Változik

Annyira érzem, hogy Pepcsivel átmeneti állapotban vagyunk ... alvása terén.
Eddig úgy volt a szokásos, hogy szopizás közben elaludt, tartottam egy kicsit a mellkasomon, majd letettem, és aludt tovább.
Most viszont kb egy hete ez változóban van. Túl nagy lett hozzám: amikor ülök, nem tud rajtam kényelmesen elhelyezkedni, mert a kis lábacskáit nem akarja mindig felhúzni, nyújtott lábbal meg kényelmetlen neki és nekem is.
Igaz, a 2 nappali alvásakor még a régi rend van, viszont akkor alig tartom kicsit, mert mélyen el tud aludni szopi közben, így többnyire könnyen le tudom tenni utána. Ha esetleg nem, akkor rögtön feltolja magát, rám néz mosolyogva, mintha nem is lenne álmos, de ahogy a mellkasomra veszem, hamar visszaalszik, és utána már biztosan le tudom tenni.
Amikor épp szenved és keresi a helyét, én is nyűgnek érzem, de amikor elalszik, és békésen szuszog rajtam, amikor hozzáér a bőröm a selymes bőréhez és érzem az illatát, egyáltalán nem bánom. Mert olyan gyorsan elrepül ez a pár hónap, amíg ezt megtehetem ...
Este azonban, amikor nem olyan beájulósan fáradt, akkor nem alszik el szopi közben, hanem utána a sötétben még kúszik-mászik, keresi a helyét, magyaráz. Egy idő után azonban elfekszik, aztán elalszik ... magától. És itt a hatalmas változás számomra (persze tudom, hogy vannak olyan szerencsések,a kik soha életükben nem altatták a gyereküket, de úgy gondolom, hogy ez nem a szülőtől, hanem a gyerektől függ ... kinek ilyet, kinek olyat adott a Jóisten :) Nekem olyanokat, akiket altatni kellett, vagy kell a mai napig. Pl Sami is igényli, hogy valaki legyen mellette, amikor elalszik, sőt a mama kezét vagy az én arcomat is szokta fogni. Mindig is olyan volt, akinek a bőr érintése kellett. Máté pedig a hajamat fogta sokáig, mert ebből tudta, hogy nem megyek el. Aztán amikor már elengedi a hajat/arcot/kezet, akkor elaludt :)
Úgy érzem Pepcsi ebben is Samira fog hasonlítani. Ha nem mellettem alszik el, szívesen mászik féloldalasan rám, hogy a kis arca az arcomon legyen és öleljem közben. Sami pont ugyanígy szeretett aludni. Éjjel sem mindig szopiztatom meg, van, hogy akkor is csak közel húzom magamhoz, bőrkét érezzen és így visszaalszik.
A másik változás, hogy kevesebbszer ébred éjszaka. Ez szorosan összefüggésbe hozom azzal, hogy alvás közbe is átfordul ... ezek a dolgok nagyon egyszerre jöttek. Szóval úgy gondolom, hogy eddig, amikor sokszor ébredt éjszaka, az lehetett a gond, hogy nem volt neki már kényelmes a hason fekvés, megébredt, anya szopizni adott és aludt tovább. Most viszont, hogyha kényelmetlen már neki, akkor átfordul és alszik tovább és nem ébred meg. Hurrá!
Még egy újdonság: megtanulta, hogyan tud letolatni az ágyról. Tegnap, amikor felébredt, nem a szokásosat csinálta (feltérdel, beszélget, mosolyog :)), hanem a konyhában csak azt hallottam, hogy beszélget. Közelebbről, mint az ágyon ... már mászott kifele. Ekkor mászott le először egyedül 8Zsolti tanítgatta neki, hogyan kell, de be nem mutatta eddig a tudományát egyedül). Délután kicsi nagy lendülettel mászott le, de akkor ott voltam mellette. Innentől látom sorsomat, mennyivel nehezebb lesz visszaaltatni, ha csak megébred ...