Circo Soluna - ahogy én láttam

Részletesen az elejétől:
Csütörtök reggel épp Petivel tartottam haza az oviból, amikor a hosszú, egyenes szakaszon valami nagyra lettem figyelmes: nem tudtam eldönteni, mi az, először útjavítókra gondoltam, mert nem nagyon láttam haladni. Aztán csak közelebb kerültek: 3 szekér volt, lovakkal, állatokkal, emberekkel. Mint amilyenek régen, a vándorcigányok lehettek (és itt nem akarok senkit megbántani). Rájuk néztem, hisz Petinek is tetszett a kolompoló ló, és maga az egész látvány, de én nem tudtam hova tenni őket, nem akartam megbámulni, ki tudja hogy direkt, vagy kényszerből élnek így, és az igazat megvallva nagyon meg is döbbentem, hogy a mai világban ilyet lehet látni. Mintha időutazás részese lettem volna ... döbbenet.

Aztán délután jó idő révén kint voltunk a gyerekekkel, amikor kolompszóra lettünk figyelmesek. Gólyalábon, magas biciklivel jött egy férfi, aki a Circo Soluna előadást hirdette péntek és szombat délután 5 órára. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek rögtön kedvet kaptak, és ha vándorcirkusz jelenik meg a faluban, mindig el szoktunk menni. Ó, és igen, mennyivel jobb kedvcsináló volt ez a látvány, mint csak a plakátok, vagy az autóban szóló hangszóróról hirdetve a fellépést.
Aztán másnap reggel oviba menet is megcsodáltuk a métereken magasan bicikliző gólyalábas bácsit, és tény lett, hogy délután a 2 nagyobb biztosan ott lesz a nézőtéren.

 5 óra. Kezdési időpont, de már ebéd utántól szinte csak a cirkuszról hallottam: mert az oviban is ki kellett tárgyalni, hogy ki látta, nem látta a gólyalábast, és hogy ki megy az előadásra ill. marad otthon. Apjukkal indultak, mert én lebetegedtem, de már negyed 5-kor bevackolták magukat a kocsiba ... tűkön ülve várták az indulást. Fél után el is indultak, aztán összeszedték a Zsombit.
A fényképezőgép itthon maradt, de kiderült, hogy az előadásról nem is lehet fényképet készíteni (ezért én másnap délelőtt kimentem, hogy legalább a porondról és a szekerekről csináljak pár képet).

Élményekkel telve jöttek haza: tűzön járt a bácsi, "felmászott a lány az égbe", "majdnem lepisilt a teve" ... és meséltek és meséltek.
Bántam, hogy én nem voltam ott, de elfogadtam. Aprólékos részleteket nem tudtam még ekkor.

Szombaton szüreti felvonulás volt a faluban, Máté kis barátja pedig a fellépésük után nálunk volt. Mit ad Isten, a gólyalábas biciklis épp a műsor közben kolompolt a faluban, és jól látta az összegyűlt népet is, és mivel leleményes, kivárta egy műsorblokk végét, és előre tekerve elmondta a mondandóját. Micsoda reklám! Dőltünk a nevetéstől :)
Ekkor vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szombati előadást is megnéznénk a Kristóffal kiegészülve. Eredetileg Mátét vittem volna csak, de persze Sami is jönni akart.
Petit a mamánál hagytuk, mi pedig kivonultunk a focipálya mellé előadást nézni.

Az egész előadás a környezettudatos életmódot hirdette, de nem is biztos, hogy a kicsi gyerekekben ez a rész mély nyomot hagyott, de a felnőtteket elgondolkoztathatta. Nagyon vicces, humoros, jópofa előadás volt, és sok minden kiderült azóta a fellépőkről. Pl. hogy ők egy család, akinek a nagyobb gyerekeik már nem járnak velük, mert gimnazisták, vagy mesterséget tanulnak. Hogy 20 éve hagyták el a német hazájukat, és azóta az ekhós szekereikkel, lovaikkal és gyalog bejárták az olasz, spanyol, francia, német falvak egy részét, most pedig 2-3 éve Magyarországon vannak. Kedvesek (pl. a családfő előadás előtt minden érkező vendéggel kezet fogott), jópofák, szórakoztatóak. Első benyomásom ez volt, ami meg is maradt, csak aztán belegondoltam abba az életmódba, amit ők élnek, és ezek a gondolatok azóta is cikáznak a fejemben.
Milyen lehet így élni, így lenni gyereknek, serdülőnek? Mert az egy dolog, hogy a szülők ezt az életformát választották, de mi a helyzet a gyerekekkel? Persze ők ebbe születtek bele, nekik a mi életmódunk lehet a furcsa, de az emberek jelentős többsége mégsem úgy él, mint ő. Mi járhat a gyerekek fejébe?
Találtam a nete több cikket róluk, képeket is, ahol mindig mosolyognak, bohóckodnak, szóval biztosan jó ez így nekik: szabadok, nem függnek semmitől, és hát évszázadokkal ezelőtt is eléltek így az emberek, ma is kivitelezhető, csak hát furcsa. Nincs tv-jük, mobiljuk, viszont sokat beszélgetnek, együtt vannak, egymásra figyelve töltik az idejüket. Ez a része teljesen irigylésre méltó. Persze meg lehetne ezt valósítani egyébként is, csak a mi rohanó világunkban mennyivel nehezebb ...

Na de vissza az előadásra:
Környezettudatosság: Ne hagyjuk, hogy a mostani hatalmak tönkretegyék a földet! Ne vágjuk ki a fákat, inkább ültessünk! Büdös autók helyett járjunk biciklivel, busszal, vonattal! Ne szennyezzük a környezetet mosószerrel, tusfürdővel, válasszunk természetes tisztítószereket! Volt összevetés is: atomerőmű- szélerőmű, nagyváros- tanya, kukoricaföld- mező, traktor- állattal szántás, stb.

A bohóckodás mellett volt egykerekű biciklin bűvészkedés, zsonglőrködés, kötéltánc, betanított kutyus, vetkőzés viccesen, a magasban légtornászás, gólyalábon ember-marionett (férfi gólyalábon, kislány marionett figuraként mozgatása), zenélés, tűzön járás, szöges deszkán fekvés, csalafinta késdobálás, vicces teve, doktor professzor gumikacsa, aki a víztisztaságot vizsgálta. És mindent fel sem soroltam ...
Szóval igazából nem is cirkusz volt, hanem egy környezetvédelem köré csoportosított, viccesen megfogalmazott, a közönséget is többször bevonó, cirkuszi elemeket is tartalmazó előadás.
Amire aki kilátogatott, biztosan nem bánt meg.
Máténak a tűzön járás tetszett a legjobban, na meg hogy majdnem lepisilte a teve :) Saminak az égben tornázóleány. Nekem is, bár izgultam érte nehogy leessen, mert semmi biztosítókötél nem volt rajt, alatta pedig csak egy szivacs volt. És eléggé hajmeresztő forgásokat is csinált, fejjel lefelé, azonban ha akkor megcsúszik a lába, vagy akármi, akkor sokat biztosan nem ért volna a szivacs. De szerencsére nem történt semmi baleset, és nagyon ügyes volt, tényleg.

Nem kellett előre jegyet venni, hanem a végén elmondták az árakat, és körbeadtak egy kalapot, amibe a pénzt kellett tenni. Mindenki becsületére bízták, hogy tesz-e bele, ill. hogy mennyit. (Sajnálattal olvastam aztán később a neten, hogy egyre több a nem fizető vendég, helyenként van, hogy 40 %. Az irtó sok! Pedig kihirdették, hogy 400 ft a gyerek, 600 ft a felnőtt belépő, és aki az első napon kilátogat, biztosan nem tudja, hogy nem előre kell fizetni, hanem kalapozás lesz a végén. Szégyen, hogy az emberekben ennyi becsület sincs :( Sajnos.)
Az előadás után, amíg a gyerekek az állatokat nézték, elolvastam a kirakott cikket, amit a neten is megtaláltam, és az előző bejegyzésben olvasható, ill. megnéztem a képeket is.
Az előadás alatt fényképezni nem lehetett, de találtam korábbi képeket, ill. délelőttről magáról az ekhós szekerekről én is csináltam párat.

Miután láttam a műsort, nem csodálkoztam, hogy a gyerekek olyan lelkesek voltak, és újra meg akarták nézni. És nem csak mi voltunk az egyetlenek, sőt, a korábbi állomásokon is voltak hasonló lelkes nézők. Ha előbb tudom, milyen híres társulat lesz a falu vendége, biztosan az iskolás gyerekeimet is biztatom a megjelenésre. De majd holnap kifaggatom őket, lehet, a péntekin kint voltak.

képek:
itt , itt és itt