Madáretető

Az oviban lehetett szó róla, hogy télen a madarakat etetni kell. Máté kitalálta, hogy bizony ők az apjával készítenek madáretetőt.
Sajnos magáról a munkáról nm készült fénykép (én épp a Samut altattam, Zsoltit meg nem izgatja a "mindent dokumentáljuk"), de az eleség belecsempészésénél már én is ott voltam. Szerintem a célnak tökéletesen megfelel, bár ígéretet kaptunk rá, hogy fog készülni egy rendes, becsületes madáretető is :) -a kérdés inkább a a mikoron van. na mindegy, addig ez is tökéletesen megfelel. Kerestünk belevalókat, bár madáreleség nem volt itthon és búza nem volt egyik mamánál sem, de került bele aprószemű kukorica, dió, alma és sonka-zsíros-bőrét is akasztottunk (Máté) a madáretető mellé. Ideiglenesen gondoltam jó, ha éhesek a madarak, biztosan felfedezik.
Kb. egy hétig lestem, de soha nem láttam madarat -cinkét, de még verebet sem. Kicsit elszomorodtam. Azért időközben szereztünk be madáreleséget, és tegnapelőtt Máté öntött is az etetőbe egy fél bögrényit. És láss csodát, tegnap megjelent 3 cinke! az én nagy-nagy örömömre!
M pedig már visszatérő vendégként tekinthettem rájuk, és bizony nem egyszer! Madáretetőből is csipegettek, és a sonka-darab is sokszor kilengett, bizonyítva, hogy valaki falatozott belőle.
Fényképezni is próbáltam, sikerült is, de bentről elég messze volt, nem lettek díjnyertes fotók, de bizonyíték!, hogy nem hiába volt a fáradozás.
Ahogy kinézek, most is épp látok egy cinkét uzsonnázás közben!
Az élet apró örömei :)