Márciusi tél

Persze jósolták, de mégsem gondolta volna senki, hogy ilyen áldatlan állapotok lesznek.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett  napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád  elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:

Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.

Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...

A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.

Elkezdődött ...

... a jó idő, a sok napsütés, aminek nagyon örülünk.
Aminek viszont kevésbe, azt Samu kezdte az idén.
Csabival focizott, amikor elesett és lenyúzta az alkarját. Nem is értem, hogyan tudta, hisz hosszú ujjú pulcsi és kabát is volt rajta. Talán felcsúszhatott neki ...
Nagyon csúnyán lehorzsolta, nedvedzett is neki vagy 2 napig, aztán meglepő gyorsasággal mégiscsak meggyógyult . Vagy lehet, hogy nem is olyan gyorsan, csak nekem szaladnak a napok?
(persze nem tudtam akkor megírni ezt a posztot, amikor aktuális volt, és jelenleg cudar idő lett. Szóval a jó idő nem jelen idejű ...)

Túra

Múlt vasárnap, kihasználva a jó időt, mely végre megérkezett, elindultunk a gyerekekkel sétálni.
Minden vasárnap anyuéknál vagyunk, ahonnan közel van az az erdő, amiből rengeteg fánk lett ősz végén, viszont a kitermelők után még ki kell pucolni, az ágfákat összeszedni, elégetni. Mivel az apjuk többekkel épp kint volt és tették a dolgukat, úgy döntöttem, kimegyek a nagyobbakkal. Anyu mondta, hogy kijön ő is, és akkor vigyük a Petit is. Nagy lelkesedéssel elindultunk a napsütésben (bár a szél fújdogált). A focipályától nincs 50 méter, amit meg kellett tenni, és már oda is értünk. De az a sár, ami az úton volt! Nem mély, de a reggeli enyhe fagy után épp engedő, csúszkálós, tetején nyálkás. Talán a legrosszabb. De odaértünk! Az erdőn már jobbak voltak a körülmények, a levél, kéreg és kisebb ágak miatt kevésbé volt sáros, viszont szegény Pepcsinek nehezére esett a járás ... de a lelkesedése nagyon nagy volt, feltétlen el akart jutni a Tamás bátyushoz. Csak ezt hajtogatta. Persze a nagyok eddigre már rég odaértek, amiben nagy szerepe volt Zsombinak, a keresztapjuknak (akikkel a focipályánál találkoztunk), és a trakinak, amit épp akkor raktak meg fával.
Hát bevallom, nem irigylem a mindennap erdőn munkálkodó embereket ... most, hogy folyamatosan, kb. másfél hete minden nap mennek a Zsoltiék, látom, mennyire fáradt. És nagyon leégett a nyaka, arca ... de a fáradtság jobban kiül az arcára. Persze ezen az sem segített, hogy a héten egy nap sem pihent, miután hazaért, hanem nekiálltunk fát fűrészelni, aztán két nap hasogatta, hordta a kazánház mögé. A nagyok beadogatták ugyan az összeset, neki ennyivel kevesebb meló jutott. Sami minden délután nagyon várta, hogy hazaérjen és végre vágjuk vagy hordhassa a fát. Vagy csak figyelje az apját a fa tetején ülve. Egyik nap, mire hazaért a Zsolti Samu már a fejszét is kikészítette neki :)
Na de térjünk vissza  a kiránduláshoz.
Úgy döntöttem, nem az odafelé vezető úton megyünk vissza anyuékhoz, dombnak kifele kellett volna a már említett sáros úton evickélni. Alul volt egy másik lehetőség, ahol az út ugyanolyan sáros, de mellette, az út szélén a füvön jól lehetett haladni. Pepcsike is lelkesen szedte a kis tappancsait, de néha, amikor nagyon lemaradtunk felkaptam kicsit. A fiúkat viszont hátráltatta a haladásban a a sok-sok befagyott pocsolya a sáros úton, ahol még nem olvadt fel a jég, és persze ez nagyon megmozgatta a fiúk fantáziáját, és nekik feltétlen ki kellett próbálni, hogy a jég kontra kavics/kő/jég harcából melyik kerül ki győztesen. Az apjuk biztosan nem hagyta volna nekik, hogy így szórakozzanak, de a keresztapu elnézőbb és nyugisabb, így szabad volt a pálya. Persze úgy néztek ki, mint a kismalacok dagonyázás után, de ez nem a jeges kalandnak, hanem a nyálkás, csúszós, sáros útnak volt köszönhető. A séta közben az erdőn munkálkodók és a traki mellett láttunk egy csomó tehenet, 2 kisbocit, aztán kicsit odébb 3 szamarat. a Szamarak után pedig kiértünk az aszfaltos útra ... végre!
Negyed 12 volt, mire visszaértünk a mamához, aki kint maradt az erdőn segíteni. Mire visszaértünk, a dédi volt olyan ügyes és befőzte a levest, úgyhogy a fiúk nekiálltak enni, és meg megcsináltam  a krumplipürét. Aztán indultunk is haza aludni.

Persze délután, amikor felébredtek, a jó idő ismét kicsalogatta őket, ahogy a múlt héten minden nap kint voltunk kb. fél 3-tól fél 6, 6-ig.
Jártunk a könyvtárban, boltban, a játszótéren, hordtak fát, az udvaron labdáztak, hintáztak, csúszdáztak (Pepi is nagyon belejött, már egyedül felmászik, le is ül szépen, de csúszáshoz még kell neki egy ujj, amit foghat :)), trakiztak, motoroztak, bicikliztek.
Én kiástam egy rózsát, Smi elszállította a mamához, a gyökereket a mama szomszédjába, mert a Marikának jó lesz tüzelni :)
Ma már sajnos esőre áll az idő, és a hét közepétől erős lehűlést mondanak, sőt márc. 15-re nappalra is fagyot mond, hó is eshet (újra tél!), de aztán visszatér a tavasz. Olyan jó volt ez a hét, a jó idővel, a napsütéssel, a sokat a szabadban levéssel. Nem hiányzik ez a hét a hideggel ...

Mégis ...

Annyira tudtam ... mert csak elkiabáltam a múltkori bejegyzésemkor, hogy nem betegek.
Szerda este kezdődött: Máté belázasodott, és csüt. reggel is lázas volt. Ovi kilőve, és mivel Csütörtökön sem én, sem a Zsolti nem dolgozott, sőt ő pénteken sem, abban maradtunk, hogy nem mennek oviban a két napon. Máté semmiképp, de Samci is köhögött. Péntek délután elvittem őket a gyerekorvoshoz.
Samci nem volt lázas, de jobban köhögött, mint Máté, így őt is megmutattuk. Hörghurut, kapjon köptetőt, c-vitamint, és fújjak az orrába. Ennyi. Nem is lett rosszabbul, úgyhogy ma már megy oviba.
Máténak kezdődő hörghurut, gyógyszerek ugyanazok, mint Samunál, plusz biztonság kedvéért kaptunk egy antibiotikum-receptet, de azt pénteken ki sem váltottam, mert a drnő nem látott semmi okot arra, hogy bakteriális fertőzés legyen, inkább vírus, de abban maradtunk, ha vasárnap estig marad a magas láza, akkor kapja. De nem maradt, péntek este volt utoljára lázas szerencsére. Viszont köhög, de nem mélyről, inkább szárazon. Este úgy elkapta egy roham, hogy azt hittem, hányás lesz a vége. De aztán nem lett, és a köhögés sem jött elő újra éjjel. Ma ő is megy az oviba.
Viszont tegnap estére meg Petinek szökött fel a láza 38,3-ig. Kapott lázcsillapítót, éjjel nem lett újra lázas. Most viszont még alszik, úgyhogy a további teendők a mamára maradnak. Gondolom elkapta a vírust a nagyoktól. Abban csak reménykedem, hogy nem influenza, mert a nagyobbak be lettek oltva, így ha el is kapták, csak enyhén, Pepcsi viszont nincs védve.

Azt még nem írtam, hogy Samci kukaca megint rendetlenkedett, úgyhogy 3 hétig este kenem, hogy hátra lehessen húzni rendesen. Ez a 3. hét, de nem látok nagyon javulást. Ha nem változik, egy hét szünetet kell tartani, utána újabb 3 hét. Remélem, addigra rendeződik és nem kell megint egyéb módszerhez folyamodni.

Tél

Nagy betegségekről nem kell beszámolnom, és nagyon remélem, hogy nem is kiabálom ezt el.
Az ősz folyamán Máté volt egyszer beteg, meg Peti, aztán volt mind3, de egy hányással megúsztuk a nagyoknál, Peti egy napig hányt, de hamar elmúlt mindenkinél.
Múlt hét kedden a nagyobbak és én is megkaptuk az influenza elleni védőoltást. Zsolti már novemberben megkapta, és nem akartam idén magunknak beadatni, de hétvégén rám ijesztett egy cikk, miszerint piros riasztás van az influ ellen egész Nyugat-Európában. A gyógyszerész-szerint nem voltunk még elkésve, így megkaptuk az oltást. A járványt kb. 2 hétre jósolták, hogy ideér, addigra kialakul a védettség. Az pedig éppen most van.
Hogy emiatt, vagy sem, vagy más nyavaja maitt, de az ovisok igencsak megcsappantak: hétfőn Máté volt az egyetlen nagycsoportos az egész oviban.
Az iskolában nincs olyan sok hiányzó, múlt héten 4-en hiányoztak, ma senki.
Nem bánnám, ha így kihúznánk a maradék időt is a tavasz közepéig (tavaly sem télen, hanem márciusban volt nálunk a betegséghullám).

Téli nagy élményem pedig a madarakkal kapcsolatos. 2 éve etetjük télen a madarakat. Első évben pár cinke és pár tengelic volt a vendégünk, aztán tavaly valamennyivel több cinke. Idén is a cinkék érkeztek először, aztán amikor egy véletlen kapcsán egy csomó eleség kihullott a földre, akkor megjelentek a tengelicek is. Nem csak pár, egy egész csapat. Azóta pedig egy újabb csapat csatlakozott hozzájuk, az én nagy nagy örömömre. Olyan jó nézni a sok csipegető madarat. Láttam már köztük vörösbegyet és citromsármányt is.
a kis tengelicek azonban olyan kis ijedősek, minden apró neszre elröppennek. Még szerencse, hogy vannak nagy fák az út mellett.

Farsang 2013

Szent ég!!! Tényleg  a karácsonyi bejegyzésem volt az utolsó? Rohan az idő, amiből nekem sohasincs elég ...
Persze ebben nagy szerepe volt a félévi felméréseknek, javításuknak, bizonyítványok írásának, aztán a farsangi próbáknak. Remélem, a nyári programokról lesz időm beszámolni ... de igyekszem addig is.

Szóval farsang 2013- időrendben.
A félévi értekezleten került  szóba az iskolás farsang időpontja. Akkor húsvéttól visszaszámolva úgy gondoltuk, hogy február 17 még nem böjt. Aztán kiderült, hogy mégis, úgyhogy előrébb kellett csúsztatni, így lett az időpont 2-a, nekünk pedig 2 hetünk arra, hogy az osztályokkal betanuljunk valamit. Évek óta az a szokás, hogy az egyéni jelmezesek (akik páran szoktak lenni) előtt osztályszinten öltöznek be a gyerekek, van ahol az osztályfőnök is. Szülői értekezletre kész ötlettel mentem: legyünk cowboyok, és adjunk elő egy country táncot. Jelmez sem kell, elég egy farmer, kockás ing, ha van kalap, és lábbelinek lényegében szinte minden jó (na jó, hótaposó nem :))
Persze felajánlottam, hogyha más ötlet van, szívesen meghallgatom, de nem volt. A jelenlevő szülők belementek. Aztán másnap a gyerekek is, mikor megmutattam nekik a neten talált koreográfiát.
Rednex: Cotton Eye Joe című számára találtam egy klassz kis táncot. Leültem, írtam a lépéseket, számoltam az ütemeket. Minden stimmelt szinte 2 órai figyelemmel ...
Aztán jött a döbbenet: a letöltött zenéhez sehogy sem akart passzolni a tánc. Újabb számolgatás, miegyebek, mire kiderült, hogy a videon 2,5 perces a zene, a letöltött pedig 3,15. Na mindegy, megtoldottam a koreográfiát, aztán  táncoltam otthon egész hétvégén, hogy bennem rögzüljön az új, mert papírról tanítani nem volt az igazi ... (másnap izomláz lett, de jó volt, Sami is ugrált velem párszor)
1 hetünk maradt, és mivel a tesit nem én tartom, kénytelen voltam pár órát feláldozni, és próbáltunk mellette, amikor csak tudtunk. A gyerekek nagyon élvezték, olyan lelkesek voltak, jó volt nézni őket. A farsangra minden klappolt, de kénytelenek voltunk kicsit változtatni még szombaton a fellépés előtt, a hiányzók miatt.
Az elsősök focisták voltak, a másodikosok java lebetegedett, így ők nem léptek fel.
A 3.-osok gésák és harcművészek voltak, mi cowboy-táncosok.
5.-esek a Gangnam Style-ra táncoltak, 6.-osok stepp-táncosok voltak.
7.-esek cigányok, 8.-osok pedig a Kócos kis ördögök voltunk-ra bohóckodtak: csecsemőként, ovisként, kisiskolásként, kamaszként.
Jól sikerültek a műsorok, aztán az egyéni fellépők után mindenkit várt a büfé és a tombola.
Máté talált magának sütit, és nagyon örült, hogy végig a kis barátjával tudott lenni, Sami meg csak szendvicset evett, de azt 3-at. Pepcsi nem volt velünk, mert 2-kor kezdődött, Samit is előbb kellett kelteni, jobb volt, így, hogy Pepi maradt a mamával.
Tombolát csak 10-et vettünk, viszont rengeteget eladtunk. Már előre megbeszéltük Mátéval, hogy nem biztos, hogy nyerünk (egyik évben keserves sírásra fakadt, amikor nyeremény nélkül maradtunk). Megértette, és még nyertünk is egy állatos dvd-t könyvrésszel, nyalókát és papírzsepit (tombolanyereményeket úgy szokták összehordani a gyerekek).

Időrendben az ovis farsang következett volna, ha a sok beteg miatt el nem csúsztatják. Még most sem tudunk pontos időpontot, de nehéz is lenne, mert hétfőn egyedül a Máté volt nagycsoportos, a többiek kidőltek a sorból.
Egyébként az biztos, hogy nem a faluházban, hanem az oviban lesz, ahova a felvonulás idejére
 bemehetnem a szülők, nagyszülők is. Az én gyerekeim egységesen ninják lesznek: Samu piros, Máté kék (a Ninjago miatt). Máté találta ki, hogy az szeretne lenni, Samu meg rögtön rávágta, hogy akkor ő is. Pedig itt várja további sorsát Máté gombajelmeze ...

A felnőtt farsangot az óvoda szülői munkaközössége szervezte (én is), és szerencsére nagyon jól sikerült. Mindig van egy kis félelem, hogy lesz-e elég fellépő. Ez idén sem volt máshogy, de pár felmezes volt, akik a hangulatot megalapozták, így minden ok volt. A bál is jól sikerült. Sokan is voltak, hangulat is jó volt, egy csomó tombolát eladtunk (volt nyeremény is bőven a felajánlásokból).
A felvonuláson nem tudtam ott lenni, mert 7-kor kezdődött: fürdetés, altatás időben, de 9-re ott voltam. Egyedül. Zsolti épp éjszakás volt és nem engedték el ...
Beszélgettem, meg is táncoltattak, aztán árultuk a tombolát, kitépkedtük, fél 1-től húzták negyed kettőig, ezt rábeszélésre megvártam, aztán mentem haza. Persze itt nem nyertem. Nem szokásom :)
4 óráig tartott a buli, aminek a visszhangja is jó szerencsére.

Ünnepek gyerekszemekkel - szerintem

Vajon hogy élheti át egy gyerek az ünnepeket? A Mikulást? A karácsonyt?
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.

Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.

Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.

Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.

Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.

Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.

Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.

Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.