Múlt héten volt aktuális a gyerekorvos havi jövetele a faluba. Petit vittem, egy éves kora miatt, Samit pedig azért, mert a szeptemberi látogatásunkkor visszahívást kért. Igaz, hogy februárra, de ez kitolódott, mivel kórházban voltam Pepcsivel, aztán nem jött, majd mi nem mentünk. Most viszont mentünk. Annyira utálom, hogy épp alvásidőben van a rendelési ideje ... Pepcsit elaltattam előbb, majd 10-re mentünk. Hát, épp elcsíptük, már épp indult volna tovább, de az ajtóból visszafordult (annyira nem lehet kiszámítani, fél 10-re szoktunk menni, de 10 előtt nem szokott megérkezni. Gondoltam, mire megvizsgálja az összes babát, mi is odaérünk.
Pepcsivel semmi gond nem volt, Samunak pedig a golyóival nincs semmi teendő, szóval azzal, ami miatt mentünk, nincs gond. Viszont gondoltam, rákérdezek a kukac hátrahúzásra, mert a múltkor azt mondta, hogy arról szobatisztává válás után váltunk szót, addig, ne foglalkozzak vele. Most már bőven szobatiszta Sami, viszont a fütyijét nem tudtam hátrahúzni, le volt tapadva neki. Doki is erre jutott, és mivel nem volt nála érzéstelenítő krém, így abban maradtunk, hogy bemegyünk a kórházba a gyerekambulanciára. Kedden.
Tegnap el is utaztunk Siófokra, doki viszont épp nem volt ... viszont volt egy nagyon kedves fiatal doktornő, aki megvizsgálta Samit, majd felhívta az urológiát, hogy megcsinálják-e neki ott, hogy emiatt ne kelljen még egyszer felutaznunk. Urológián szintén egy nagyon kedves doki volt, aki megvizsgálta a kukacot, majd bekente érzéstelenítő kenőccsel. 20 percet várnunk kellett, hogy hasson, majd gombos szondával lefejtette a tapadást. Nem volt fél perc az egész.
Felhívta a doki a figyelmemet, hogy fájni fog neki, naponta egyszer hátra kell húzni és betadint csepegtetni rá, majd visszahúzni, de ez nagyon nem fog tetszeni a lurkónak, de muszáj, nehogy visszatapadjon, és ne gyulladjon be.
Nem volt semmi gond tegnap délután, nem mondta egyszer sem, hogy fájna, pisilt is rendesen és bővel. Viszont este 7 óra körül, pisilés után sírva fakadt, hogy nagyon fáj a fütyije. Csak bújt hozzám, keservesen sírt, és mondogatta: fáj, fáj, fáj.
Este, fürdés után, mikor hátrahúztam neki, és betadinoztam, nagyon sírt, küzdött ellene. Nagyon sajnáltam, majd a szívem szakadt meg, és kb. fél órán keresztül nem is hagyta abba a sírást. Nagyon csíphette neki. Éjszaka jól aludt, viszont reggeli pisilés után megint sírva fakadt, hogy fáj neki. Nem sírt sokáig, 1-2 percig, és nem is olyan keservesen, mint este. Napközben egy-kétszer kezdett kicsit nyafogni, hogy fáj neki, aztán délután nem mert elmenni pisilni, mert fájni fog, viszont mivel délben egy csomó dinnyét megevett, nagyon kellett neki. Nem is tudta rendesen tartani, amerre ment, csöpögött neki, és csak mondta: megint bepisiltem. Mondtam neki, hogy menjen el wc-re, nem fog fájni. Bilibe pisilt, jó sokat, és tényleg nem fájt neki. A pisilés utána sem. Este viszont küzdött a hátrahúzás és csöppentés ellen, nagyon sírt (már előre), de utána nagyon gyorsan megnyugodott, nem volt egy perc, bár az ölembe tovább üldögélt. Azt, hogy mikor gyógyul meg, nem is tudom, ma hányszor kérdezte a drágaságom ...
Remélem, holnap még kevésbé fog neki fájni, bár el tudom képzelni, milyen fájdalmas lehet szegénynek, ha macerálom ...
Urológus szerint kicsit szűk a fityma is, egy év múlva megnézné újra, és ha akkor is úgy látja, műtét kell. Reménykedem, hogy erre nem lesz szükség, mert utána megint ilyen kínokat kell kiállni, ha nem nagyobbakat ... és ettől szeretném megkímélni.
Csütörtökön már nem fájt neki a pisiléskor, és hátrahúzáskor is csak kb. 1 percig sírt utána. Na meg közben ...de azt meg is tudom érteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése