Joghurtfaló kis totyogó

Péterről van szó. És akkor szépen sorban a magyarázat:
Kb. 2 hete fedezte fel magának a gyümölcsjoghurtot, mint isteni eledelt, amiből talán 10-et is meg tudna enni egy nap, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak azon is elélne egész nap. Persze nem kap annyit, amennyit szeretne, a 4-nél húztam meg a határt egy nap, bár azt is sokallom kissé. De mit tegyek, imádja ... Ki tudja fejezni az akaratát, eléri célját, mert ha kitalálta, hogy ő bizony joghurtot szeretne enni, akkor fogja magát, a hűtő elé áll, és üti, közben meg mondja a magáét. Ha nem ér célt, akkor átmegy a szekrényhez, ahol a kis kanalai vannak, és mutogat felfelé :)
A joghurt mellett lehet krémtúró vagy éppen tejföl, azt is megeszi. Lényeg, hogy tégelyes legyen, és a hűtőből kelljen elővenni. Aztán ha megkaparintotta, akkor egy kanál az ő kezébe, egy az etetőébe, és indulhat az evészet. Szerencse, hogy nem akar még egyedül enni, beéri azzal, hogy kanál van a kezében.
A második: totyogó. Az lett, így 16 hónaposan. Kezdtem már aggódni, hisz egyik sem indult el korán, de ennyi idősen már mind2 nagyobb totyogott. Mint mindegyik, ő is imád mászni, kezeit fogva sétáltatgatni pedig nem voltam hajlandó. Igaz, a mama megtette jópárszor, de én semmi értelmét nem látom, hisz nem fejlődik az egyensúlyérzéke, csak annyi történik, hogy azt tudja, hogy a lábait egymás elé kell raknia.
Egy hete kb már észrevehető volt, hogy valami alakul, mert kapaszkodva szekrény mellett már egész fürge volt, aztán lépett egyet-kettőt, majd pár napra rá többet és többet. Most már 2-3 métert is megtesz kapaszkodás nélkül, maga indul el, nem csak ha hívják, de nem zavarja különösebben,, de akkor vagy mászik tovább, vagy ha tud hol kapaszkodni, akkor feláll és megy tovább. Egyszer megmutatta azt is, hogy fel tud állni kapaszkodás nélkül, bár igaz, hogy tottyanás lett a vége, de az udvaron, hepehupás talajon történt..
Járássegítőt is talált magának: tolta a kisszéket, a dobozt, a bébitaxit, a nagy tűzoltóautót, a trakit ... most pedig már egy kisujjat fogva is nagyon szeret sétálni, és ha akar valamit, jön, megfogja a kezem, és húz, hogy menjek vele.
Mondani nem mond sokmindent, de idővel ez is változik majd :)  ana -anya, ezt már régebb óta mondja. mama, baba, dádá, né -nézd, ha mutat valamit, dob és persze "nem". Ennyi a szókincse egyelőre.
A fiúk Patcai kirándulása óta egyet alszik egy nap, bár párszor előfordult, hogy bealudt délelőtt, majd délután is aludt egyet, de nem ez a jellemző. Így viszont könnyebben és hamarabb elalszik délben és este is, igaz, szopi közben. Kicsit tartok tőle, mi lesz 2 hét múlva, amikor elkezdődik az iskola, és egy nap biztosan lesz 5. órám, ami azt jelenti, hogy nem érek haza délre, csak kb. 1-re. 2 lehetősége van: vagy megvár, de szerintem nem bírja ki, vagy elalszik a mamával. Reménykedem, hogy a 2. lehetőséget választja majd.
A mamával egyébként elég sokat van, az utóbbi egy hónapban többször a mamára lett bízva egy egész délelőttre vagy délutánra, hisz tényleg mindjárt szeptember lesz, anya pedig megy dolgozni. Semmi probléma nem szokott lenni, nagyon jól elvan a mamával.
Igazi kis zsivány ő is, szerintem olyan életrevaló kis lurkó lesz, olyan kis zsivány, mint a Samci, viszont a kinézete tiszta Máté. Sokszor van, hogy ránézek, és annyira, de annyira Mátét látom. Hihetetlen. Gyönyörű, imádnivaló kis gombóc, aki még nagyon jól tűri azt a rengeteg puszit, amit anyától/Mátétól/Samitól kap egy nap. (Apa nem puszilgatós)