Mint rajz műveltségterületes tanítónak, soha nem gondoltam, hogy valaha is olyan nagy problémát okozott volna a rajzolás, bár tény, hogy az utcán nyárestéken portrékat rajzolgató művészekről fényévekre voltam, és még jelenleg is vagyok. Olyan élethű embereket nem tud mindenki rajzolni.
Vagy mégis???
Vanda barátnőm egyik nap azzal lepett meg minket (egy csomó topik-mamit), hogy feltett egy képet ezzel a szöveggel: "Na, ezt én." Döbbenet. Hatalmas. Egy nőt ábrázoló kép volt, hihetetlen módon profi kép, gyönyörű, és nem is tudom ennél tovább fokozni. Persze rögtön volt, aki rákérdezett: jobb agyféltekés rajzolás?
Nekem meg igazából fogalmam sem volt, mi is az, de nagyon, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Kiderült, hogy 4 napos tanfolyamon (vagy minek nevezzem) vett részt, aminek ez a csodás rajz lett az eredménye. Nagyon érdekelt, én is szívesen részt vennék egy ilyenen, de az árak ledöbbentettek, több tízezresbe kerül. aki ismer, tudja, milyen smucig vagyok, ilyenre tuti nem adnék ki ennyi pénzt, de kiderült, hogy könyv is van ilyen.
Belevetettem magam a böngészésbe, és találtam is, sőt, le is lehet tölteni. Nem voltam rest, meg is tettem, és szabad perceimbe böngészgettem, és elkezdtem.
Először önarcképet kellett tükörből rajzolni, majd egy személyt emlékezetből (Samit választottam, de nem ismerhető fel, bár embernek bőven ember), majd egy kéztanulmány következett.
Ezután kezdődött a magyarázat.
Jobb agyfélteke, bal agyfélteke, a bal pontos, precíz, elnyomja a jobbot, ami a művészibb, csak nincs lehetősége. Tennivaló: el kell hallgattatni a balt.
Feladat: fejjel lefelé tartott kép rajzolása, mert így nem a formára figyel a bal, hanem csak vonalakat kell rajzolni, arányokra, szögekre figyelni. Ez unalmas a bal agyféltekének, feladja a küzdelmet, a jobbnak viszont nem számít az idő, a megfigyelés, így tényleg nagyon klassz rajz sikeredett.
Ezt 2-3-szor ismételni kell, aztán lehet továbblépni.
Jelenleg itt tartok, nagyon kíváncsian várom, mi lesz a végkifejlet. Persze gyorsabban haladnék, ha több időm lenne, de az sajnos nincs ...
2012. október 30., kedd
Gyurma
Februárban találkoztam vele először: gyurma főzéssel. Állítólag olyan, mint a neves gyurmák, melyeknek tégely 4-600ftba kerül. Már akkor beláttam, hogy ezt valamikor biztosan ki kell próbáljam, de akkor még a Jézuska által hozott gyurmákból volt bőven. Mert a gyurma szervesen kapcsolódik a karácsonyhoz nálunk, hisz a gyurma fogyóeszköz, a gyerekek pedig imádnak gyurmázni.
Aztán jött a tavasz, a nyár, ami valljuk be, nem a gyurmázásról szól. Nálunk sem.
Aztán ahogy őszbe fordult sz idő, előkerült újra a gyurmásdoboz. A karácsonyi gyurma már elkopott, illetve kiszáradt teljesen, nekem pedig nem volt lelkierőm nekiállni gyurmát főzni. Azt gondoltam, milyen macera ...
Aztán a héten Timinél láttam, hogy az őszi szünetre készülve ő is belevágott. Rájöttem, nekem is rá kellene szánnom magam. Én is bolero italporral színeztem, a legvégén tettem bele, de eléggé ragacsos lett a gyurma, így utólag kapott még lisztet. És jó lett. Nem volt macerás, sőt nem volt tán 5 perc sem az egész, és igazán jó állagú gyurmát kaptunk, méghozzá igazán nagy adagban. Nagy volt a gyerekek öröme, rögtön le is csaptak rá, és azóta is lelkes gyurmázók, igaz, mindig is azok voltak.
Kissé becsapós az egészben, hogy olyan jó, finom szőlő illatot áraszt, legszívesebben beleharapna az ember, aztán ha véletlenül a szájához kerül a keze, meglepődik a sós ízen.
És íme az összetevők, nehogy véletlenül elkeverjem, mert biztosan szükség lesz még rá :)
1 bögre liszt
1 bögre meleg víz
1/3 bögre só
1 zacskó sütőpor
1 ek olaj
Aztán jött a tavasz, a nyár, ami valljuk be, nem a gyurmázásról szól. Nálunk sem.
Aztán ahogy őszbe fordult sz idő, előkerült újra a gyurmásdoboz. A karácsonyi gyurma már elkopott, illetve kiszáradt teljesen, nekem pedig nem volt lelkierőm nekiállni gyurmát főzni. Azt gondoltam, milyen macera ...
Aztán a héten Timinél láttam, hogy az őszi szünetre készülve ő is belevágott. Rájöttem, nekem is rá kellene szánnom magam. Én is bolero italporral színeztem, a legvégén tettem bele, de eléggé ragacsos lett a gyurma, így utólag kapott még lisztet. És jó lett. Nem volt macerás, sőt nem volt tán 5 perc sem az egész, és igazán jó állagú gyurmát kaptunk, méghozzá igazán nagy adagban. Nagy volt a gyerekek öröme, rögtön le is csaptak rá, és azóta is lelkes gyurmázók, igaz, mindig is azok voltak.
Kissé becsapós az egészben, hogy olyan jó, finom szőlő illatot áraszt, legszívesebben beleharapna az ember, aztán ha véletlenül a szájához kerül a keze, meglepődik a sós ízen.
És íme az összetevők, nehogy véletlenül elkeverjem, mert biztosan szükség lesz még rá :)
1 bögre liszt
1 bögre meleg víz
1/3 bögre só
1 zacskó sütőpor
1 ek olaj
Fejlődés- táblázat Pepcsi
| Dátum | kor | súly | hossz | fejkörfogat |
| 2011-04-10 | 0+0 | 3170 | 55 | 34 |
| 2011-04-14 | 0+4 | 3030 | ||
| 2011-04-19 | 0+9 | 3130 | 55 | 34 |
| 2011-04-26 | 1+2 | 3270 | 55 | |
| 2011-05-03 | 2+2 | 3540 | ||
| 2011-05-10 | 3+2 | 3830 | 55 | 35,5 |
| 2011-05-17 | 4+2 | 4110 | ||
| 2011-05-24 | 5+2 | 4500 | 57 | 37 |
| 2011-05-31 | 6+2 | 4800 | ||
| 2011-06-07 | 7+2 | 5110 | 59 | 37,5 |
| 2011-06-14 | 8+2 | 5380 | 60 | |
| 2011-06-21 | 9+2 | 5540 | ||
| 2011-06-28 | 10+2 | 5780 | 62 | 39 |
| 2011-07-05 | 11+2 | 6100 | ||
| 2011-07-12 | 12+2 | 6140 | 64 | 40 |
| 2011-07-26 | 13+2 | 6390 | ||
| 2011-08-09 | 15+2 | 6650 | 65 | 41 |
| 2011-08-23 | 17+2 | 6810 | 66 | 41,5 |
| 2011-09-13 | 19+2 | 7080 | 68 | 42,5 |
| 2011-10-11 | 22+2 | 7510 | 70 | |
| 2011-11-08 | 26+2 | 8100 | 70,5 | |
| 2011-12-13 | 8290 | 72,5 | 43 | |
| 2012-01-17 | 8630 | 74 | 45 | |
| 2012-03-13 | 8960 | 75 | ||
| 2012-04-17 | 9060 | 77 | 46 | |
| 2012-06-12 | 9360 | 81 | 47 | |
| 2012-07-10 | 9550 | 82 | 47,5 | |
| 2012-10-30 | 10280 | 84 | 48,5 | |
2012. október 25., csütörtök
Életjel
Mert megvagyunk, csak egyszerűen nincs időm blogot írni, meg nagyon másra sem. rohanás az egész, mióta elkezdtem dolgozni.
Reggel cihelődés, gyerekeknek ovi, nekem iskola, délben megyek értük, Pepcsi addigra alszik. Hazaérünk, elaltatom Samut, aztán nekiállok készülni másnapra. Ha nagyot alszik Peti, akkor addigra általában befejezem, ha nem, akkor ébredése után. Próbálok minél gyorsabban elkészülő kajákat főzni, sütni, hogy minél többet tudjak a gyerekekkel lenni, de nem egyszerű, főleg, hogy az oviban is mindig van valami: szmk gyűlés, alapítványi megbeszélés, idősek köszöntése, de az iskolában is épp tegnap értekeztünk röpke 3 órát ... és át kell dolgozni a pedagógiai programot, nem is kicsit, és lesz még bőven papírmunka ...
Közben logopédus, miegymás.
Persze az őszi betegségek sem kerülnek el minket. Először Pepcsi szedett össze valami vírust, összevissza lázzal, de neki nem kellett a c-vitaminon és a lázcsillapítón kívül más. Aztán Mátét döntötte le a lábáról egy betegség ... lehet, ugyanaz a vírus volt, csak neki magas láza volt, és minden rögtön rámegy a torkára. Már tavaly tél végén volt róla szó, hogy ki kellene vetetni a manduláját. Idén tél után meglátjuk ... mindenesetre ő nagyon tiltakozik ellene, ha szóba kerül, keserves sírással elvonul. Fél :(
Persze én sem maradhattam ki, vagy már egy hónapja vagyok bent, egy-egy napos szünetekkel. Nagyon náthás voltam, kisebesedett az orrom alja, nem akarom részletezni, mit ki nem fújtam az orromon, de a legdurvább fajta volt, és soká tartott, míg elmúlt ... remélem, ezt nem kiabálom el. Orrom alja is gyógyul, viszont most nem brutál módon fáj a torkom, ma mindenképpen felmegyek a dokihoz, mert az itthoni paika már nem segít,és 4 óta emiatt nem is tudok visszaaludni :(
Várom a hétvégét, a hideg időt, remélem, a bacik, betegségek elhúznak a francba!
Reggel cihelődés, gyerekeknek ovi, nekem iskola, délben megyek értük, Pepcsi addigra alszik. Hazaérünk, elaltatom Samut, aztán nekiállok készülni másnapra. Ha nagyot alszik Peti, akkor addigra általában befejezem, ha nem, akkor ébredése után. Próbálok minél gyorsabban elkészülő kajákat főzni, sütni, hogy minél többet tudjak a gyerekekkel lenni, de nem egyszerű, főleg, hogy az oviban is mindig van valami: szmk gyűlés, alapítványi megbeszélés, idősek köszöntése, de az iskolában is épp tegnap értekeztünk röpke 3 órát ... és át kell dolgozni a pedagógiai programot, nem is kicsit, és lesz még bőven papírmunka ...
Közben logopédus, miegymás.
Persze az őszi betegségek sem kerülnek el minket. Először Pepcsi szedett össze valami vírust, összevissza lázzal, de neki nem kellett a c-vitaminon és a lázcsillapítón kívül más. Aztán Mátét döntötte le a lábáról egy betegség ... lehet, ugyanaz a vírus volt, csak neki magas láza volt, és minden rögtön rámegy a torkára. Már tavaly tél végén volt róla szó, hogy ki kellene vetetni a manduláját. Idén tél után meglátjuk ... mindenesetre ő nagyon tiltakozik ellene, ha szóba kerül, keserves sírással elvonul. Fél :(
Persze én sem maradhattam ki, vagy már egy hónapja vagyok bent, egy-egy napos szünetekkel. Nagyon náthás voltam, kisebesedett az orrom alja, nem akarom részletezni, mit ki nem fújtam az orromon, de a legdurvább fajta volt, és soká tartott, míg elmúlt ... remélem, ezt nem kiabálom el. Orrom alja is gyógyul, viszont most nem brutál módon fáj a torkom, ma mindenképpen felmegyek a dokihoz, mert az itthoni paika már nem segít,és 4 óta emiatt nem is tudok visszaaludni :(
Várom a hétvégét, a hideg időt, remélem, a bacik, betegségek elhúznak a francba!
2012. október 10., szerda
Meglepetés fogak
Múlt hónap közepén jöttek ki az előző fogacskák, és nekem nem volt sem időm, sem késztetésem belenézni Peti szájába. Durván rosszul nem aludt, nem feltételeztem, hogy újabb fogak bújtak.
Pedig igen ... 2 alul, de hogy mikor, azt senki ne kérdezze. Mindenesetre egy hónapja semmi jele nem volt, most pedig jobban ki vannak bújva, mint a szeptemberi felsők. Meglepetés volt. Igaz, pár éjszaka volt, hogy 2-szer ébredt, de csak ennyi.
Most pedig várok egy alsót, ami nagyon fehéredik, a túloldalon pedig hatalmas dudor hirdeti a kitörni váró fogat.
Pedig igen ... 2 alul, de hogy mikor, azt senki ne kérdezze. Mindenesetre egy hónapja semmi jele nem volt, most pedig jobban ki vannak bújva, mint a szeptemberi felsők. Meglepetés volt. Igaz, pár éjszaka volt, hogy 2-szer ébredt, de csak ennyi.
Most pedig várok egy alsót, ami nagyon fehéredik, a túloldalon pedig hatalmas dudor hirdeti a kitörni váró fogat.
2012. október 7., vasárnap
Circo Soluna - ahogy én láttam
Részletesen az elejétől:
Csütörtök reggel épp Petivel tartottam haza az oviból, amikor a hosszú, egyenes szakaszon valami nagyra lettem figyelmes: nem tudtam eldönteni, mi az, először útjavítókra gondoltam, mert nem nagyon láttam haladni. Aztán csak közelebb kerültek: 3 szekér volt, lovakkal, állatokkal, emberekkel. Mint amilyenek régen, a vándorcigányok lehettek (és itt nem akarok senkit megbántani). Rájuk néztem, hisz Petinek is tetszett a kolompoló ló, és maga az egész látvány, de én nem tudtam hova tenni őket, nem akartam megbámulni, ki tudja hogy direkt, vagy kényszerből élnek így, és az igazat megvallva nagyon meg is döbbentem, hogy a mai világban ilyet lehet látni. Mintha időutazás részese lettem volna ... döbbenet.
Aztán délután jó idő révén kint voltunk a gyerekekkel, amikor kolompszóra lettünk figyelmesek. Gólyalábon, magas biciklivel jött egy férfi, aki a Circo Soluna előadást hirdette péntek és szombat délután 5 órára. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek rögtön kedvet kaptak, és ha vándorcirkusz jelenik meg a faluban, mindig el szoktunk menni. Ó, és igen, mennyivel jobb kedvcsináló volt ez a látvány, mint csak a plakátok, vagy az autóban szóló hangszóróról hirdetve a fellépést.
Aztán másnap reggel oviba menet is megcsodáltuk a métereken magasan bicikliző gólyalábas bácsit, és tény lett, hogy délután a 2 nagyobb biztosan ott lesz a nézőtéren.
5 óra. Kezdési időpont, de már ebéd utántól szinte csak a cirkuszról hallottam: mert az oviban is ki kellett tárgyalni, hogy ki látta, nem látta a gólyalábast, és hogy ki megy az előadásra ill. marad otthon. Apjukkal indultak, mert én lebetegedtem, de már negyed 5-kor bevackolták magukat a kocsiba ... tűkön ülve várták az indulást. Fél után el is indultak, aztán összeszedték a Zsombit.
A fényképezőgép itthon maradt, de kiderült, hogy az előadásról nem is lehet fényképet készíteni (ezért én másnap délelőtt kimentem, hogy legalább a porondról és a szekerekről csináljak pár képet).
Élményekkel telve jöttek haza: tűzön járt a bácsi, "felmászott a lány az égbe", "majdnem lepisilt a teve" ... és meséltek és meséltek.
Bántam, hogy én nem voltam ott, de elfogadtam. Aprólékos részleteket nem tudtam még ekkor.
Szombaton szüreti felvonulás volt a faluban, Máté kis barátja pedig a fellépésük után nálunk volt. Mit ad Isten, a gólyalábas biciklis épp a műsor közben kolompolt a faluban, és jól látta az összegyűlt népet is, és mivel leleményes, kivárta egy műsorblokk végét, és előre tekerve elmondta a mondandóját. Micsoda reklám! Dőltünk a nevetéstől :)
Ekkor vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szombati előadást is megnéznénk a Kristóffal kiegészülve. Eredetileg Mátét vittem volna csak, de persze Sami is jönni akart.
Petit a mamánál hagytuk, mi pedig kivonultunk a focipálya mellé előadást nézni.
Az egész előadás a környezettudatos életmódot hirdette, de nem is biztos, hogy a kicsi gyerekekben ez a rész mély nyomot hagyott, de a felnőtteket elgondolkoztathatta. Nagyon vicces, humoros, jópofa előadás volt, és sok minden kiderült azóta a fellépőkről. Pl. hogy ők egy család, akinek a nagyobb gyerekeik már nem járnak velük, mert gimnazisták, vagy mesterséget tanulnak. Hogy 20 éve hagyták el a német hazájukat, és azóta az ekhós szekereikkel, lovaikkal és gyalog bejárták az olasz, spanyol, francia, német falvak egy részét, most pedig 2-3 éve Magyarországon vannak. Kedvesek (pl. a családfő előadás előtt minden érkező vendéggel kezet fogott), jópofák, szórakoztatóak. Első benyomásom ez volt, ami meg is maradt, csak aztán belegondoltam abba az életmódba, amit ők élnek, és ezek a gondolatok azóta is cikáznak a fejemben.
Milyen lehet így élni, így lenni gyereknek, serdülőnek? Mert az egy dolog, hogy a szülők ezt az életformát választották, de mi a helyzet a gyerekekkel? Persze ők ebbe születtek bele, nekik a mi életmódunk lehet a furcsa, de az emberek jelentős többsége mégsem úgy él, mint ő. Mi járhat a gyerekek fejébe?
Találtam a nete több cikket róluk, képeket is, ahol mindig mosolyognak, bohóckodnak, szóval biztosan jó ez így nekik: szabadok, nem függnek semmitől, és hát évszázadokkal ezelőtt is eléltek így az emberek, ma is kivitelezhető, csak hát furcsa. Nincs tv-jük, mobiljuk, viszont sokat beszélgetnek, együtt vannak, egymásra figyelve töltik az idejüket. Ez a része teljesen irigylésre méltó. Persze meg lehetne ezt valósítani egyébként is, csak a mi rohanó világunkban mennyivel nehezebb ...
Na de vissza az előadásra:
Környezettudatosság: Ne hagyjuk, hogy a mostani hatalmak tönkretegyék a földet! Ne vágjuk ki a fákat, inkább ültessünk! Büdös autók helyett járjunk biciklivel, busszal, vonattal! Ne szennyezzük a környezetet mosószerrel, tusfürdővel, válasszunk természetes tisztítószereket! Volt összevetés is: atomerőmű- szélerőmű, nagyváros- tanya, kukoricaföld- mező, traktor- állattal szántás, stb.
A bohóckodás mellett volt egykerekű biciklin bűvészkedés, zsonglőrködés, kötéltánc, betanított kutyus, vetkőzés viccesen, a magasban légtornászás, gólyalábon ember-marionett (férfi gólyalábon, kislány marionett figuraként mozgatása), zenélés, tűzön járás, szöges deszkán fekvés, csalafinta késdobálás, vicces teve, doktor professzor gumikacsa, aki a víztisztaságot vizsgálta. És mindent fel sem soroltam ...
Szóval igazából nem is cirkusz volt, hanem egy környezetvédelem köré csoportosított, viccesen megfogalmazott, a közönséget is többször bevonó, cirkuszi elemeket is tartalmazó előadás.
Amire aki kilátogatott, biztosan nem bánt meg.
Máténak a tűzön járás tetszett a legjobban, na meg hogy majdnem lepisilte a teve :) Saminak az égben tornázóleány. Nekem is, bár izgultam érte nehogy leessen, mert semmi biztosítókötél nem volt rajt, alatta pedig csak egy szivacs volt. És eléggé hajmeresztő forgásokat is csinált, fejjel lefelé, azonban ha akkor megcsúszik a lába, vagy akármi, akkor sokat biztosan nem ért volna a szivacs. De szerencsére nem történt semmi baleset, és nagyon ügyes volt, tényleg.
Nem kellett előre jegyet venni, hanem a végén elmondták az árakat, és körbeadtak egy kalapot, amibe a pénzt kellett tenni. Mindenki becsületére bízták, hogy tesz-e bele, ill. hogy mennyit. (Sajnálattal olvastam aztán később a neten, hogy egyre több a nem fizető vendég, helyenként van, hogy 40 %. Az irtó sok! Pedig kihirdették, hogy 400 ft a gyerek, 600 ft a felnőtt belépő, és aki az első napon kilátogat, biztosan nem tudja, hogy nem előre kell fizetni, hanem kalapozás lesz a végén. Szégyen, hogy az emberekben ennyi becsület sincs :( Sajnos.)
Az előadás után, amíg a gyerekek az állatokat nézték, elolvastam a kirakott cikket, amit a neten is megtaláltam, és az előző bejegyzésben olvasható, ill. megnéztem a képeket is.
Az előadás alatt fényképezni nem lehetett, de találtam korábbi képeket, ill. délelőttről magáról az ekhós szekerekről én is csináltam párat.
Miután láttam a műsort, nem csodálkoztam, hogy a gyerekek olyan lelkesek voltak, és újra meg akarták nézni. És nem csak mi voltunk az egyetlenek, sőt, a korábbi állomásokon is voltak hasonló lelkes nézők. Ha előbb tudom, milyen híres társulat lesz a falu vendége, biztosan az iskolás gyerekeimet is biztatom a megjelenésre. De majd holnap kifaggatom őket, lehet, a péntekin kint voltak.
képek:
itt , itt és itt
Csütörtök reggel épp Petivel tartottam haza az oviból, amikor a hosszú, egyenes szakaszon valami nagyra lettem figyelmes: nem tudtam eldönteni, mi az, először útjavítókra gondoltam, mert nem nagyon láttam haladni. Aztán csak közelebb kerültek: 3 szekér volt, lovakkal, állatokkal, emberekkel. Mint amilyenek régen, a vándorcigányok lehettek (és itt nem akarok senkit megbántani). Rájuk néztem, hisz Petinek is tetszett a kolompoló ló, és maga az egész látvány, de én nem tudtam hova tenni őket, nem akartam megbámulni, ki tudja hogy direkt, vagy kényszerből élnek így, és az igazat megvallva nagyon meg is döbbentem, hogy a mai világban ilyet lehet látni. Mintha időutazás részese lettem volna ... döbbenet.
Aztán délután jó idő révén kint voltunk a gyerekekkel, amikor kolompszóra lettünk figyelmesek. Gólyalábon, magas biciklivel jött egy férfi, aki a Circo Soluna előadást hirdette péntek és szombat délután 5 órára. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek rögtön kedvet kaptak, és ha vándorcirkusz jelenik meg a faluban, mindig el szoktunk menni. Ó, és igen, mennyivel jobb kedvcsináló volt ez a látvány, mint csak a plakátok, vagy az autóban szóló hangszóróról hirdetve a fellépést.
Aztán másnap reggel oviba menet is megcsodáltuk a métereken magasan bicikliző gólyalábas bácsit, és tény lett, hogy délután a 2 nagyobb biztosan ott lesz a nézőtéren.
5 óra. Kezdési időpont, de már ebéd utántól szinte csak a cirkuszról hallottam: mert az oviban is ki kellett tárgyalni, hogy ki látta, nem látta a gólyalábast, és hogy ki megy az előadásra ill. marad otthon. Apjukkal indultak, mert én lebetegedtem, de már negyed 5-kor bevackolták magukat a kocsiba ... tűkön ülve várták az indulást. Fél után el is indultak, aztán összeszedték a Zsombit.
A fényképezőgép itthon maradt, de kiderült, hogy az előadásról nem is lehet fényképet készíteni (ezért én másnap délelőtt kimentem, hogy legalább a porondról és a szekerekről csináljak pár képet).
Élményekkel telve jöttek haza: tűzön járt a bácsi, "felmászott a lány az égbe", "majdnem lepisilt a teve" ... és meséltek és meséltek.
Bántam, hogy én nem voltam ott, de elfogadtam. Aprólékos részleteket nem tudtam még ekkor.
Szombaton szüreti felvonulás volt a faluban, Máté kis barátja pedig a fellépésük után nálunk volt. Mit ad Isten, a gólyalábas biciklis épp a műsor közben kolompolt a faluban, és jól látta az összegyűlt népet is, és mivel leleményes, kivárta egy műsorblokk végét, és előre tekerve elmondta a mondandóját. Micsoda reklám! Dőltünk a nevetéstől :)
Ekkor vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szombati előadást is megnéznénk a Kristóffal kiegészülve. Eredetileg Mátét vittem volna csak, de persze Sami is jönni akart.
Petit a mamánál hagytuk, mi pedig kivonultunk a focipálya mellé előadást nézni.
Az egész előadás a környezettudatos életmódot hirdette, de nem is biztos, hogy a kicsi gyerekekben ez a rész mély nyomot hagyott, de a felnőtteket elgondolkoztathatta. Nagyon vicces, humoros, jópofa előadás volt, és sok minden kiderült azóta a fellépőkről. Pl. hogy ők egy család, akinek a nagyobb gyerekeik már nem járnak velük, mert gimnazisták, vagy mesterséget tanulnak. Hogy 20 éve hagyták el a német hazájukat, és azóta az ekhós szekereikkel, lovaikkal és gyalog bejárták az olasz, spanyol, francia, német falvak egy részét, most pedig 2-3 éve Magyarországon vannak. Kedvesek (pl. a családfő előadás előtt minden érkező vendéggel kezet fogott), jópofák, szórakoztatóak. Első benyomásom ez volt, ami meg is maradt, csak aztán belegondoltam abba az életmódba, amit ők élnek, és ezek a gondolatok azóta is cikáznak a fejemben.
Milyen lehet így élni, így lenni gyereknek, serdülőnek? Mert az egy dolog, hogy a szülők ezt az életformát választották, de mi a helyzet a gyerekekkel? Persze ők ebbe születtek bele, nekik a mi életmódunk lehet a furcsa, de az emberek jelentős többsége mégsem úgy él, mint ő. Mi járhat a gyerekek fejébe?
Találtam a nete több cikket róluk, képeket is, ahol mindig mosolyognak, bohóckodnak, szóval biztosan jó ez így nekik: szabadok, nem függnek semmitől, és hát évszázadokkal ezelőtt is eléltek így az emberek, ma is kivitelezhető, csak hát furcsa. Nincs tv-jük, mobiljuk, viszont sokat beszélgetnek, együtt vannak, egymásra figyelve töltik az idejüket. Ez a része teljesen irigylésre méltó. Persze meg lehetne ezt valósítani egyébként is, csak a mi rohanó világunkban mennyivel nehezebb ...
Na de vissza az előadásra:
Környezettudatosság: Ne hagyjuk, hogy a mostani hatalmak tönkretegyék a földet! Ne vágjuk ki a fákat, inkább ültessünk! Büdös autók helyett járjunk biciklivel, busszal, vonattal! Ne szennyezzük a környezetet mosószerrel, tusfürdővel, válasszunk természetes tisztítószereket! Volt összevetés is: atomerőmű- szélerőmű, nagyváros- tanya, kukoricaföld- mező, traktor- állattal szántás, stb.
A bohóckodás mellett volt egykerekű biciklin bűvészkedés, zsonglőrködés, kötéltánc, betanított kutyus, vetkőzés viccesen, a magasban légtornászás, gólyalábon ember-marionett (férfi gólyalábon, kislány marionett figuraként mozgatása), zenélés, tűzön járás, szöges deszkán fekvés, csalafinta késdobálás, vicces teve, doktor professzor gumikacsa, aki a víztisztaságot vizsgálta. És mindent fel sem soroltam ...
Szóval igazából nem is cirkusz volt, hanem egy környezetvédelem köré csoportosított, viccesen megfogalmazott, a közönséget is többször bevonó, cirkuszi elemeket is tartalmazó előadás.
Amire aki kilátogatott, biztosan nem bánt meg.
Máténak a tűzön járás tetszett a legjobban, na meg hogy majdnem lepisilte a teve :) Saminak az égben tornázóleány. Nekem is, bár izgultam érte nehogy leessen, mert semmi biztosítókötél nem volt rajt, alatta pedig csak egy szivacs volt. És eléggé hajmeresztő forgásokat is csinált, fejjel lefelé, azonban ha akkor megcsúszik a lába, vagy akármi, akkor sokat biztosan nem ért volna a szivacs. De szerencsére nem történt semmi baleset, és nagyon ügyes volt, tényleg.
Nem kellett előre jegyet venni, hanem a végén elmondták az árakat, és körbeadtak egy kalapot, amibe a pénzt kellett tenni. Mindenki becsületére bízták, hogy tesz-e bele, ill. hogy mennyit. (Sajnálattal olvastam aztán később a neten, hogy egyre több a nem fizető vendég, helyenként van, hogy 40 %. Az irtó sok! Pedig kihirdették, hogy 400 ft a gyerek, 600 ft a felnőtt belépő, és aki az első napon kilátogat, biztosan nem tudja, hogy nem előre kell fizetni, hanem kalapozás lesz a végén. Szégyen, hogy az emberekben ennyi becsület sincs :( Sajnos.)
Az előadás után, amíg a gyerekek az állatokat nézték, elolvastam a kirakott cikket, amit a neten is megtaláltam, és az előző bejegyzésben olvasható, ill. megnéztem a képeket is.
Az előadás alatt fényképezni nem lehetett, de találtam korábbi képeket, ill. délelőttről magáról az ekhós szekerekről én is csináltam párat.
Miután láttam a műsort, nem csodálkoztam, hogy a gyerekek olyan lelkesek voltak, és újra meg akarták nézni. És nem csak mi voltunk az egyetlenek, sőt, a korábbi állomásokon is voltak hasonló lelkes nézők. Ha előbb tudom, milyen híres társulat lesz a falu vendége, biztosan az iskolás gyerekeimet is biztatom a megjelenésre. De majd holnap kifaggatom őket, lehet, a péntekin kint voltak.
képek:
itt , itt és itt
Vándorcirkusz - Circo Soluna (cikk)
Csaknem húsz esztendővel ezelőtt, első 
gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra és Stefan; azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át.
Falutól faluig, szerte Európában. Olaszországban tíz éven keresztül
vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is
eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél. Mindenki szerencséjére Magyarország lett a következő állomás. Nyolctagú
a család. A két nagyobbik gyermek gimnáziumba jár Németországban, a
kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till, Santu, Nis,
Fjosok, a kis szőke csodagyerek. Délelőttönként magánóvoda, illetve
-iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások
szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két
szekéren berendezett „tanteremben”. Az egyik a nappali, a másik a
gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása,
zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése,
elemek gyakorlása. Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg
óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit,
s toborozza a közönséget a Cirko Soluna – a Naphold cirkusz – esti
előadásaira.
gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra és Stefan; azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át.
Falutól faluig, szerte Európában. Olaszországban tíz éven keresztül
vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is
eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél. Mindenki szerencséjére Magyarország lett a következő állomás. Nyolctagú
a család. A két nagyobbik gyermek gimnáziumba jár Németországban, a
kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till, Santu, Nis,
Fjosok, a kis szőke csodagyerek. Délelőttönként magánóvoda, illetve
-iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások
szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két
szekéren berendezett „tanteremben”. Az egyik a nappali, a másik a
gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása,
zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése,
elemek gyakorlása. Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg
óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit,
s toborozza a közönséget a Cirko Soluna – a Naphold cirkusz – esti
előadásaira.
Négy
lovat, két kutyát, három kecskét, baromfikat, nyulakat, galambokat tart
a társulat. Run (az egyik eb) és „Kati néni” (tyúk), valamint „Fecó”
(kakas) fel is lép a produkciókban. Kora este ünneplőbe öltöznek a
társulat tagjai, miközben kissé bohémosra – meg bájosra – veszik a
figurát, s invitálják a nézőket a fedetlen „arénába”, ahol félkör alakú,
többszintes, mobil (fából és fémből készült) nézőtéren lehet helyet
foglalni. És higgyenek nekem: mindig van még egy hely! Azután kezdődhet a
produkció! Petra kiválaszt egy helybeli kisleányt, akinek kifesti az
arcát, eközben ő maga bohóccá alakul, majd mindenki orrára tesz egy
csipetnyi festéket, jelezve, együtt vagyunk, egyek vagyunk, közös az
utunk. Szálljunk fel valamennyien Noé – itt történetesen Charlie –
bárkájára, próbáljuk átvészelni az özönvizet (ez ugyanis a
kerettörténet) lehetőleg épségben. És ez csak az egyik forgatókönyv,
akad a tarsolyukban más is; sosem tanulság nélkül.
Szerelem:
Petra és Stefan lírai akrobatamutatványai; légtornász-produkció: a
hatéves Nis meghazudtolva kislánykorát, ámulatba ejtően ügyes a
„kupolában”, bátyjai ifjú zsonglőrzsenik. A tizenöt éves Till, Charlie
Chaplinnek öltözve, kisebb és nagyobb egykerekű biciklin – esendőnek
mutatva a figurát, közben fel-felbukik, de mindig föltápászkodik – halad
a nem éppen sima porondon, azaz bolygónkon… Kötéltáncos édesanyjával
meg Santu öccsével olyan zsonglőrtriót alkot, hogy elakad a lélegzet.
Máskor meg a szülők hangszereken (zongorán, szaxofonon, tangóharmonikán,
klarinéton) kísérik gyermekeik mutatványait, például azt is, amikor
púpútéveként csetlenek-botlanak. A papa átvedlik fakírrá, szögekkel
kivert fekhelyre ereszkedik, hasára először deszkát, majd arra téglát
fektet, hogy azt egy óriási kalapáccsal kettéhasítsa neje. A sárkánynak
öltöztetett Run kutyus még idejekorán elűzi a szörnyet... Peregnek a
számok, s előbb-utóbb tényleg Noé bárkáján szorongunk együtt, sikerül(t)
mindenkinek fölférnie. S aztán elindulunk, hogy majd valahol
kiköthessünk. De hogy pontosan hol is leszünk; ez még nagy kérdés…
Sötétedik. Finálé: égő buzogányok szállnak a légben; hiába jő az éj,
ugye, azért mégis a fény győzedelmeskedik? Nagy taps. A nézők valahogyan
átváltoztak, s nem csupán az orrokon még ott lévő pöttytől, hanem a
szemek csillogóbbak, az orcákra mosolykezdemények rajzolódtak. Nehezen
jön a szánkra a szó. Utóbb Stefan már a kulisszák mögött megjegyzi: –
Először mindenhol kicsit tartózkodóan fogadnak bennünket, ám az első
előadás után már látják, hogy milyen család vagyunk, nem harapunk.
Adományokból
tartják fenn magukat, szívesen elfogadnak mindenféle élelmet is, kivéve
húsféleséget, mert vegetáriánusok. Mondván, a hús sok antibiotikumot
tartalmaz, s ezért nem egészséges. Két-három napot töltenek el egy
községben (városokba nem mennek), aztán szedelőzködnek, indulnak a
szomszéd faluba. A helyi elöljárónál jelentkeznek, többnyire ingyen
kapnak olyan területet használatra, ahol a jószágok eleséget találnak
maguknak. Nincs televíziójuk, mobiltelefonjuk… Viszont van szép
könyvtáruk. Télen pihennek, tavasszal ismét nekiindulnak, különösebb
útiterv nélkül, hogy felfedezzenek újabb vidékeket, megmutassák, mennyit
fejlődött művészetük, s hogy így is lehet élni, családot összetartani,
hivatást gyakorolni. Naphold cirkuszt teremteni, bárkát ácsolni…
Az
előadások helyét illetően van egy ügyeletes telefonszám, melyen
általában megtudhatjuk, hogy épp merre jár a kis csapat (Sebeő Talán –
06-70/310-2827). A műsorok általában este hat órakor kezdődnek és soha
nem érnek véget, mert aki egyszer látta a műsort, többé nem felejti el s
napok múltán is a kifestett arcú család mutatványai, viccei ismétlődnek
gondolataiban...
A Naphold Cirkusz filmen: http://goldenrootfilm.hu/cikk/8/utolso_eloadas1.html
//Dougal Glendower//
Az eddig olvasottak innen származnak: http://dougalstower.blogspot.hu/2011/01/irigylesre-melto-elet-circo-soluna.html
bár szó szerint ugyanezt a cikket olvastam kifüggesztve a cirkusz előtt, ott azonban egy újságból volt kivágva ...
És Íme még egy cikk: (bár a keresőbe beírva: Circo Soluna - Naphold cirkusz, számtalan találat előbukkan): http://nol.hu/noller/magyar_vandor_nemet_modra
Fényképezni nem lehetett, de a neten találtam képeket: http://gyorsovenyhaz.network.hu/kepek/circo_soluna_2010_majus_24/
És Íme még egy cikk: (bár a keresőbe beírva: Circo Soluna - Naphold cirkusz, számtalan találat előbukkan): http://nol.hu/noller/magyar_vandor_nemet_modra
Fényképezni nem lehetett, de a neten találtam képeket: http://gyorsovenyhaz.network.hu/kepek/circo_soluna_2010_majus_24/
2012. október 5., péntek
Hirtelen
Pepcsi hirtelen elkezdett pötyögni. Az eddigi anya, apa mama, baba mellett már érthetően kiabálja: Má-té (milyen érdekes, Samunak is az első szava volt a Máté), La-ci, ta-ki (traki), labda (persze nem ilyen tisztán :)), ka-ki, víz, Ka-ti, plusz a szavak első szótagját mondja. Olyan kis cuki, tegnap vagy 50 méteren át teljes hangerőn kiabálta: La-ci :)
Sami elmúlt 19 hós, karácsony után mondta az első teljesen kiejtett szót (ami nem anya, apa stb), Pepcsi pedig 18 hós kora előtt kezdte. Csak leírom, hogy később is tudjam :)
Sami elmúlt 19 hós, karácsony után mondta az első teljesen kiejtett szót (ami nem anya, apa stb), Pepcsi pedig 18 hós kora előtt kezdte. Csak leírom, hogy később is tudjam :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)