Februárban találkoztam vele először: gyurma főzéssel. Állítólag olyan, mint a neves gyurmák, melyeknek tégely 4-600ftba kerül. Már akkor beláttam, hogy ezt valamikor biztosan ki kell próbáljam, de akkor még a Jézuska által hozott gyurmákból volt bőven. Mert a gyurma szervesen kapcsolódik a karácsonyhoz nálunk, hisz a gyurma fogyóeszköz, a gyerekek pedig imádnak gyurmázni.
Aztán jött a tavasz, a nyár, ami valljuk be, nem a gyurmázásról szól. Nálunk sem.
Aztán ahogy őszbe fordult sz idő, előkerült újra a gyurmásdoboz. A karácsonyi gyurma már elkopott, illetve kiszáradt teljesen, nekem pedig nem volt lelkierőm nekiállni gyurmát főzni. Azt gondoltam, milyen macera ...
Aztán a héten Timinél láttam, hogy az őszi szünetre készülve ő is belevágott. Rájöttem, nekem is rá kellene szánnom magam. Én is bolero italporral színeztem, a legvégén tettem bele, de eléggé ragacsos lett a gyurma, így utólag kapott még lisztet. És jó lett. Nem volt macerás, sőt nem volt tán 5 perc sem az egész, és igazán jó állagú gyurmát kaptunk, méghozzá igazán nagy adagban. Nagy volt a gyerekek öröme, rögtön le is csaptak rá, és azóta is lelkes gyurmázók, igaz, mindig is azok voltak.
Kissé becsapós az egészben, hogy olyan jó, finom szőlő illatot áraszt, legszívesebben beleharapna az ember, aztán ha véletlenül a szájához kerül a keze, meglepődik a sós ízen.
És íme az összetevők, nehogy véletlenül elkeverjem, mert biztosan szükség lesz még rá :)
1 bögre liszt
1 bögre meleg víz
1/3 bögre só
1 zacskó sütőpor
1 ek olaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése