Egy téli hétvége

Szombat reggelre kiadós mennyiségű hó hullott, és szakadt egész nap. Máté nagyon örült neki,a mama már kevésbé: éppen disznót vágtak. Persze Máté is készült egész héten, úgyhogy korán felöltöztettem őket, hogyha a Zsolti hazaér (éjszakás volt), máris tudjunk indulni. Úgy terveztem, hogy a fiúkat kiteszem a disznóvágáson, Samut pedig elviszem anyuékhoz, és ha a Samut elaltattam, akkor felmegyek Mátéért, mégse legyen kint egész nap a szakadó hóban és a szélben. Persze a kezdeti lelkesedése hamar alább hagyott, még el sem altattam a Samut, máris megjelent az apjával, persze ezzel jelentősen nehezítette az elaltatást.
Ebéd után kimentem szánkózni Samuval. Olyan nyugisan ült a szánkón, édes volt. Persze nem zavarta a hóesés, és az sem hatotta meg különösebben, hogy 3 méter után lepottyant a szánkóról. Igaz utána többet nem.
Ahogy bementem Samuval, Máté is bejelentette, hogy ki akar menni (amikor előtte kérdeztem, nem akart). Elaltattam Samut, és kimentem Mátéval. Tetszett neki, hogy húztam, és megnézhette a kolbásztöltést is :)
Vasárnap otthon voltunk, szikrázó napsütés, de hideg volt, tipikus téli idő, amikor nagy a hó, lehet szánkózni, hógolyózni. Nagyon szép idő volt :)
Mátéval kiment a Zsolti szánkózni, húzta, aztán amikor Samu felébredt, mi is kimentünk. A szomszédba épp akkor érkeztek Máté ovis társai (Ákos és Áron), és átcsábította őket Máté egy kis szánkózásra. Még jó, hogy a domboldal ott van helyben az udvarunkban, így nem kellett messzire menniük. Nagy öröm volt a 3 fiúnak, hogy 3-an tudtak egyszerre csúszni. Szuperül érezték magukat. Samut akkor nem nagyon izgatta a szánkózás, helyette inkább csak ment, ment, ment. Nagyon szeret sétálni, kint téblábolni az udvaron, utcán, járdán. Úgyhogy mi csak sétáltunk.
Nagyon sajnálom, hogy az a sok hó nagyon hamar elolvadt, karácsonyra még csak mutatóban sem maradt :(
Sajnos téli szünetre sem, pedig mennyit lehettek volna kint a gyerekek a téli sportoknak hódolva :(
Havas képek innen:
http://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2010Dec?authkey=Gv1sRgCKjUwYj1ipaXJg#5552816744608379666

Kérdések, kételyek

Jópár kérdés felmerült, amikor pár hete kiderült, hogy a választott dokim, akinél Máté és Samu is születtek, kapott egy kihagyhatatlan állásajánlatot, és kimegy pár hónapra Angliába. Persze tökéletesen megértem a döntését, hiszen jóval többet keres, mint itthon, de azért egy kicsit meg is ijesztett, mi lesz most? Eddig minden olyan egyértelmű volt, bíztam benne, biztonságot adott, hisz 2 terhességemet már végigkísérte, mindent tudott rólam.
Sokáig gondolkoztam, hogyan tovább, mi lesz most?
Nem csak a doki miatt, a kórházzal is lehetnének nehézségek, épp most volt megint szigorítás, és mi körzetileg nem Kaposvárhoz tartozunk. Viszont ha már a doki nem is lesz (augusztusig marad kint), az Emire akkor is számítanék, és nem is akarnék Siófokra menni szülni. Hisz Kaposvárt már ismerem.
Aztán Emi megnyugtatott, utánaérdeklődött a dolgoknak: Vizsgálatokra járhatok Kaposvárra, és szülni is mehetek, sőt, befogadói nyilatkozat sem kell (a doki is mondta, hogy azt kell írni), ha úgy megyek oda, hogy épp a városban jártam ... na de ez még odébb van.
Végső döntés: terheléses cukorra és egy vizsgálatra elmegyek Siófokra, aztán 30 hetes uh-ra és újabb vizsgálatra Kaposvárra, aztán a 36. héttől Kaposvárra, és szülni nem fogadok dokit (addig sem), elég lesz a szülésznő. Samu születéséből indulok ki: remélem, hogy minden ugyanolyan gyorsan és problémamentesen zajlik majd. Ügyeletes doki úgyis van, és Sami születése előtt is csak negyed órával ért be az András, olyan gyorsak voltunk :)
Tehát a kedélyek lecsillapodtak, bár pár kérdés még nyitva maradt, azért pozitívan állok a dolgokhoz ...

Vérvétel

Tegnap, amikor az ortopédián voltunk, túl későn érkeztünk a vérvételhez, és szerintem egyébként sem vették volna le, mert Siófokon a kismamáktől csak csüt. és pénteken vesznek vért.
Tehát ma reggel buszra ültem (nem akartam kocsival menni, csak megbolygatnánk Samu alvásrendjét). A Zsoltinak volt nagy próba, mert eddigmindig én öltöztettem a fiúkat, ált. én vittem Mátét oviba, és így, hogy ne lettem volna reggel, még nem volt.
Megállapítottam, hogy a buszozást nem nekem találták ki: éjszaka talán 2* aludtam 1 órát folyamatosan, egyébként 10-15 percenként néztem az órát, mert ugyan be volt állítva a telefon, nem attól féltem, hogy nem ébredek fel, hanem nem akartam, hogy Samu felébredjen a telefon jelzésére.
Fél 6 után felkeltem, Zsolti odabújt Samu mellé, én meg felöltöztem és begyújtottam nekik, hogy meleg legyen, mire felébrednek :)
A buszon olvastam, de alig vártam, hogy odaérjünk, aztán a vérellátóban majdnem szemközt röhögtek, hogy csak a toxoplazma miatt kellett bemennem. Na mindegy, a múltkor elmaradt, és az előző már szeptemberi eredmény volt. Aztán mivel nem volt doki a vérellátóban a nőgyógyászaton kellett keresni egyet, hogy lepecsételjék az útiköltség-papírom.
Közben (hogy ne kelljen olyan sokat várni a buszmegállóban) meglátogattam Ancsát, aki szegény áprilisig kórházban kell, hogy feküdjön roa 2. babájával, de szerencsére hétvégente hazamehet. Csodálom a hozzáállását, én tuti barom zeira el lennék kenődve. Ő nincs.
Mire hazaértem, igazán cudar idő lett, még szerncse, hogy ez a baromi szeles, hideg idő nem előbb érkezett.

Ortopédia újra

Tegnap volt a napja, amikor Samut újra vissza kellett vinni az ortopédiára. 7 hete készült el a kis cipője, és a doktornő szerette volna látni, hogy hogy áll a lábujja. Délután 15:10-re volt időpontunk, gondolkoztam rajt egy sort, hogy hogy is menjünk. Végül Mátét összesedetük az oviban fél egykor és egyből indultunk. Bevásároltunk, és utána mentünk a kórházhoz. Persze a tescoban mindkét gyerkőc elemében volt, a Zsolti idegeit jól felborzolták.
Ortopédián minden rendben, csak fél év múlva kell visszavinni Samut. Azt hiszem, kicsit eltoljuk, és a 3 gyereket együtt visszük majd: a picit 3 hós csípőficamvizsgálatra, Mátét és Samut ellenőrzésre.
A talptengelyek jók, járáskor mindkét lábát azonosan terheli és a sarkait lerakja. A jobb nagylábujja pedig már nem 5, hanem csak 1-2 fokban tér el. Biztosan köszönhető a cipőnek, de szerintem ehhez nem kellett volna feltétlenül csináltatott cipő, bármilyen megtette volna, csak annyit kellett volna mondania a dr-nőnek, hogy ne járjon mezítláb, hanem mindig csak cipőben. Hisz nem állandóan volt rajta az ortopéd cipője, volt, hogy szandál került a lábára.
Na mindegy, a lényeg, hogy csak fél év múlva kell visszamenni.
Hazafelé persze mindkét gyerkőc elaludt (és Máté volt a gyorsabb), de este nem okozott különösebb gondot az altatás, mert ahogy hazaértünk Samu egyből felkelt, Mátét pedig felébresztettem, tehát nem aludtak túl sokat, kb. fél órát.

Mikulás

Néhány szó az idei Mikulásról:
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.

Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(

Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.

Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)

Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)

Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)

Kislány lesz?

Tegnap ezt mondta Máté: De jó, hogy 3 fiú van itt.

Én: Hol van 3 fiú?

Máté: Apa a fürdőkádban, Samu az etetőszékében, én meg itt, a földön.

Én: Mi van, ha anya pocakjában is fiú van?

Erre ő: Mindjárt megkérdezem.

Felhúzta a ruhám és mondta a pocaknak:

-Kisfiú vagy ,vagy kislány? ... Azt mondta, KISLÁNY!

Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)

Itthon

Máté itthon van kedd óta, most már gyógyszert is szed.

Az úgy volt, hogy múlt kedden kapta volna Samu a 18 hós oltást, de kicsit köhögött, így el lett napolva. Most kedden vittem a fiúkat, mert be akartam oltatni őket influ. ellen. Mivel csak fél-fél oltóanyag kell nekik, gondoltuk a dokinővel, hogy együtt megkapják az egyet.Mi is spórolunk, és ki sem kell dobni.

Csakhogy Máté köhögött egy kicsit (tényleg nagyon kicsit). A dokinő szerint várjuk. Gyógyszert nem kapott, köptetőt sem, én kérdeztem, hogy lándzsás útifűszirupot adjak-e neki. Erre mondta, hogy igen, és vigyem vissza pénteken. Samu megkapta mindkét oltását, ne várjunk vele, nehogy mire Máté meggyógyul, Samut érje el valami.

Ma visszavittem Máté, aki sokkalta csúnyábban köhög, mint kedden, gondolom azért az úti csak szaggatta valamennyire.

Ma antibiotikumot is kapott, meg köptetőt, az eddigi kevés volt.

Hétfőre remélem, hogy meggyógyul. Akkor viszem vissza, talán az oltást is megkapja, és az ovis télapó-ünnepélyre is mehet.

Bár Télapó vasárnap is lesz nekik.
Szegényt úgy sajnáltam: kedden a doki előtt olyan nagy volt a száj, kifele meg olyan keservesen sírt: mert ő nem mehet oviba :(

Persze a kis barátja előző héten volt beteg, egy napot voltak közösen, mikoris úgy jött haza, hogy olyan jó volt az oviban :) Erre másnap nem mehetett :(

Télapót nagyon várja, reggelente meg az az első dolga, hogy az adventi naptárt megnézze :)
Vasárnap advent miatt díszítettem, kitettem a falra a tavalyi Miki-csizmáját is. Azóta naponta többször megnézi, tett-e bele valamit a Télapó :)

Samuval kedden találkoztunk az önkormányzat Télapójával, gondoltam letesztelem, hogy fél-e, megijed-e tőle. De nem volt vészes. Az elején csak lesett, nem tudta, mi van, azért láttam,h hogy homályosodik a kis szeme, de mire kibuggyant volna akönnycsepp, addigra megbarátkozott vele.
Máté meg szakadatlanul énekel a Télapónak, az utcán sétálva, vagy épp awc-n ülve :)
Azért azt sajnálom, hogy épp most nem mehet oviba, amikor tanulják a Mikisénekeket, verseket, de azért így is tud párat, meg én is éneklek vele.