Az ünnepély előtti héten kedden, e-mailban jött a visszajelzés, hogy a következő 4 péntek délután és szombat egész nap kerül megrendezésre az erkölcstan-továbbképzés.
Az nem volt meglepetés, hogy lesz és menni kell, de ez a hirtelenség (bár sejteni ezt is lehetett). a legjobban az bosszantott, hogy miért kellett az anyák napja előtti péntekre is tenni, hisz anyák napja minden iskolában van, és nagyrészt nem vasárnap tartják. Nem vasárnap, de volt akinél csütörtökön vagy a következő hét hétfő-kedd-szerdáján. Az első alkalommal megkérdeztem, hogy mi a helyzet az anyák napjával, de a 17 ember közül csak hármunkat érintett. Ami viszont jó hír volt, hogy a tanúsítvány kiállításának feltétele a tanfolyam 90 %-án való részvétel, így kiderült, hogy lehet hiányozni 6 órát, ami több, mint a péntek délután, így maradtunk itthon és mehettem az ünnepélyre nagy örömömre.
Szóval mentünk a mamákkal és a 3 gyerekkel. Pepcsi nagyon ügyesen végignézte a műsorokat ( de Máténál már türelmetlenebb volt). Az ovisaim pedig lelkesen, ügyesen mondták a verseket és énekelték az énekeket.
Samuról tudjuk, hogy belevaló egy legény, a gyakorláskor szinte kiabálta a mondandóját, a műsoron viszont kissé visszafogottabb volt. Ezt én annak tudtam be, hogy a fél négyes kezdéshez ébresztenem kellett és még nem volt a helyzet magaslatán amikor a műsor kezdődött. Pl az éneket sem teljesen énekelte, hanem csak egyes részeit, szavait. De nagyon cuki volt. Sírásra nem készültem az előző évek tapasztalata miatt, mert inkább a kis picik édes versmondása nem siratós, hanem mosolyogtatós, ennek ellenére volt egy perc, amikor a szemem megtelt könnyel. Ami nem baj :)
Sami verse ez volt:
Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.
Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?
Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében!
Mátéék műsorára Samu is jött velünk, de szegény éhes lett, így nagyon ment már volna haza. Pepi meg a kamerázásba szólt bele a matatásával, úgyhogy Mátéról csak egy kis videó készült, az is eléggé mozgékony.
Máté verse pedig ez volt:
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom neked
az egész világot.
Videók pedig itt, itt, itt, itt és itt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése