2012. június 18., hétfő

Döntés

Munka ...
Eredeti tervek szerint akkor szerettem volna visszamenni tanítani, amikor Pepcsi már betöltötte a 2. életévét. Ez április 10-diki időpont, utána úgy terveztem, hogy a szabadságaimat töltöm, majd a szeptemberi tanévkezdésnél készen állok. Máté is akkor lesz iskolás, és Peti októberben már 2,5 éves lesz, így oviba mehet.
Hiába, én már csak ilyen tervezgetős vagyok. Aztán vagy bejön, vagy nem. Hát most úgy néz ki, hogy nem.
Az történt ugyanis, hogy a tanító néni, aki helyettem volt, terhes lett, így a szeptembert már nem kezdi el. Ekkor kerültem én a képbe. Megkeresett az igazgatónő, elmondta, hogy mi a helyzet, és feltette a nagy kérdést: szeretnék-e ősszel munkába állni.
ismerős volt a helyzet, ugyanis amikor Sami volt alig több, mint egy éves, ez az eset akkor is lejátszódott (vagy egy nagyon hasonló), de akkor határozott nem volt a válaszom. hisz olyan kicsi volt Samci, és el sem tudtam akkor képzelni, hogy otthon hagyjam.
Most viszont kicsit mégis más a helyzet. Olyan régóta vagyok itthon (2009 jan), jól esne felnőttek között lenni, beszélgetni, és be kell valljam, ez idő alatt számtalanszor tanítottam álmomban. Biztosan nem véletlenül.
Itthon meg hánytuk-vetettük a dolgot, elmondtam a Zsoltinak, hogy mi a helyzet, ő azt mondta, ha akarok, menjek, és a mamát is megkérdeztük, hogy bevállalja-e Petit, ha elfogadom az ajánlatot.
A másik érvem, hogy ezt nem lenne jó kihagyni, az az volt, hogy milyen klassz lesz, hisz ez egy átmenet lesz az itthon töltött évek, és a végleges munkába állás között, mert most nem leszek teljes munkaidőben, hanem gyes mellett, heti kb. 15 órát, ami napi 3 óra, szóval egyáltalán nem vészes, és reményeim szerint őszre Pepcsi is már csak egyet fog aludni, addigra pedig hazaérek,és egyébként is elég sokat van a mamával, bár nem egyhuzamban 3 órát.
Részleteket még nagyon nem tudok, egyeztetés alatt, hogy pontosan milyen tárgyakat tanítok majd, az óraszám sem fix, de holnap kicsit pontosítunk, ha nem más, akkor amiatt, hogy lemondom a gyedet és igénylem a gyest.
Ennek a történetnek pedig még lesz folytatása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése