Nagyfiú

Ma az oviban paradicsomleves és húsos tészta volt az ebéd. Azt tudom, hogy Máté nem eszi meg a paradicsomlevest, és mint kiderült, a húsos tésztát sem (még sohasem volt, én sem tudom, milyen). Mivel csak a tízórait ette meg, nem csodálkoztam, hogy amikor hazaért, éhes volt. Megette a reggeli maradék negyed fatörzsét, amivel nem lakott jól. Én viszont ma nem főztem, maradt tegnapról, de az nem kellett neki.
Fornettit szeretett volna enni, de amit reggel vettem pár darabot, azt Sami felfalta.
Itt topogott, hogy vajon ki megy el vele a fornettishez. mondtam neki, hogy én nem tudok, a mamának meg fáj a lába (Zsolti pedig délutános, így nincs itthon), átkísérem az úton, menjen el egyedül.
Először nem tetszett neki az ötlet, de aztán beleegyezett, hogyha átmegyek vele az úton. Előttünk átengedtem, és megbeszéltük, hogy hazafele is itt jön majd át. Azt úgyis hallom, ha ideért, mert az alsó szomszéd kutyája nagyon fog.
Elment, én meg elaltattam Pepcsit. Azért csak kíváncsi voltam, kilestem, de sehol nem volt még. Felhívtam a Marikát (fornettis, egyébként a Vera mama szomszédja, úgyhogy jól ismerjük), odaért, de épp előtte fogyott el a csokis, így külön Máténak nekiállt sütni frissen. Szóval még várt Máté, így nyugodtan bejöttem. 20 perc múlva kilestem, akkor már láttam, 3 házzal odébb volt még. Integettem neki, ő meg nagy lelkesen, és büszkén, nagyfiúsan visszaintegetett :)
Körülnézett, átjött, hazaért.
Persze ebben a 3/4 órában nekem minden járt a fejemben: kutyák a járdán, kocsik, amikből kiugrik valaki ... de semmi gond nem volt. Végtére is fél év múlva (23 nap híján) iskolás is lehetne, ahova szintén egyedül járhatna.
Úton nem kellett átmennie, és kb. 8-10 percre van a bolt, szóval nem nagy távolság, de mégis ... egyedül tette meg.
Remélem, nem vagyok nagyon felelőtlen, hogy elengedtem ...