Balcsin

Pünkösdhétfő:
Délelőtt anyuéknál voltunk, majd mire Samunak aludni kellett, hazamentünk. Zsolti 2-re ment focizni, de tervbe volt, hogy délután elugrunk a Balcsira. Ezzel kapcsolatban viszont volt egy apró bökkenő: a kocsi komputere szerint tankolni kellene, mert a megtehető km-ek száma 0! De a benzinkút zárva! Bár ez már vasárnap kiderült, mert akkor akartam tankolni, de helyette mit láttam? 12-én és 13-án zárva. Ez csak azért érdekes, mert eddig mindig, minden ünnepkor legalább az egyik napon nyitva volt a kút. Na bumm ...
Szervezkedés, hogy akkor mi és hogy legyen (mert nem csak mi mentünk volna, hanem a komaasszonyék kedves családja is :))
Zsolti sem a mi kocsinkkal ment focizni (a fent említett akadály miatt), hanem elkérte a komáék hegyrejáró autóját. Ha más nincs, menjünk mi azzal a Balcsira is. Viszont abban nem férünk el 5-en (gyerekülésestől). Megoldás: Máté elment a Zsombiékkal, mi meg utánuk, amikor Zsolti hazaér. Szerencsére anyósnál volt otthon másfél liter tiszta benzin, így mehettünk a mi kocsinkkal, de azért ezt az izgalmat kihagytam volna.
Zsolti hazaért, Peti épp felébredt és befejezte a szopit, így rögtön tudtunk indulni. Mikor odaértünk, Máté épp a parton volt, de már szaladt is vissza a jéghideg vízbe. Persze Samu is ment volna, de ő tiltólistán volt, elégé betaknyosodott, de a lábát azért be kellett lógatni. Megállapította, hogy hideg és onnantól kezdve inkább a parton szaladgált, evett, homokozott. Megnéztük az óriáscsúszdán lecsúszókat és libikókáztunk is egy jót.
Máté meg a Zsombi igazi vízicsibék voltak, alig akartak kijönni, de muszáj volt, mert a víz tényleg jéghideg volt. Bár én csak hallomásból tudom, nem is néztem, de ha a Zsolti is azt mondja, akkor tuti. Mert ugye ő nem egy fagyos ...
Sokáig nem voltunk, Mátéék 2-kor indultak, mi 4-kor, és 7 előtt már úton voltunk haza. Máté Zsombiékkal ment (bár nem lett volna muszáj, Lacikának is kényelmesebb lett volna, ha velünk jön), Samut meg nem hagyta Zsolti bealudni hazafele, úgyhogy frankó volt minden.
Peti is jól bírta a kiképzést, odafele elaludt az autóban, ott áttettem a babakocsiba, ahol aludt tovább, majd amikor felkelt szopizott és nézelődött, aztán indultunk haza. hazafele már kicsit nyűgösebb volt, be-bealudt, közben fel-felsírt, de nem volt vészes.
Kép nincs, a gép otthon maradt ...