Fárasztó hétvége

Ahogy altattam ma este Petit, úgy éreztem, milyen jó végre nyugodtan leülni. Kicsit sok volt ez a hétvége, és még nincs vége ...
Az egész tegnap reggel kezdődött, de előzmény volt már hét elején is. Ugyanis akkor mondtam először a Zsoltinak, hogy nézzen körül, biztosan minden van-e a hétvégére tervezett garázsépításhez.
Le lettem hurrogva, hogy minek nézegesse, minden van, elég lesz: cement, mész, homok, tégla. Ennyi. A téglát csütörtökön hátrahordták, hogy kéznél legyen, de kb. ennyi is volt az előkészület a gazok kihúzásán túl ...
Férfiak ... mégis minden az utolsó pillanatra kell hagyni? Nem akartam, hogy megint az legyen, hogy szombat délután -amikor már bezár a tüzép- jusson eszébe, hogy ez sincs, meg az sincs.
A péntekünket megzavarta kissé, hogy elkészült a laptop, fel kellett menni érte Siófokra, és ha már mentünk, egy Balcsit is beterveztünk a nagyobbakkal. De ha előre gondolkodik, akkor ekkor be is szerezhettük volna a mégiscsak hiányzó dolgokat.
Mert szombat reggel bizony kiderült, hogy van, ami kellene, de nincs. Persze először megnézték az andocsi tüzépen, de ott nem kaptak.
A legnagyobb gond ekkor azonban még nem ez, hanem a betonkeverő hiánya volt. De tényleg, miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni???
Szóval ott voltunk szombat reggel betonkeverő nélkül. Mert az igaz, hogy a szomszéd, akitől mindig kölcsön szoktuk kérni, most nem tudta odaadni, de még pénteken lebeszélt Zsolti egy másikat, csak az messzebb volt, és fuvaros hozta volna le a szomszédba levő fuvarral együtt. Csak éppen a 8-ra ígért fuvar elmaradt, mert elment a srác Toponárra ... tervezhet egyébként az emebr, ha a másik, akire rá van szorulva, keresztbe tesz ...
A rokonnak, akinek pedig platós autója van, már ivott egy pálinkát ...
Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni a másik szomszédot, hisz nekik is áll az udvarban egy betonkeverő. És milyen jó, hogy ez eszembe jutott, nem is tudom, mi lett volna, ha nem.
Fiúkat ott hagyva elindultam Petivel Tabra, a tüzépre, hogy megvegyem a hiányzó kátránypapírt -vagy mifenét, és a biztonság kedvéért vettem 4 zsák cementet is, hisz ha most nem is kell, a betonozáshoz feltétlen.
Pepcsi elaludt a kocsiban, nem is ébredt fel amíg vásároltam, és egy automatához is beugrottam pénzt levenni. Hazáig aludt, amivel természetesen kissé felborította a napot, hisz egy ideje csak egyet alszik.
Mire hazaértünk, mát folyt a munka, igaz, kisebb gikszer akadt előtte: eltört a betonkeverő tartórúdja, és heggeszteni kellett.
Miért is menne minden egyszerűen?
Innetől kezdve viszonylag nyugi volt, a fiúk (Zsolti, öcsém, Józsi) dolgoztak, Máté, Sami a Vera mama és az otthon között ingajáratban, én meg Petivel felmentem anyuékhoz, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebédet vittem a munkásoknak, akik fél 6-ig dolgoztak. Zsolti ezután focizni ment, vitte Samit is. Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb 3/4 8-ra hazaérnek. Negyed 9 lett belőle, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Zsolti bicegve jött ...kiment a térde, nagyon fájt neki. Éjszaka nem is nagyon aludt, jegelte, és fájdalomcsillapítót is kapott.
Gondoltam, majd felviszem a dokihoz. De hogy lesz így befejezve a garázs falazása? Tamás reggel jött fél 8-ra, de ki segít neki? Zsolti lett volna, de ő kiesett. Én úgy tudtam, hogy jön a kománk, de Zs. csak poénból mondta ... marha jó poén ...
Úgyhogy a ma reggelem rohanással telt: először segítséget kellett kerítenem. Bundi lett az áldozat, millió hála neki ezért, hisz bulizott előtte este, és dolga is lett volna.
Nekiálltak a fiúk, én meg felvittem Zsoltit a dokihoz, aki kórházi balesetit mondott. Hurrá ... Gondolkoztam: ott bizony sokat kell várni ... ha viszem Petit, mi a francot csinálok vele addig, viszont tudna aludni hazafele az autóban. HA meg nem viszem, és túl sokáig kell várni, akkor hogyan fog elaludni? Megoldás: nem én viszem, megkérjük a komát, lenne-e kedves elvinni. Igent mondott - bár nekik is kissé zűrös napjuk volt, épp szült az Ági -komaasszony tesója (Boldizsár 3960 gr, 58 cm-császár).
Innen kicsit nyugisabb volt az én napom, amíg haza nem mentünk anyuéktól fél 4-kor.
Zsolti már otthon volt, kificamodott a térde, tartógipsszel a lábán, nem mehet vele, feküdjön. Szerdán kell visszavinni ... marha jó, épp a lehető legrosszabbkor.
Fiúk végeztek kb fél 6-kor, viszont én nekiállhattam pakolni: tégladarabokat összeszedni, ablaküvegeket feltenni, játékokat összeszedni. Még jó, hogy a mama figyelt a gyerekekre.
Fürdetés, vacsora, altatás. Most már alszanak, én meg fáradtan ülök itt, de mindjárt fekszem én is.
Persze a héten biztosan nem tud dolgozni menni a Zsolti, gyerekeket viszont viszem az oviba, hisz nekem is készülődnöm kell a tanévkezdésre ... nagyon nem hiányzott, hogy egy negyedik gyereknek ugráljak most, na meg persze a legfontosabb, hogy így bizony nem tudni, mikor kerül tető a garázsra ...
Holnap meló nem lesz, viszont jönnek unokatesómék 2 gyerkőccel. Ami jó, mert rég találkozunk, de most olyan fáradt vagyok ... de holnapra összegyűjtöm a tartalékaimat :)