Samci január közepe óta jár oviba, immár bő 4 hónapja. Imád járni, semmi gond nem volt vele az első pillanattól kezdve. Soha nem sírt, hogy menni kell, vagy hogy ott kell maradni, hisz maga akart menni, ő szeretett volna maradni, pedig még 3 éves sem volt.
Gyereknapkor össze voltak nyitva a nagyokkal, szabadon mehettek a másik csoportba is. Ekkor volt először, hogy amikor mentem érte, azzal fogadott, hogy ő sírt. "Mikor jön értem az én anyukám?" kérdezgette.
Kedden, amikor mentünk az oviban, nagyon be akartak menni a boltba. Mondtam nekik, hogy most nem megyünk be, majd én bemegyek Petivel hazafelé. Amikor az oviba értünk, Pepcsi nyűgös volt, nem tettem le, viszont Samci nem akarta átvenni egyedül a cipőjét. Máté segített neki, ám amikor a dadus hívta, hogy menjen be a csoportba, elbújt a hátam mögé, hogy ő velem jön ... Klári néni felvette, de nagyon sírt szegény ... hiába mondtam, hogy majd bemegyünk a boltba együtt, amikor megyünk haza, nem segített. Sírva hagytam ott ... hát ez is eljött. Gondoltam, hogy lesz ilyen, de sokkal hamarabbra számítottam. Remélem, hogy csak átmeneti volt, és csak arról szólt, hogy nagyon szeretett volna valamit a boltban, mert reggeli sírás azóta nem fordult elő, viszont napközbeni anya-keresés, és hogy "mikor jön értem az anyukám" egy kis sírással tegnap is volt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése