A szombati tabi kiruccanás és a kaposvári vásárlás lefárasztotta ugyan a gyerekeket, de vasárnap egy nagyon lehangoló, egymást piszkálós időre ébredtünk. Zsolti délelőtt dolgozott, és én ugyan felmentem anyuékhoz a gyerekekkel, de már itthon és ott is nagyon elemükben voltak. Gondoltam, itt délután vér fog folyni, muszáj lesz valami programot kitalálni, ezért anyuval megbeszéltem, hogy alvásidőben indulva eljön velünk Patcára. A gyerekek úgyis folyamatosan emlegették, mind ment volna. Sőt, még Pepi is azt hajtogatta, hogy mikor megyünk Patcára.
Fél 1 után indultunk, hogy aludjanak a kocsiban. Nem mentünk gyorsan, a kocsi szervokormánya megadta magát (nem most, pár hete), és nagyon nehezen lehet csak kormányozni. (azóta szervizbe is elvitte a Zsolti, az egész kormányművet cserélni kell ...durva pénzekért - most bontottan keresgél)
2 előtt értünk oda. Pepcsi útközben korán elaludt, Samiban nem vagyok biztos, hogy aludt egyáltalán, hátra-hátranézve volt, hogy nagyon szorítva volt a szeme. Mindegyis, nem nézelődött végig, pihent, és valamennyit biztosan aludt is, mert volt, hogy lógott a feje.
Amikor odaértünk, az autók száma alapján megállapítottam, hogy bizony elég sokan vannak. De voltunk már úgy, hogy sokan voltak, szóval nem ijedtünk meg.
A jegyvásárláskor a gyerekek gyereknap alkalmából egy kis ceruzát is kaptak ajándékba.
Persze a pisilde volt az első célállomásunk, de utána belevetették magukat a játékok közé.
Persze most is a csúszdapark volt a minden ... mindenkinek, kivéve a mamát. Aki semmikről le nem csúszott, fel is csak 3-szor ment, azt is azért, hogy én le tudjam fényképezni a kisebbeket. Mátéról nem is készült csúszdás kép, mert folyton a Pepcsivel voltam, vagy a kisebbekkel csúsztam. Máté meg szabad utat kapott. Nagyon élvezte mindegyik, Pepcsi is csak úgy kacagott, amikor lefele csúsztunk. Aztán le mertek csúszni Samival is ketten.
Pihenésképpen a játszóházba mentek, kúsztak-másztak. Peti pedig nagyon jól érezte magát a kisebbeknek való elkerített részben, ahol sok labda és kicsi csúszdás-létrás házik volt. Persze Sami is csatlakozott itt hozzá, és a labdák közé Máté is szívesen befeküdt.
Kint is sétáltunk egyet, az örök kedvenc a kiszolgált járművek parkja a trakival, kombájnnal és ifával. Bár előtte esett az eső, és vizesek voltak, a kormányhoz a kombájn kivételével be tudtak ülni. Megmutattuk a mamának a várat is, majd visszamentünk enni és csúszdázni még egyet.
Evés után Máté szívesen horgászott mozgó pecabottal ... békákra. Ez a játék eddig nem volt, de nagy sikert aratott. Samu kis csalással tudott békát fogni (mozgó bottal nem ment neki, csak stabillal).
Fél 5 után indultunk haza, Kaposváron még megálltunk vásárolni egy gyorsat, de még így is időben hazaértünk.
Örülök, hogy a program mellett döntöttünk délutánra, mert otthon csak nyúzták volna egymást, meg engem, így viszont kiszaladgálták magukat és élményekkel telítettek lettünk. Jó volt!
Kép nem sok van, de van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése