Falunap

Újra eltelt egy év ... így visszanézve hihetetlen gyorsan. Már megint július első szombatja, amikor évek óta tartják a falunapot Andocson.
A megnyitó ünnepség és az újszülöttek fácskáinak átadása fél 10-kor kezdődött. Az ovisok szoktak kis műsorral készülni, és többek között Máté is kapott egy kis verset. Vagyis pontosabban egy kis "Ünnepi köszöntő"-t. Egy kislánnyal mondták közösen. Apja vitte ki a pályára, hisz Pepcsinek akkor épp alvásidő van. Samci meg Bundizott ... Balázsnak segített homokot fuvarozni.
A nagy kánikulában nem akartam kimenni a gyerekkel, úgy terveztük, hogy mire az ovisok szereplése következik (fél 4), akkor megyünk ki, hisz addigra mind2 kicsi felébred, és a hőség is talán csak lejjebb megy majd.
Zsolti azonban kivitte a nagyokat (Máté kis barátja 1 órától velünk volt), mert Máté részt szeretett volna venni a bicikli-versenyben, ami 2-re volt hirdetve. Tavaly is benne volt a programban, de a foci miatt csúszott, majd végül el is maradt ... pár kisgyermek nagy bánatára. Máté akkor is készült már rá. Idén viszont ki lett faggatva Robi bácsi a bicajos versenyt illetően, és azt mondta, hogy idén nem fog elmaradni. Így a fiú felszerelkeztek, és kimentek 2 órára. Akadálypálya volt, amit Máté 2-szer is teljesített. Ilyen pici nem is nagyon volt ... neki amúgy is csak a részvétel volt a fontos, de tényleg.
Az akadálypálya mellett még két játék várta a gyerekeket: egy lógó gumicsirke, amit fakanállal ütve be kellett lendíteni a felette levő tálba (Máté kedvenc feladata volt, a délután folyamán egy csomószor próbálkozott). Akinek pedig sikerült, jutalmat (puha cukorkát) kapott érte. A másik játék egy hosszú henger volt, amibe diókat kellett dobálni felül, alul pedig  kalapáccsal rá kellett csapni a kiguruló dióra. Nem volt egyszerű ...
Negyed 4-kor bejött értünk a Zsolti, aztán Sami is felpattant a bicajra (neki nem vittünk ki, Mátéét vette kölcsön), az  apja meg szalad mellette, hisz tud ugyan menni vele egyenes terepen, ha el van indítva, de az akadálypályához olyan kis töpörtyű ...
Én meg átöltöztettem a nagyokat, és mentek az óvó nénihez, és várták a sorukat, hogy előadhassák a táncukat. Máté nem egy nagy táncos, ritmusérzéke sem igen van, de nagy lendülettel és rengeteg bohóckodással ugyan, de ő is eltáncolta azért.
Aztán ittak, lángost ettek, Kristóf vattacukrot, Máté marcipános kókuszrudat (Sami meg mind2-ből csipegetett), aztán a fiúkat befizettem egy körhintára. A nagyobbaknak való láncosra ültettem őket, bár szerettek volna a kicsiknek való járgányosra is, de  csak egyet engedélyeztem nekik, viszont megígértem, hogy a jövő hónapban, a búcsúban, majd felülhetnek arra.
Volt egészségsátor is, bementünk a kicsikkel a mamával. Vizeletet néztek (nekem nem), vérnyomást mértek, testzsírt, testtömegindexet. vércukrot néztek.  Vérnyomásom elég magas volt, de abszolút nem éreztem, és ráfogtam a melegre, a gyerek után szaladgálásra, a Peti-cipelésre, az izgalomra ...
6 óra körül, amikor az ugráló már nem volt tűzforró (előbb nem tudtak csúszni, majdnem leégette a bőrkéjüket), ugráltak, csúszkáltak kb. fél órát, majd haza mentünk. Vacsora, fürdés után Sami, Máté és Kristóf visszament a Zsoltival és a mamával. A tűzijátékra fájt a foguk, Zsolti viszont meg szerette volna nézni Nagy Ferót, aki 8-tól volt. A 10-re hirdetett tűzijáték 3/4 11-kor kezdődött, úgyhogy negyed 12 volt, mire lefeküdtek. Sami jól bírta, Máté már fáradtabb volt.
Pepcsi elaludt hamar, de 12-ig 2-3-szor voltam nála bent vissza altatni. A kis rafinált, rögtön megérzi, ha nem vagyok mellette ...
Reggel azonban nem aludtak vészesen sokáig, Sami  (és így mi is Petivel) 3/4 8-kor, Máté fél 9 körül kelt :)
Sami azt mondta, hogy nagyon szép volt a tűzijáték, és hogy holnap én is menjek és nézzem meg ...
képek