Komposztálunk

Kb. egy évvel ezelőtt kezdődött minden ...
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.