Szüreti felvonulás

Idén is elérkezett a szüreti felvonulás és bál ideje, ami okt. 1-jén volt. Megint az ovis szülői munkaközösség rendezte (aminek persze én is tagja vagyok), hisz tavaly olyan jól sikerült (és ezen felbuzdulva a felnőtt farsang is)- kár lett volna idén kihagyni.
Sajnos a szülőkre megint nem nagyon lehetett számítani, tisztelet a kivételnek, akik kivették részüket a díszítésből, tombolacsomagolásból, kínálásból, felvonulásból, szendvicskészítésből, takarításból, ill. akik részt vettek a bálon. Sajnos én sem mondhatom el magamról, hogy minden felsorolt eseményen részt vettem, de azt hiszem, hogy 3 kicsi mellett nem is várták el tőlem, és még így is jóval többön jelen voltam, mint az ovis szülők többsége ... szomorú, de mindig rá kell döbbenni, hogy mennyire nem lehet számítani a szülőkre ...
Kedves komaasszonyom- aki a szülői munkaközösség vezetője- tényleg mindent megtett, hogy kikérje a szülők segítségét: minden ovis gyerek szülője kapott egy papírt, amin hosszasan ecsetelte, hogy ismét szüreti felvonulás és bál lesz, amin a befolyt összeg a "gyerekeké lesz", és minden szülőtől várja a visszajelzést az óvónőkön keresztül, hogy ki miben tud segíteni. Nem bízta a fantáziára, konkrétan felsorolta, hogy miben számítanánk a szülőkre. Sajnos visszajelzés igencsak kevés érkezett, és a 40 ovis gyerek szülője közül sajnos nem tolakodtak a jelentkezők :(
Szomorú, hogy mindig csak ugyanazokra lehet számítani. Ennyit arról, hogy" elmondhassuk, KÖZÖSEN csináltuk végig!"
Én pl. 4 helyen voltam, volt, aki 1-en, de ha mindenkire lehetne számítani, akkor el lehetne osztani a feladatokat, és nem keserű szájízzel érnének véget ezek a rendezvények ...
Persze a keserű szájíz csakis a szülők érdektelensége, nemtörődömsége miatt lehet, mert egyébként csakis pozitív volt az egész!!!

Pénteken feldíszítettük (nagyon jó lett a dekoráció, amit az óvó nénik készítettek) és berendeztük a bálhoz a termet, aztán vártuk, hogy jöjjön a szombat :)
Szerencsére a Jóisten is kegyes volt hozzánk, gyönyörű, napsütéses, kellemesen meleg idő volt szombaton egy órakor, amikorra meg volt hirdetve a kezdés. A betonpályán műsorokkal kezdődött a szüreti felvonulás: ovisok, nyugdíjasok, néptáncosok muatták be a műsorukat.
Szombat délelőtt még pogácsát sütöttem (amit a műsor alatt néptáncos ruhában kínáltuk) -na nem csak én sütöttem, több anyuka is volt ilyen lelkes :)))
Dél körül érkezett hozzánk Máté barátja, Kristóf (szülei a néptánctanárok, és mivel nagy ovisként ő is szerepelt Mátéval -többek között, ezért a felvonulás végéig nálunk volt). Elaltattam Samut, mama elaltatta Petit, aztán gyors öltözködés: Máté, majd én (hú, de jó volt olyan szépen kiöltözni!). Aztán minden gyerek (Laci is velünk jött megnézni a műsort) wc-re ment, aztán ittak (mert muszáj!), és végre indulhattunk. Az 1 órás kezdet sajnos megint csúszott, és ez kicsit megviselte a várakozó ovisokat, akik sorban állva várták, hogy végre szerepelhessenek.
Elég hosszú volt az ovisok műsora is, nagyon ügyesek voltak: körjátékot játszottak, énekeltek, verset mondtak jópárat. Nagy kedvenc volt a következő, amit Máté már előtte is mondogatott otthon, Sami nagy örömére, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy "még egyszer!"

"A doktor is megmondta,
vizet ne igyak soha.
Mert a vízben béka van,
életemnek vége van.
Bort iszom én nem vizet,
legyen aki megfizet."

Amíg a műsor ment, mi pogácsával kínáltuk a nézőket. Aztán a gyerekekkel végülis nem vártam meg a műsor legvégét, mert gondoltam, Peti már felkelt, ezért elmentünk haza. Peti még aludt, de pár perc múlva már ébren figyelt :)
Megnéztük a felvonulást is, épp a mi utcánkba jöttek először. Saminak is, Petinek is tetszett.

6-ra mentem szendvicset készíteni, Sami és Peti jött velem -meg a mama, Máté meg Kristóf pedig maradt a Zsoltival. Bálba nem értünk oda, hulla voltam, Zsolti is bealudt. Amúgy is max. 11-ig lettünk volna. Jól tettük, hogy nem mentünk, fél egy után fél óránként kukorékolt Peti.

Elmondások alapján a bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, sokan voltak. A vasárnapi takarításkor annál kevesebben ... ketten kezdtük a komaasszonnyal. Aztán páran még csatlakoztak, de nem volt nagy a tolongás ...