Mikulás

Néhány szó az idei Mikulásról:
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.

Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(

Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.

Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)

Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)

Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)