Kedden délután negyed 6 körül arra lettem figyelmes, hogy Máté kiabál az udvaron, hogy gyorsan szaladjak ki, mutatni akar valamit. Az udvaron játszott Lacival, Pepcsi a hintában volt, én meg csak épp beszaladtam valamiért. Gyorsan kimentem, és egy siklóernyőst mutatott, ami nem olyan magasan repült ... vagy mit csinál a siklóernyő :)
Kb a kertünk vége fölött körözött ... mondtam is a fiúknak, hogy biztosan le akar szállni, és keresi az erre megfelelő helyet. Közben megérkezett Csabi (szomszéd kisfiú), és innentől együtt figyeltük a történéseket. Nem vagyunk teljesen elszokva az ilyen látványtól, ugyanis a faluban van egy srác, aki a hátára vesz egy nagy motoros valamit, és a domboldalról fel szokott szállni hasonló siklóernyővel. De most nem ő volt a röpködő :)
Aztán egyre lejjebb ereszkedett, a fiúk meg iszkiri, nekiiramodtak a kertnek (a kertünk domboldalon van, nem látni a végét). Gyorsan a legnagyobbat is utánuk zavartam (kicsik 5-6, nagy 11 éves), közben gyorsan telefonáltam a Zsoltinak, hogy siessen haza (szomszédban volt), menjen utánuk, mert én hiába kiabáltam, a siklóernyős teljesen elbűvölte őket, és csak szaladtak felfelé. Én nem tudtam volna Pepcsivel felfele szaladni utánuk ...
Épp úgy jött ki, hogy Zsolti kiment utánuk, kb 10 percet kint volt, aztán jöhetett vissza Petihez, mert én indultam tornára. Fiúk kint maradtak a bácsival, aki veszprémi egyetemi tanár volt, és a Badacsony mellől szállt fel. Szegény érdeklődött, hogy mikor megy a Balcsi felé legközelebb busz, de arról sajnos lecsúszott, mert 17:10-kor elment az utolsó. Sebaj, eljöttek érte.
Viszont volt egy kis izgalom is: Zsolti mondta a fiúknak, amikor kint hagyta őket, hogy majd szépen mutatják az utat a bácsinak. Csabinak viszont mást jelentett az út, hisz egy földes út vezet a kertek végén, és ők arra szoktak sétálni az apjával, neki az az út jelentette az utat, míg a Zsolti a kerten keresztül gondolta. A többség ott is jött, viszont Csabi egyedül elindult a másikon ... előreszaladt, gondolta (apja szerint), hogy majd ő mutatja az utat, a többiek meg követik. Hát nem követték. Megijedt a Zsolti, amikor Csabit nem lelte, de szerencsére a földes út visszakanyarodik a házak előtti útra, így hamar meg lett Csabi, de ő is megijedt, amikor visszanézett és nem látott senkit ... izgalom kipipálva, kedélyek lenyugodtak, de azért ez a siklóernyős élmény jobb lett volna Csabi-elkóborlás nélkül :)
De minden jó, ha a vége jó ...
Bánom, hogy a fényképezőt nem kaptam elő, olyan jó kis képeket tudtam volna csinálni ... majd legközelebb, ha lesz olyan az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése