Máténak eddig 3 foga esett ki, mind3 alul. A két középső teljesen kibújt már, a 3. még picurka, de bújik. Felül az egyik középső már elég régóta (kb. 2 hónap) mozog, de közel sem annyira, mint az utolsó, amikor kiesett. Nem is gondoltam arra, hogy mostanában kiesik. Tegnap este azonban segítséggel ugyan, de kipottyant.
És akkor a hogyan:
többször szóltam neki, hogy jöjjön fürdeni, de nem akart elindulni. Mérges lettem, nyekegett ... ahogy húztam le a pólóját, elakadt a nyitott szájánál, épp a mozgó foga melletti résben (gondolom, ha kirántottam). Ahogy húztam a pólót lendületből, elakadt, és a fogát is húzta magával. Nem direkt volt, és nagyon vérzett szegénynek. Gondolom azért, mert magától még pár hétig bent maradt volna. Remélem, ezzel nem tettem semmi kárt. Sajnáltam Mátét nagyon egyébként, hajtogatta, hogy nagyon fáj, és a vérzés is ... De elállt viszonylag hamar, utána meg azért vinnyogott, hogy nincs meg a foga, így nem kap pénzt a fogtündértől ... a kis pénzéhes :) de megtaláltuk.
A hazaérkező apjának és a mamának azt mondta, hogy anya kiverte a fogát ... na erről a verzióról hamar sikerült lebeszélnem, így ma már teljesen a valóságnak megfelelően mesélte a történteket :)
Olyan vicces egyébként ... ahányszor ránézek, elfog a nevetés, de annyira, hogy a könnyem is kijön. Persze utána magyarázkodhatok neki, hogy nem rajta nevetek, csak a vicces ábrázatán :)
2012. július 29., vasárnap
Tücsi
Épp egy hete, amikor anyuéknál voltunk, feltűnt, hogy a Tücsi milyen rossz bőrben van. Vékony, szőre olyan csúnya, és sántít, húzza a hátsó lábát.
Aztán hétfőn este hallottuk, hogy el kellett altatni. A dédinek feltűnt, hogy nem eszik, nem iszik, és külön ha a szájába akarta csorgatni a tejet, még az után sem nyújtotta a nyelvét. Kihívták az állatorvost, aki azt állapította meg, hogy gerincbénulása van (ami a tacsiknál előfordul), és a hátsó lábánál volt egy sebe, amire tetanusz kellett volna korábban, így elfertőződött. Érdekes, mert nem lehetett sebet látni, vagy hogy nyalogatta volna, vagy épp bogarak szálltak volna rá. Csak a lábát húzta ... doki szerint kúrával lehet, hogy helyre lehetett volna hozni, de az nem lett volna olcsó mulatság, és akkor sem biztos, hogy sikerül. Infúzió kellett volna neki, meg antibiotikum, meg ki tudja még mi nem ... Hosszadalmas folyamat lett volna, amire nem vállalkoztak, többek közt a gyerekek miatt sem. Az altatás mellett döntöttek ...
Sajnálták a gyerekek, hisz nem volt öreg kutya, tavaly tavasszal, vagy nyáron hozta kiskutyaként a bátyus.
Játszottak vele sokat, szerették ...
Aztán hétfőn este hallottuk, hogy el kellett altatni. A dédinek feltűnt, hogy nem eszik, nem iszik, és külön ha a szájába akarta csorgatni a tejet, még az után sem nyújtotta a nyelvét. Kihívták az állatorvost, aki azt állapította meg, hogy gerincbénulása van (ami a tacsiknál előfordul), és a hátsó lábánál volt egy sebe, amire tetanusz kellett volna korábban, így elfertőződött. Érdekes, mert nem lehetett sebet látni, vagy hogy nyalogatta volna, vagy épp bogarak szálltak volna rá. Csak a lábát húzta ... doki szerint kúrával lehet, hogy helyre lehetett volna hozni, de az nem lett volna olcsó mulatság, és akkor sem biztos, hogy sikerül. Infúzió kellett volna neki, meg antibiotikum, meg ki tudja még mi nem ... Hosszadalmas folyamat lett volna, amire nem vállalkoztak, többek közt a gyerekek miatt sem. Az altatás mellett döntöttek ...
Sajnálták a gyerekek, hisz nem volt öreg kutya, tavaly tavasszal, vagy nyáron hozta kiskutyaként a bátyus.
Játszottak vele sokat, szerették ...
Flexes családi nap
Régóta tudtuk, hogy családi nap készülődik a flexnél (Zsolti munkahelye), de pontos menetrendet, programot Zsolti sem tudott mondani még előtte hét közepén sem.
Nem is nagyon akart elmenni, a céges rendezvények nem tartoznak a kedvencei közé. Szombat reggel viszont bejelentette, hogy egyik munkatársával benéznek délelőtt, aztán ha érdemes, akkor bemegyünk a gyerekekkel délután.
Nem örültem neki, hisz csak azon a napon volt szabad, én pedig délelőttre szobafestést terveztem ... mindegy, ő elment, én meg anyura bíztam a gyerekeket, így a estés is meglett. Nem voltak sokáig, de legalább körülnéztek.
Délután a gyerekek ébredése után pedig elindultunk, hisz a főzőversenyen kívül tényleg számtalan program várta a családokat, a gyerekeket.
Nagyon komoly volt a beléptetés, csak az mehetett be, aki fel volt írva a listára (előzőleg akit felíratott a dolgozó), és karszalag is került mindannyiunk kezére.
Rákóczi Feri volt a műsorvezető egész nap. Nem is gondoltam volna, de 85(!) csapat indult a főzőversenyen. A színpadon (vagy előtte) volt bábelőadás, hastánc, zenészek. Ezen kívül volt kutyás bemutató, trambulinok, ugrálóvár, csocsók, mama-baba sarok ... stb. Lehetett arcot estetni, csillámtetkót tetováltatni és finomakat enni. Nem is tudtunk mindent megnézni, hisz a gyerekeknek az ugrálóvár és a csocsó volt a kedvenc, ill. Samival csillámtetkóért is sorban álltunk. Perpcsinek pedig nagyon tetszett a babáknak kialakított játszórész.
Máté lángost, Samci-Pepcsi-anya pedig nagyon finom gyrost evett. Túl sokáig nem maradtunk, fürdésidő közeledett és le is hűlt a levegő, amikor pedig hazafele mentünk, az eső is elkezdett potyogni.
Fényképezőt nem vittünk magunkkal, így erről programról nincs képünk, de azt hiszem, a júliusi album így is bőséges :)
Íme:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Jul
Nem is nagyon akart elmenni, a céges rendezvények nem tartoznak a kedvencei közé. Szombat reggel viszont bejelentette, hogy egyik munkatársával benéznek délelőtt, aztán ha érdemes, akkor bemegyünk a gyerekekkel délután.
Nem örültem neki, hisz csak azon a napon volt szabad, én pedig délelőttre szobafestést terveztem ... mindegy, ő elment, én meg anyura bíztam a gyerekeket, így a estés is meglett. Nem voltak sokáig, de legalább körülnéztek.
Délután a gyerekek ébredése után pedig elindultunk, hisz a főzőversenyen kívül tényleg számtalan program várta a családokat, a gyerekeket.
Nagyon komoly volt a beléptetés, csak az mehetett be, aki fel volt írva a listára (előzőleg akit felíratott a dolgozó), és karszalag is került mindannyiunk kezére.
Rákóczi Feri volt a műsorvezető egész nap. Nem is gondoltam volna, de 85(!) csapat indult a főzőversenyen. A színpadon (vagy előtte) volt bábelőadás, hastánc, zenészek. Ezen kívül volt kutyás bemutató, trambulinok, ugrálóvár, csocsók, mama-baba sarok ... stb. Lehetett arcot estetni, csillámtetkót tetováltatni és finomakat enni. Nem is tudtunk mindent megnézni, hisz a gyerekeknek az ugrálóvár és a csocsó volt a kedvenc, ill. Samival csillámtetkóért is sorban álltunk. Perpcsinek pedig nagyon tetszett a babáknak kialakított játszórész.
Máté lángost, Samci-Pepcsi-anya pedig nagyon finom gyrost evett. Túl sokáig nem maradtunk, fürdésidő közeledett és le is hűlt a levegő, amikor pedig hazafele mentünk, az eső is elkezdett potyogni.
Fényképezőt nem vittünk magunkkal, így erről programról nincs képünk, de azt hiszem, a júliusi album így is bőséges :)
Íme:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Jul
2012. július 25., szerda
Fiús kirándulás
Nem is tudom, hogy jutott eszembe, de szerintem nagyon jó ötlet volt, és egyik résztvevő sem ágált ellene :)
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.
Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.
Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek
Kukac gondok újra
Július 19-én voltunk Samival a kórháznál a kukacával, a bőr letapadása miatt. Akkor gombos szondával feloldották neki az urológián. Szenvedett vele a drága, de túléltük, elmúlt. 3 hétre rá, megint észrevettem egy este fürdésnél, hogy megont nem tudom teljesen hátrahúzni neki. Rángatni, feszegetni nem akartam. gondoltam, szerencsésebb, ha megint megmutatom egy orvosnak. Az első doki a háziorvos lett, mivel Petit úgyis vittem hozzá, mert beteg lett, így egy úttal Samit is megmutattam neki. Ő is megállapította, hogy le van tapadva, vigyem el a gyerekambulanciára újra, hogy megint "megcsinálják a fütyijét"- ahogy Sami mondta.
Nem teketóriáztam sokáig, másnap kocsiba szálltunk, és elindultunk. Nem akartam várni, nehogy nagyobb és erősebb legyen a tapadás.
A gyerekambulancián a főorvos intézi az ez irányú dolgokat. ismerjük, hisz ő jár ki a védőnőhöz havonta (amennyiben jön). nagyon kedves volt, elmondtam neki, hogy a múltkor mi volt, merre és hogy jártunk. Megvizsgálta ő is, szintén megállapította, hogy le van tapadva, de csak minimálisan. Bekente érzéstelenítővel, vártunk fél órát, majd visszamentünk. Gombos szonda most nem volt, a kezével csinálta, és bár 3 helyen is volt tapadás, de csak tényleg pici, és nem az elején, hanem hátul, majdnem teljesen hátra lehetett húzni, ici-pici volt csak vissza (vagy hogy is fogalmazzak ...).
Szóval nem hátrarántotta, hanem nagyon óvatosan megfogta a letapadás szélénél, és a másik kezével picit meghúzta. Szépen el is engedte a tapadás.
És ennyi volt ...
Ezen attrakció után egy este sírt kb. fél percig Samu ... fürdéskor szépen hátrahúztam neki, mondta, hogy fáj, aztán betadinnal cseppentettem rá, ekkor sírt.
A doki most sem írt fel kenőcsöt, a betadint mondta ő is. Mivel viszont nem volt olyan vészes, mint a múltkor, úgy egyeztünk Samuval, hogyha fürdéskor rendesen hátrajön, és meg tudjuk mosni, akkor nem cseppentek rá, így a betadint is csak egy napig használtuk. Nem is volt sírás, és a pisiléssel sem volt semmi baj. Tegnap pedig roppant büszke volt magára, hogy fürdéskor egyedül is elő tudta csalogatni a kígyót :) Most pedig ha pisil, utána is lelkesen húzza hátra - bár a doki szerint elég az esti fürdetésnél, a többszöri kígyóbűvölés ártani nem árthat ...
Remélem, ezen okból utoljára kellett tiszteletünket tenni a kórházban.
Nem teketóriáztam sokáig, másnap kocsiba szálltunk, és elindultunk. Nem akartam várni, nehogy nagyobb és erősebb legyen a tapadás.
A gyerekambulancián a főorvos intézi az ez irányú dolgokat. ismerjük, hisz ő jár ki a védőnőhöz havonta (amennyiben jön). nagyon kedves volt, elmondtam neki, hogy a múltkor mi volt, merre és hogy jártunk. Megvizsgálta ő is, szintén megállapította, hogy le van tapadva, de csak minimálisan. Bekente érzéstelenítővel, vártunk fél órát, majd visszamentünk. Gombos szonda most nem volt, a kezével csinálta, és bár 3 helyen is volt tapadás, de csak tényleg pici, és nem az elején, hanem hátul, majdnem teljesen hátra lehetett húzni, ici-pici volt csak vissza (vagy hogy is fogalmazzak ...).
Szóval nem hátrarántotta, hanem nagyon óvatosan megfogta a letapadás szélénél, és a másik kezével picit meghúzta. Szépen el is engedte a tapadás.
És ennyi volt ...
Ezen attrakció után egy este sírt kb. fél percig Samu ... fürdéskor szépen hátrahúztam neki, mondta, hogy fáj, aztán betadinnal cseppentettem rá, ekkor sírt.
A doki most sem írt fel kenőcsöt, a betadint mondta ő is. Mivel viszont nem volt olyan vészes, mint a múltkor, úgy egyeztünk Samuval, hogyha fürdéskor rendesen hátrajön, és meg tudjuk mosni, akkor nem cseppentek rá, így a betadint is csak egy napig használtuk. Nem is volt sírás, és a pisiléssel sem volt semmi baj. Tegnap pedig roppant büszke volt magára, hogy fürdéskor egyedül is elő tudta csalogatni a kígyót :) Most pedig ha pisil, utána is lelkesen húzza hátra - bár a doki szerint elég az esti fürdetésnél, a többszöri kígyóbűvölés ártani nem árthat ...
Remélem, ezen okból utoljára kellett tiszteletünket tenni a kórházban.
2012. július 21., szombat
Festés
Végre rászántam magam, hogy nekiugorjak a tv szoba festésének. Tegnap kipakoltam, és nem is gondoltam volna, hogy ez ennyi ideig fog tartani ... rengeteg könyv, a végén már azt sem tudtam, hova tegyem. A gyerekeket lepasszoltam anyunak, Zsolti délutános volt, másképp képtelenség bármivel is haladni ...
Reggel elhúzkodták a szekrényeket, Tamás kijavította vakolással ahol kellett, én meg gletteltem. A szekrény mögötti faltól nagyon féltem, hogy milyen lesz, mert nagyon nem tudott szellőzni, a szekrény is nagyon dohos volt tőle, nem is tudtam bele pakolni. Elég csúnya volt, de nem annyira, mint amennyire én gondoltam. Fel volt púposodva, de nem kellett az egészet vakolni, legnagyobb részt csak a meszelést dobta le.
Holnap csiszolás, festés, aztán visszapakolás ... már alig várom, hogy végezzek, hogy tovább tudjak lépni, mert vár a sok könyv, amit már begyűjtöttem a tanévhez, amiket el kellene olvasni, meg kellene nézni, neki kellene állni tanmeneteket írni ...
ÁÁ, mintha kezdenének a fejem felett összecsapni a hullámok ...
Mert ezek mellett van 3 gyerekem, egy baromira keveset itthonlevő férjem, egy háztartásom, amit vezetni kell.
Közben Balcsi, kórház, betegség, családi nap, miegymás ...
Reggel elhúzkodták a szekrényeket, Tamás kijavította vakolással ahol kellett, én meg gletteltem. A szekrény mögötti faltól nagyon féltem, hogy milyen lesz, mert nagyon nem tudott szellőzni, a szekrény is nagyon dohos volt tőle, nem is tudtam bele pakolni. Elég csúnya volt, de nem annyira, mint amennyire én gondoltam. Fel volt púposodva, de nem kellett az egészet vakolni, legnagyobb részt csak a meszelést dobta le.
Holnap csiszolás, festés, aztán visszapakolás ... már alig várom, hogy végezzek, hogy tovább tudjak lépni, mert vár a sok könyv, amit már begyűjtöttem a tanévhez, amiket el kellene olvasni, meg kellene nézni, neki kellene állni tanmeneteket írni ...
ÁÁ, mintha kezdenének a fejem felett összecsapni a hullámok ...
Mert ezek mellett van 3 gyerekem, egy baromira keveset itthonlevő férjem, egy háztartásom, amit vezetni kell.
Közben Balcsi, kórház, betegség, családi nap, miegymás ...
Samci nélkül
Pár hete már volt egy próba, amikor Sami kitalálta, hogy a mamánál alszik, aztán nem lett belőle semmi, mert amikor lefekvésre került volna a sor, haza akart jönni.
Tegnap nagy lelkesen mondta, hogy a Bundinál alszik. Pár napja elköltöztek a mamától albérletbe, tőlünk 2 házra. Fél 7-kor jött a pizsamájáért és a holmijáért, és elvonult. Gondoltam, hogy nem lesz semmi fennakadás, hisz imádja a Balázst, és nagyon jól elvannak együtt. Az apja arra számított, hogy meg fog jelenni, de nem így történt. Az első máshol alvás tehát kipipálva Saminál is :)
Tegnap nagy lelkesen mondta, hogy a Bundinál alszik. Pár napja elköltöztek a mamától albérletbe, tőlünk 2 házra. Fél 7-kor jött a pizsamájáért és a holmijáért, és elvonult. Gondoltam, hogy nem lesz semmi fennakadás, hisz imádja a Balázst, és nagyon jól elvannak együtt. Az apja arra számított, hogy meg fog jelenni, de nem így történt. Az első máshol alvás tehát kipipálva Saminál is :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)