Vizsgálat

Tegnap szóltak az oviban, hogy ma jön a nevelési tanácsadótól egy gyógypedagógus, aki Mátét is megvizsgálja, ha aláírom, és a vizsgálaton is bent lehetek.
(A logopédus később jön, az iskolaérettséget pedig valamikor februárban végzik. Ez a vizsgálat arra irányult, hogy szükség van-e a nagycsoportban fejlesztésre járnia. Persze nem szeretném, ha kellene, de ha a szakember azt állapítja meg, akkor járjon).
Első órám nem volt ma, így azt beszéltük meg, hogy 8-kor Mátéval kezdik. Megbeszéltem vele is, hogy egy néni különböző feladatokat mond majd neki, oldja meg ügyesen, de én is ott leszek vele, hogy ne féljen.
Amikor bevezették a szobába, ahol a vizsgálatot végezték, látszott rajta, hogy feszült, hogy fél. Fél az ismeretlentől, hisz addig még nem volt abban a szobában sem.
Ilyen feladatok voltak:
1. kapott egy lapot, amire egy embert kellett rajzolnia. A füle és a haja ugyan lemaradt, de amúgy mindene megvolt, a kezein pedig 5 ujj is díszelgett.
2. Különböző formákat kellett lemásolni egy lapra, amit épp elé tettek: kör, +, x, négyzet, és bonyolultabb, összetettebb formákat is: háromszög és vonal különböző szögben egymáshoz érve pl.
3. el kellett mondania a nevét, hol lakik (utcát, házszámot nem tud, pedig sokszor elmondtuk már neki), hol és mikor született (dátumot nem tud- pedig szintén el lett neki többször mondva), hogy hívják a szüleit, mi a szülők foglalkozása (nem tudta, igaz, az apjáét nem is lehet követni és nem is lett neki monda., de az enyémet sem tudta ... hiába, anya nagyon sokáig otthon volt, most kezdtem én is). Fel kellett sorolnia a hét napjait (hétfő kimaradt), évszakokat (nem sorrendben mondta, de tudta, hogy az ősz után a tél jön), hónapokat nem tudta (és bár igaz, hogy nem tudja mindet, de párat el tud mondani). Olyan azonban nem tudott, hogyha ma csütörtök van, milyen nap volt tegnap vagy lesz holnap.
4. korongokkal számoltak: ki kellett venni 5-öt, majd 3-at. meg kellett mondani, melyik a több, pótolni kellett hogy egyenlő legyen. El kellett ugyanúgy rendezni, majd megkérdezték, hogy melyik a több, ha kicsit szét lett húzva az egyik sor.
Ujjakon kellett mutatni a számokat, majd dobókockán kellett megmondani, hogy mennyi pötty van rajt. Máté dobhatott, úgyhogy örült. És mivel szoktunk dobókockás társast játszani, így ez nem okozott gondot.
5. Képről kellett mesélni, mindent, ami eszébe jutott róla.  (eseményt ábrázolt a kép: egy férfinak be volt kötözve a szeme, úgy kergetett egy kislányt a szobában, aki futás közben hátranéz, és lesodorja az asztalterítőt.
6. Állva meg kellett mutatni, melyik lábbal tapossa el a tüzet, melyikkel rúgja a labdát, melyik kezével fogja a ceruzát.
Meg kellett mutatnia a testrészeit: fejét, haját, szemét, orrát, száját, homlokát, állát, nyakát, vállát, hasát, hátát, kezét, ujjait, térdét és ami nem ment: könyök, comb, boka.
7. Színes ceruzákat mutattak, meg kellett mondani a színeket: piros, zöld, kék, sárga, narancssárga, sötétbarna (bordó volt, bár tény, hogy sötétbarnának is elment)

A többi feladatnál sajnos már nem tudtam jelen lenni, mert elmúlt 3/4 9, nekem pedig 55-kor kezdődött az órám, és le is kellett érni az iskolához. Kb. 10 perc lehetett még hátra, feladatlap  volt még, de nem láttam a részleteket, vonalvezetés biztosan volt rajta.
Máté először visszahúzódóan, félénken viselkedett, nem nagyon akart válaszolni, aztán bátorodott, közlékeny lett, talán túlságosan is. Az emberrajzánál megemlítette, hogy milyen kövér embert rajzolt, teleette magát répával, és ha még egyet eszik, akkor kipukkad ...
És természetesen, a ninjagokat képtelenség lett volna kihagyni, a társasjátékokat kérdezte a pedaggus néni, és megjegyezte, hogy van ugyan pár társasa, de a ninjago a kedvence. És részletezte is.

Eredmény kb egy hónap múlva. Annyit mondott a kolléga, hogy fejlesztésre biztosan nem kell járnia.