Sedatifot végül nem vettem neki, gyógyszerész szerint bizonyos gyógyszer hatása is lehet a kényszeres cselekvés. Azóta nem jött elő, és én sem láttam semmi különöset rajta, pedig pénteken vittük a vesegondozóba, szóval több időt voltam vele én is. Beszélgettünk, még meg is említettem neki, hogy az éjszakai takarítás miatt azt gondolhatják, hogy megbolondult, de csak legyintett rá, hogy gondolta, de nem őrült meg.
Szóval én is remélem, hogy tényleg csak valami kényszeres cselekedet volt, és nem más.
Amikor vittük a dédit, nagyon megijedtem viszont az úton (én vezettem, anyu és Pepcsi voltak még velünk).
A kereki-i tábla előtt kb 10-15 méterre 2 őzre (dédi szerint nőstény szarvas volt) lettem figyelmes. Aztán ahogy jobban fordítottam a fejem, volt még bőven (21 volt pontosan). Gyönyörűek voltak. Gyorsan megálltam, hátrébb tolattam. Nem számított nekik az autó, átugráltak az úton. Mit ne mondjak, volt szívdobogásom rendesen ...
Fényes nappal (9 óra volt), ilyen közel a faluhoz, csordába verődve ... nem gondoltam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése