajtaján, hogy "Jövőre megyek oviba!".

Sokat gondolkodtam, mikor is adjam be az oviba Samut.
1. Ő májusi, de egy májusi ovikezdés nem annyira célszerű, lévén nemsoká úgyis nyári szünet lesz. Nálunk az oviban viszont a nyári szünet (amikor ténylegesen nincs óvoda) augusztus első két hete, tehát több, mint 2 hónap után jönne csak a szünet.
2. Szeptember a tényleges óvodai évkezdés. -erre gondoltam, amíg Samu be nem jelentette, hogy ő szeretne oviba menni, nagy a lelkesedése, és mivel a mai álláspont szerint az óvodák beveszik a 2 és fél éves gyerkőcöt is (és még a szobatisztaság sem feltétel), így arra jutottam, hogy január lesz a mi időpontunk.
3. Szóval január, ha addig még tart a mostani határtalan lelkesedés.
Óvó nénivel is beszéltem már, rendben, mehet, pontosítani pedig még pontosítunk addig.
A 2 és fél éves kritériumnak november 20-szal megfelel Samu, a szobatisztaság pedig már megvan (igaz, éjjel még kap pelust, de 2-3 hete már egy éjjel sem volt benne pisi).

Valahogy könnyebben engedem, mint anno Mátét, vele úgy voltam, hogy 3 évesen sem adtam volna be, ha az apja nem annyira ovipárti (márpedig egy 3 évesnek az oviban a helye). Samu viszont más tészta ... második gyerek és bár az ember próbálja a dolgokat hasonlóképpen csinálni, de a körülmények akaratlanul is megváltoztak, így más a helyzet.

Saminak gomba lesz a jele (vagyis már az, hisz a falon levő névsorban már benne volt év elejétől, hisz be lett íratva), és alig várja, mikor mehet. Még 2 hónap ... csak a lelkesedése ne lohadjon ...