Kánikula

Alapban sem szeretem a kánikulát ... de ez van, ez a hét erről szól, aztán remélem, hogy a nyár további részében nem találkozunk vele.
Na nem a nyárral van bajom, szeretem, hisz rengeteg a programlehetőség, sok-sok Balcsi, kirándulás, nyaralás ...
De ezekhez bőven elég lenne nekem a 25-30 fok, nem pedig az olyan tikkasztó hőség, ami 35-37
 fokkal jár együtt, és éjszaka sincs hűvösebb huszonpár fokoknál.
Akármennyire is szellőztetek éjszaka, hajnalban, nem megy a benti hőmérő higanyszála 25 fok alá, este pedig 27,5 fok volt bent. Persze tudom, ne panaszkodjak, milyen elviselhetetlen meleg lehet a panelházakban! és ez igaz is, de mégis ...
Az udvarunkban amúgy sincs fa, és megáll bent a levegő, tűzi a nap egész délután, még feljebb emelve a hőérzetünket. Ezért is van, hogy többet voltunk anyuéknál, mert náluk az udvar árnyékos, és bár ott is meleg van, mégis kellemesebb, mint a mi udvarunkon.

A kánikulának köszönhetően a héten előkerült a kis medence, Sami és Máté nagy örömére. Pepcsi azonban, bár örül neki, nem hajlandó belemenni, csak a kezével pancsikol. 11 és 15 óra között viszont nincsenek kint (vagy csak annyit, míg hazaérnek az oviból). Utána is bőven elég.

Ami a héten még elviselhetetlenebbé tette nekem ezt a hőséget az az, hogy nyári napköziztem 3 nap, reggel 1/2 8-16 óráig. Reggel mentünk le a gyerekekkel az udvarra, ott akkor még árnyák volt. Forgóztak, tollasoztunk, fociztak, bicikliztek és bicikliversenyt is rendeztünk. Aztán a tízórai után volt, hogy sétáltunk, vagy továbbra is az udvaron voltunk, amikor pedig már mindenhova sütött a nap, bementünk. Nem biztos, hogy ez volt a jó megoldás ... tegnap délelőtt már azt hittem, rosszul leszek ... odabent is meleg volt, de még csak a levegő sem tudott járni.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ebéd után, bármilyen meleg is van, mégis az udvarra megyünk, mert ott van egy nagyobb fa, ami alatt árnyék van. Odavittünk a pingpong-asztalt, így forgózhattak (nagy kedvenc), és az árnyékban pihenhettek. Ez a döntés pedig nagyon jónak bizonyult, mert ugyan meleg volt, de a szél járt, így könnyebb volt elviselni a kánikulát. A gyerekek pedig nem panaszkodtak ... ha pedig mégis, bemehettek, kártyázhattak, festhettek az ablakokra.

Én gyerekeim sem panaszkodtak a nagy meleg miatt, Máté behúzódott a házba, Sami és Pepi pedig olyan piros volt, mint a paprika, de semmi pénzért be nem jöttek volna.

A kánikula két meglepetést is okozott.
Az egyik az volt, hogy tegnap, miközben a pavilont szedtük le a padlásról, Zsolti meghallotta, hogy megy a keringető szivattyú ... de hogyan???
A tartályban lévő víz felmelegedett 30 fok fölé, így a rendszer elkezdte keringetni ... de gáz! Na mindegy, kihúztam. Bár előbb tettem volna, mert pár hete anyu mondta, hogy ki kell húzni amikor nem fűtünk, mert beindulhat, de lehurrogtuk ... kár volt.
Na persze a radiátor ettől nem lett meleg :)

A másik meglepetés, ami nagy bosszúságot okozott tegnapelőtt, mikor hazaértem fáradtan, az az volt, hogy a  sok munkával (meggyszedés, magozás, szűrögetés) elkészült meggyszörp megforrt a melegben. Nem volt előtte sem hűvösön (mert nincs), és mielőtt az üvegekbe töltöttem volna éreztem az orrommal, hogy mintha erjedne, de az íze finom volt, így beletöltögettem az üvegekbe és betettem a spájzba. Nem kellett volna ... nem az volt a legnagyobb baj, hogy megforrt, mert akkor kiöntöm és kész (de hogy forrhat meg, ha van benne tartósítószer?), hanem az, hogy az egyik üveg eldurrant, és minden, csurom meggyszörp lett. na ez a része nem hiányzott, de már túl vagyok rajta, csak bosszant, hogy mennyi energiát, munkát és cukrot pazaroltunk el hiába. Az első adag szörpöt pedig mind beraktam a hűtőbe ... biztos ami biztos alapon :)