Kedden Máté mondta nekem, hogy beszélgették a barátjával, hogy szeretnének otthon, náluk együtt játszani. Szerdán már azzal fogadott, hogy a Kristóf beszélt az anyukájával, és azt mondta, hogy ha 3-at aludtak, akkor átmehet Máté.
Mivel Kristóf anyukája az én kolléganőm, így rögtön leinformáltam, hogy tényleg így van-e. Persze nem volt, de beszéltem vele a fiúk tervéről, és mivel szombatra nem volt semmi programjuk, így abban maradtunk, hogy kapnak egy lehetőséget.
Számolta vissza Máté a napokat, majd szombat reggel megkérdezte, hogy mikor megyünk. Délutánra gondoltam, mondtam neki, hogy egyedül megy, ottmarad egy kicsit (mivel húzta a száját, egy órányi időt mondtam neki), aztán majd megyek érte.
Borult a tervünk, mert 9 körül telefonált a Kristóf, hogy mikor viszem Mátét, mert ő nagyon várja, és az lenne a legjobb, ha most rögtön. Én sem bántam, takarítani akartam, de Mátét sokk-ként érte a hír, hogy most azonnal indulni kell. De ő éhes- ez volt az első kifogás, mire mondtam, hogy majd vesznek a boltban valamit útközben. Megadta magát, beült a kocsiba, és elindult Petivel és az apjával.
Kb 10 perc múlva hívtak engem: Máté. Keservesen sírt, hogy ő fél, nem akar egyedül ott maradni. Próbáltam meggyőzni, hogy mennyire készült, és a barátja is nagyon várja, na meg hogy volt már náluk, tavalyi szülinapon egyedül is. Végül abban maradtunk, hogy átmennek, aztán marad egy kicsit vele az apja is, és majd meglátják a továbbiakat.
Én takarítottam, és csak azt vettem észre, hogy a Zsolti is 12 előtt ért haza a Petivel. Addig ők is ott voltak, akkor már Máté is mert maradni, szóval maradt. 2 körül átmentem érte. Persze jól elvoltak, jót játszottak, és közösen megegyezve úgy váltak el, hogy jövő szombaton, amikor a szüreti felvonulás lesz, Kristóf tölti nálunk a délután, ugyanúgy, mint 3 éve mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése