Gyereksziget (részletes)

A tavalyi gyereksziget után elhatároztuk, hogy idén is elmegyünk június valamelyik hétvégéjén.
Viszont eléggé telített a hónap (Zsolti délelőttös, Máté szülinap, ballagó), így nem sok lehetőség maradt. Mivel a 2. hétvégére nem mondtak kánikulát, de esőt sem, ezért úgy döntöttünk, a 2. szombaton megyünk. Hisz azt sem tudhatjuk, hogy a maradék 2 hétvégén milyen idő lesz. Azt hiszem, nagyon jól döntöttünk :)
Utazás szempontjából sem volt mindegy, és egész nap levegőn, napon lenni sem mindegy, milyen időben kell.

Fél 8-kor indultunk: Peti szinte végigaludta az utat, az alsó rakpart előtt ébredt fel. Megálltunk, szopizott, aztán mi mentünk, ő megaludt tovább. Így ment ez egész nap: evett, nézelődött kicsit, aludt. Peti ezzel letudva :)
10 előtt értünk fel, a sziget előtt beleszaladtunk egy balesetbe: biciklist ütöttek el, de frissiben, a mentő is utánunk jött, és elég nagy dugó alakult ki. Bár nem ami sávunkban volt a baleset, a szembejövők elkaptak egy hullámot, és csak jöttek, jöttek, de senkinek nem jutott eszébe, hogy megálljon, hisz nem nekik volt elsőbbségük. Zsolti viszont nem akart kockáztatni, hisz a fővárosi sofőrök agresszívebbek, merészebbek, mint mi. Már nagyon ideges voltam, gondoltam kiszállok, de szerinte még engem is elcsapnának. Aztán szerencsére egyszer csak el tudtunk indulni. Persze addigra már volt dudálás, meg minden ...

Odaértünk a szigethez. Bemenjünk autóval, vagy sem? ez volt a kérdés. Tavaly nem mentünk be (később is értünk), de nem messze álltunk, viszont mégiscsak közelebb vagyunk, és nem kell annyi mindent cipelni, ha a szigeten belül állunk. Bementünk. Jó sok autó volt már, nem is gondoltam volna, de szerencsére nagyon jó kis helyet találtunk parkolni: az autó egész nap árnyákban állt.

Aztán belevetettük magunka a forgatagba:
Először matricát kaptak a gyerekek, ha esetleg mégis elvesznének ...
Aztán elkezdtük sorra venni a sátrakat, feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy a naposabb területen kezdjük, amíg nincs olyan meleg, aztán délután, a nagy forróságban jobb lesz az árnyékban lenni.

Dr Lenkei vitamin sátor volt az első, ahol hírlevélre való feliratkozás után kaptunk egy kis promóciós anyagot, aztán lehetett szerencsekereket forgatni, amiben Máté nyert egy doboz Zselé mackó c-vitamint :) Kaptunk kupont lufira, shak-re és még valamire ... azt már elfelejtettem ...

Pöttyös kapitány hajója volt a következő célpontunk. Peti szépen aludt, maradt a földön apával, én meg a 2 sráccal felmentem a hajóra. Máté mindenhol teljesítette a feladatokat, de Samunak is pecsételtek mindig, hisz ő volt a bátyus segítője :)
1. vizet kellett pumpálni a hajóra :)
2. pöttyöslabda ágyúgolyóval célba kellett lőni (nem volt feltétel a találat :))
3. karikadobálós játékkal kellett megetetni a bálnát
4. meg kellett nevezni 3 tengeti állatot a képekről
5. ki kellett rakni egy mágneses puzzle-t/memóriajáték (mát a kirakót választotta)
6. le kellett csúszni a kötélpályán/ ki kellett csónakkal húzni magunkat a partra (Máté csúszott, Samuval hajóztunk :)
(a hajón lévő eseményekről nincs fénykép, mert a gép apánál volt)
A parton meg kellett etetni és fejni a műtehenet, és volt még egy dobókockás szökdeléses pálya is. A feladatok teljesítése után oklevél járt a kis hajósinasoknak, és kaptak egy pöttyös-pólót is (ami nem pöttyös:)). Lehetett hajtogatni pöttyös papírforgót is készíteni, és "túró rudit" is lehetett, de abba Máté nem akart részt venni. A forgót meg én csináltam nekik :)

Következő célpont az ugrálóvár volt. 3 féle volt: egy a kicsiknek, 2 a nagyobbaknak. Tavaly alig volt valaki az ugrálóban, most viszont hosszú volt a sor: a nagyokat 10-esével, a kicsiket 5-ösével engedték be. Persze egy ugrálást mindegyiknek kivártunk. Máté már rutinos ugrálóvárazó, Samu még sohasem próbálta. Úgyhogy ő először csak állt, és támaszkodott a falának. Persze az tetszett neki, ahogy mozgott, ahogy a többiek ugráltak. aztán kicsit megbátorodott, és elindult, persze esett-kelt. Aztán leült egy vájatba és onnan lesett :) Édes volt :)

Fagyizni indultunk az ugrálótól. Máté csokisat, Samu puncsosat kért. Persze egyik sem ette meg, mert nem finom ... persze, hisz ők andocsi fagyihoz vannak szokva! Ami ugye messze földön híresen finom :)

Yippi feladatsora volt a következő. Szintén pecsételős, 7 feladatot teljesítős. Amiért a végén yippi üdítő járt. A jelentkezés után a pulthoz legközelebbi feladathoz álltunk be, de hamar váltottunk, mert baromi hosszú volt a sor. Gondolom mindenki kapásból oda állt. Az első feladat, amit teljesített Máté, az a kötélhálón felmászás volt. Persze Samu is ment volna, és ahogy tartottam, úgy próbálkozott is ügyesen.
Aztán Samit apa elvitte az autóhoz, ahol előszedték a kicsi babakocsit, amit azért vittünk, hogy Samu tudjon hol aludni. Kis séta után el is szundított. Máté mi addig a többi állomást járta végig, és szerezte sorra a pecséteket magának és az öcsikének is.
Milyen feladatok voltak még?
1. a már említett kötélhálón mászás
2. farönkökön lépkedés
3. fagerendán végigmenés nehezített pályán (fejük fölött is lógott zsákban valami, hogy a fejüket is le kelljen húzni)
4. háló alatt mászás faérintéssel majd vissza
5. kifeszített kötélen csúszás két kézzel kapaszkodva
6. gólyalábon szlalomozás- segítséggel
Fénykép csak az elsőről és az utolsóról készült, mert Zsolti épp Samut altatta, aaa feladatokban pedig segíteni kellett, így azokról nem készült kép.
Nagyon hosszú sor csak a gólyalábnál volt, azt hagytuk utoljára.
Máténak nagyon tetszettek a feladatok, lelkesen csinálta mindet.

Ezután elindultam, hogy megszoptatom Petit, gondoltam már biztosan felébred, de nem, még aludt tovább. Mátéék elindultak közben, hogy elmennek a sziget nagy játszóterére, ami egyébként is mindig ott van :)
AnnaPetis könyvben van egy fejezet, amikor erre a játszótérre mennek. Odafele útközben elolvastam Máténak, megnéztük az ott készült képet is. Persze tetszett neki, nagyon ki akarta próbálni. Tényleg nagy (lehet, hogy már túl nagy is), és bár jó sok gyerek volt, simán elfértek, sehol nem volt lökdösődés vagy tumultus.
Máté egyedül felszaladt, aztán kicsit félelmetes lehetett neki, mert nem mert lecsúszni. felmentem vele én is, és rávett, hogy csússzak le vele a nyitott, kicsit kanyargós csúszdán. Hát, a nyomát még ma is viseljük ... mivel nem műanyagok a csúszdák, hanem fémek, így ha a bőrke hozzáér, azonnal lekapja. Bár csak 2-szer billentünk meg kicsit, egyszer az én könyököm, máskor a Mátéé horzsolódott le. Nekem is eléggé félelmetes volt, nagyon magasról indulnak, talán Máté is jobban élvezné pár év múlva.
Ezután Peti felébredt (Samu is - nem aludt nagyot, de a semminél azért több volt), elvittem megszoptatni. Addig a fiúk maradtak a játszótéren. Találtak egy kisebb csúszdát, ami elég széles volt, így ketten is le tudtak csúszni egymás mellett. Ezen csúszkáltak akkor is, amikor én visszaértem Petivel.
A kicsiknek való játszóteret nem is próbáltuk ki, pedig ott is volt játék bőven: kicsi csúszda, hinta, rugós játékok ...

A játszótér után az agyagozást vettük célba, amit Máté nagyon várt. A sátorban derült ki, hogy sorszámot kell húzni. A következő a 46-os volt, de akkor (du. 2 óra volt) még csak a 15-ös következett. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy sorra kerülünk (mondták, majd talán holnap ... jaja baromi messziről jöttünk). Felvetették, hogy próbáljuk meg a közelben levő másik sátrat, ahol agyagozni lehet. Próbáljuk. Elsétáltunk, érdeklődtünk. A válasz az volt, hogy most elfogyott az agyag, olyan fél 3 körül hoznak majd. Mit csináljunk? Mondtam a Zsoltinak, hogyha most elmegyünk, ki tudja, milyen hosszú sor várakozik fél óra múlva, inkább maradjunk. Zsolti elment Samuval, én maradtam, Mátéval és Petivel (aki aludt). Máté pedig leleményes gyerkőc lévén rávetette magát a korongozós székre, hogy ő bizony addig innen nem mozdul, amíg nem agyagozott :) Párszor összemosolyogtunk a fiatalemberrel, aki a főnök volt, hogy milyen kitartó is a gyerkőc. Majdnem fél 3 volt már, amikor előkerült a délelőttről maradt agyag, ami eléggé nedves és puha volt, de jobb híján azzal próbálkoztak. Először csak kicsire, tenyérnyire kilapították (Máté és a srác), kirakosgatták, hogy száradjon, hogy aztán lehessen vele mit kezdeni. Amikor végeztek, akkor újra eggyé gyúrták, majd kislabda nagyságú gombócok lettek belőle. Aztán az első gombóccal végre leültek, és kezdődhetett a várva várt korongozás.
Mi is készüljön?
Az asztalon a kész művek sorakoztak : bögrék, tálkák, tányérok.
Erre az én fiam benyögi, hogy ő hajót akar készíteni ... csináltak egy nagyobb tálkát, amit aztán a végén a bácsi mégiscsak hajóvá tudott formálni. (most még szárad, de aztán csinálunk bele hurkapálcából árbócot is vitorlát is).
Nagy volt az öröm :)

Peti felébred, újra elvittem szopizni, addig a fiúk kürtős kalácsot ettek, és beálltak a lufihajtogató sorába. Szopi közben hívott Nóra, akinek Samuval egyidős Bercije van, és egy fórumozó társam az anyatanyán, hogy ők is kint vannak, találkozzunk. Ők akkor a körhintáknál voltak, nálunk viszont készültek a lufiállatkák. Mire a körhintához értünk, addigra ők, épp a lufihajtogatóhoz ... pont elkerültük egymást. Aztán Máté és Samu bementek az ugrálóvárba (ki ki a saját méretébe), és vártuk Nóráékat. Meg is érkeztek. Végre jó volt találkozni valakivel, akit a fórumon már évek óta ismerek, de Vannin kívül (ő tavaly nyáron a csacsifarmról látogatott meg minket) senkit nem ismerek személyesen. Persze Vandát kivéve, aki gimis osztálytársam volt :)
Berci is bemerészkedett ugrálni, addig mi beszélgettünk. Máté szaladgált, Samu pedig elkobozta Berci motorját. A két kicsi, Peti és Domó pedig aludtak.

Amíg Máté agyagozott Samu és apa találtak egy futóbicaj-árust, akinél ki is lehetett próbálni a különböző méretre beállított bicikliket. Sami is kipróbálta, és meglepően jól ment neki (pedig otthon nem próbálta Mátéét sohasem). Mivel én ezt nem láttam, ezért az ugrálóvár után a futóbicaj-tudományát akarták megmutatni nekem is. Nóráék jöttek velünk, Berci is kipróbálta. Ő is nagyon ügyes volt, bár először az apukája kísérte, és billegett kicsit, de nagyon ygorsan belejött, és ügyesen egyensúlyozott is is. És Samu is. Persze Máté is talált magának kicsit magasabbra állított ülésűt és egy klassz kis rollert, ami nagyon tetszett neki. Bár Nóráék most vettek Bercinek egy angyobb motort, gondolkoztak a bicajon, de ott nagyon drága volt (15e). Fa bicajt is lehet olcsóbbért kapni máshol, úgyhogy nem vettek. Egy év múlva is jó lesz még :)
Máté is az apja eközben elmentek a T-home sátorhoz, ott is volt ugrálóvár és egyéb feladatok. Mi a kicsikkel pedig elmentünk az állatsimogatóhoz. Bár kellett várni, de nem volt olyan vészesen hosszú a sor. A fiúknak nagyon tetszettek az állatok: volt boci (2), egy szamár, kecskék, bárányok és egy póniló is.
Ekkor már fél 5 volt, úgy döntöttünk, hogy indulunk lassan haza. Elbúcsúztunk Nóráéktól, aztán bepakoltunk a kocsiba, Zsolti még visszament Máté agyaghajójáért, és megszoptattam Petit, így fél 6 volt, mire ténylegesen elindultunk. Mivel a 3-ból egy gyerkőc sem aludt el Budaörsig, bementünk az Auchanba, ahol Petit magamra kötöttem (persze hamar elaludt). Bevásároltunk, és 7 óra volt majdnem, amikor felmentünk az autópályára. Fehérvár környékén elaludt Samu, Máté ébren volt hazáig. Szegény Peti a hazautat már nehezebben viselte (kimaradt a fürdése, és épp fürdésidő volt). Útközben be-bealudt, aztán fel-felsírt, nézelődött kicsit, sírdogált, elaludt. Ez ment hazáig. Kicsit idegtépő volt, de túléltük. Ahogy hazaértünk (fél 9), Samut átöltöztette a Zsolti, kapott tiszta pelust, aztán aludt tovább az ágyában. Máténak mesélt egyet, aztán ő is elaludt. Peti szintén. És mi is.

Jó kis nap volt, bár jó hosszú, de megérte, mert a gyerkőcök egy csomó élménnyel gazdagodtak :9 és nem csak ők. Kellenek ezek a közös családi kikapcsolódások.
Azt hiszem, az elevenpark az, amit még feltétlenül ki kell majd, hogy próbáljunk egyszer ... a gyerekeknek biztosan nagyon tetszene.

Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5617370872783226818