Végre rászántam magam, hogy nekiugorjak a tv szoba festésének. Tegnap kipakoltam, és nem is gondoltam volna, hogy ez ennyi ideig fog tartani ... rengeteg könyv, a végén már azt sem tudtam, hova tegyem. A gyerekeket lepasszoltam anyunak, Zsolti délutános volt, másképp képtelenség bármivel is haladni ...
Reggel elhúzkodták a szekrényeket, Tamás kijavította vakolással ahol kellett, én meg gletteltem. A szekrény mögötti faltól nagyon féltem, hogy milyen lesz, mert nagyon nem tudott szellőzni, a szekrény is nagyon dohos volt tőle, nem is tudtam bele pakolni. Elég csúnya volt, de nem annyira, mint amennyire én gondoltam. Fel volt púposodva, de nem kellett az egészet vakolni, legnagyobb részt csak a meszelést dobta le.
Holnap csiszolás, festés, aztán visszapakolás ... már alig várom, hogy végezzek, hogy tovább tudjak lépni, mert vár a sok könyv, amit már begyűjtöttem a tanévhez, amiket el kellene olvasni, meg kellene nézni, neki kellene állni tanmeneteket írni ...
ÁÁ, mintha kezdenének a fejem felett összecsapni a hullámok ...
Mert ezek mellett van 3 gyerekem, egy baromira keveset itthonlevő férjem, egy háztartásom, amit vezetni kell.
Közben Balcsi, kórház, betegség, családi nap, miegymás ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése