Jutalomkirándulás

Még a tanév utolsó előtti hetében volt ez a kirándulás, amikor Budapestre látogattunk a jutalomkirándulást megérdemlő gyerekekkel.
Az iskola nyert egy nagy pályázaton, melynek az egyik része volt ez a kirándulás. Volt egy Kaposvári út is ugyanezen gyerekeknek előtte, ahol szintén meglátogattak két múzeumot.

Amikor elkezdte az igazgató-asszony szervezni ezt az utat, lelkesen jelentkeztem kísérőnek. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire későn érünk majd haza, és mi lesz a gyerekek altatásával. De erről majd később.

Nem indultunk korán, 8 óra után, és első utunk a Természettudományi Múzeumba vezetett.
Fél 11 körül értünk oda, és nem csak mi. Épp kifogtuk, mert várni kellett, pont akkor érkezett több csoport. Szerencsére nem órákról volt szó, és a gyerekek is egész jól bírták. És megérte.
Előtte nem voltam még ebben a múzeumban, de bevallom, több időt is simán el tudtam volna tölteni. Mert nem ugyanolyan végigjárni egy múzeumot családként, 3 gyerekkel, mint egy iskolás csapattal. Mert ők szabadabban voltak engedve, és túl gyorsan végigértek. Persze ők is végigjártak mindent, meg is nézték, csak nem annyira alaposan, ahogy én szerettem volna. És talán az is gyorsabb végigjárásra ösztönözte őket, hogy az ásványkiállítás részén voltunk először, ami annyira nem kötötte le őket, bár a világító kövek felfedezésekor jöttek, hogy menjünk gyorsan, mert azt látni kell :)
Noé bárkájában az én fiaim biztosan több időt eltöltöttek volna, mert ők nagy bogarászók, és ott sok-sok rovar, bogár, lepke volt kiállítva.
Aztán láttunk mindenféle kitömött állatot, jó sokat: madarakat, kis ragadozókat, halakat. Jó volt, mert a fiúknak meg tudtam mutatni a Tüskevárban olvasott állatokat (szárcsa, csuka).
Aztán láttunk egy mamutot is ősemberekkel, egy ősbarlangot is.

A múzeumlátogatás után ebédelni szerettünk volna, de a kinézett éttermet nem találtuk, másikba meg nem fértünk volna be, na meg a Parlamenthez is időpontunk volt, úgyhogy az ebédre megettük a szendvicseinket, és abban maradtunk, hogy majd hazafelé állunk meg valahol enni. (A kirándulásra kapott összegben az utazáson, belépőkön túl egy ebéd ára is szerepelt. És a kapott pénzt el kell költeni. Kötelező!)

A Parlament volt a következő állomásunk, ahová kicsit előbb érkeztünk. 3/4 3-ra volt időpontunk, és a jegyvétel után fél 3-ra ott is voltunk. Nem akartuk az utolsó pillanatra hagyni az érkezést, hiszen nem tudni, mennyien vannak a jegypénztárnál, és ha késünk, nem lehet csak úgy bemenni. Szóval vártunk ... és jó, hogy nem ültünk be előtte egy étterembe.
Valamikor, iskolás koromban egy pesti nyári táborozás alkalmával voltam már a Parlamentben, de nem is emlékeztem rá konkrétan, és abban az időben még nem volt mindenkinek telefonja, amivel fényképezni lehetett volna, vagy éppen fényképezőgép.
Most viszont vittem, fotóztam egy csomót. Nagyon tetszett. Szerencsénk volt, csak mi voltunk a csoportban, nem voltak mások, így a gyerekek is fegyelmezettebbek voltak. Nagy örömünkre a korona melletti őrségváltást is volt szerencsénk végignézni. Ami egyébként óránként történik.

Az utolsó állomásunk a Szépművészeti Múzeum volt. Ez volt az, ahol már fáradtak voltak a gyerekek, és amúgy is úgy gondolom, hogy nem nagyon köti le őket a művészet. Még az ókori görög edényeket, szobrokat, szarkofágokat úgy ahogy megnézték, aztán ahogy haladtunk felfelé, még jobban fogyott a lelkesedésük.
Pedig végig járhatták volna nyugodtabban, lassabban, jobban megnézve. Utánaolvasva fogy ki festette, kiről hallottak, vagy melyik kép tetszik nekik és miért az adott teremben.
Itt nem volt tárlatvezetőnk, pedig ha lett volna, nagyobb lett volna a fegyelem.Így csak végigszaladtak, és a kiállítás megnézése kimerült abban, hogy körülnézek és ránézek a képekre. De ugye tudjuk, hogy ez nem megnézés.
Sokkal több időt el tudtam volna személy szerint tölteni itt, de a gyerekek miatt (na meg azért, mert elég későn érkeztünk) elég kurtára sikeredett ez a múzeum-nézés.

A Hősök terén már jobban felélénkültek, tetszettek nekik a szobrok, az meg még jobban, hogy fel lehetett mászni a vezérekhez.

Hazafelé az Auchannál álltunk meg enni. Mindenki kedvére választhatott. Bőséges volt az adag, mindenki nagyon jóllakott, de mivel a pénzt el kellett költeni, még desszertet is kaptak, aminek nagy részét elcsomagoltattuk, mert nem bírták megenni.
Hazafelé, pedig felcsendült az ének, a vidámság. Mert akármilyen kirándulás akármilyen jól sikerül, a hazafelé vezető út mindig nagyon klassz :)

Képek itt