Tegnap volt a napja, amikor Samut újra vissza kellett vinni az ortopédiára. 7 hete készült el a kis cipője, és a doktornő szerette volna látni, hogy hogy áll a lábujja. Délután 15:10-re volt időpontunk, gondolkoztam rajt egy sort, hogy hogy is menjünk. Végül Mátét összesedetük az oviban fél egykor és egyből indultunk. Bevásároltunk, és utána mentünk a kórházhoz. Persze a tescoban mindkét gyerkőc elemében volt, a Zsolti idegeit jól felborzolták.
Ortopédián minden rendben, csak fél év múlva kell visszavinni Samut. Azt hiszem, kicsit eltoljuk, és a 3 gyereket együtt visszük majd: a picit 3 hós csípőficamvizsgálatra, Mátét és Samut ellenőrzésre.
A talptengelyek jók, járáskor mindkét lábát azonosan terheli és a sarkait lerakja. A jobb nagylábujja pedig már nem 5, hanem csak 1-2 fokban tér el. Biztosan köszönhető a cipőnek, de szerintem ehhez nem kellett volna feltétlenül csináltatott cipő, bármilyen megtette volna, csak annyit kellett volna mondania a dr-nőnek, hogy ne járjon mezítláb, hanem mindig csak cipőben. Hisz nem állandóan volt rajta az ortopéd cipője, volt, hogy szandál került a lábára.
Na mindegy, a lényeg, hogy csak fél év múlva kell visszamenni.
Hazafelé persze mindkét gyerkőc elaludt (és Máté volt a gyorsabb), de este nem okozott különösebb gondot az altatás, mert ahogy hazaértünk Samu egyből felkelt, Mátét pedig felébresztettem, tehát nem aludtak túl sokat, kb. fél órát.
2010. december 9., csütörtök
2010. december 7., kedd
Mikulás
Néhány szó az idei Mikulásról:
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.
Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(
Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.
Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)
Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)
Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.
Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(
Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.
Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)
Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)
Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)
2010. december 3., péntek
Kislány lesz?
Tegnap ezt mondta Máté: De jó, hogy 3 fiú van itt.
Én: Hol van 3 fiú?
Máté: Apa a fürdőkádban, Samu az etetőszékében, én meg itt, a földön.
Én: Mi van, ha anya pocakjában is fiú van?
Erre ő: Mindjárt megkérdezem.
Felhúzta a ruhám és mondta a pocaknak:
-Kisfiú vagy ,vagy kislány? ... Azt mondta, KISLÁNY!
Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)
Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)
Itthon
Máté itthon van kedd óta, most már gyógyszert is szed.
Az úgy volt, hogy múlt kedden kapta volna Samu a 18 hós oltást, de kicsit köhögött, így el lett napolva. Most kedden vittem a fiúkat, mert be akartam oltatni őket influ. ellen. Mivel csak fél-fél oltóanyag kell nekik, gondoltuk a dokinővel, hogy együtt megkapják az egyet.Mi is spórolunk, és ki sem kell dobni.
Csakhogy Máté köhögött egy kicsit (tényleg nagyon kicsit). A dokinő szerint várjuk. Gyógyszert nem kapott, köptetőt sem, én kérdeztem, hogy lándzsás útifűszirupot adjak-e neki. Erre mondta, hogy igen, és vigyem vissza pénteken. Samu megkapta mindkét oltását, ne várjunk vele, nehogy mire Máté meggyógyul, Samut érje el valami.
Ma visszavittem Máté, aki sokkalta csúnyábban köhög, mint kedden, gondolom azért az úti csak szaggatta valamennyire.
Ma antibiotikumot is kapott, meg köptetőt, az eddigi kevés volt.
Hétfőre remélem, hogy meggyógyul. Akkor viszem vissza, talán az oltást is megkapja, és az ovis télapó-ünnepélyre is mehet.
Bár Télapó vasárnap is lesz nekik.
Szegényt úgy sajnáltam: kedden a doki előtt olyan nagy volt a száj, kifele meg olyan keservesen sírt: mert ő nem mehet oviba :(
Szegényt úgy sajnáltam: kedden a doki előtt olyan nagy volt a száj, kifele meg olyan keservesen sírt: mert ő nem mehet oviba :(
Persze a kis barátja előző héten volt beteg, egy napot voltak közösen, mikoris úgy jött haza, hogy olyan jó volt az oviban :) Erre másnap nem mehetett :(
Télapót nagyon várja, reggelente meg az az első dolga, hogy az adventi naptárt megnézze :)
Vasárnap advent miatt díszítettem, kitettem a falra a tavalyi Miki-csizmáját is. Azóta naponta többször megnézi, tett-e bele valamit a Télapó :)
Samuval kedden találkoztunk az önkormányzat Télapójával, gondoltam letesztelem, hogy fél-e, megijed-e tőle. De nem volt vészes. Az elején csak lesett, nem tudta, mi van, azért láttam,h hogy homályosodik a kis szeme, de mire kibuggyant volna akönnycsepp, addigra megbarátkozott vele.
Máté meg szakadatlanul énekel a Télapónak, az utcán sétálva, vagy épp awc-n ülve :)
Azért azt sajnálom, hogy épp most nem mehet oviba, amikor tanulják a Mikisénekeket, verseket, de azért így is tud párat, meg én is éneklek vele.
Télapót nagyon várja, reggelente meg az az első dolga, hogy az adventi naptárt megnézze :)
Vasárnap advent miatt díszítettem, kitettem a falra a tavalyi Miki-csizmáját is. Azóta naponta többször megnézi, tett-e bele valamit a Télapó :)
Samuval kedden találkoztunk az önkormányzat Télapójával, gondoltam letesztelem, hogy fél-e, megijed-e tőle. De nem volt vészes. Az elején csak lesett, nem tudta, mi van, azért láttam,h hogy homályosodik a kis szeme, de mire kibuggyant volna akönnycsepp, addigra megbarátkozott vele.
Máté meg szakadatlanul énekel a Télapónak, az utcán sétálva, vagy épp awc-n ülve :)
Azért azt sajnálom, hogy épp most nem mehet oviba, amikor tanulják a Mikisénekeket, verseket, de azért így is tud párat, meg én is éneklek vele.
2010. november 27., szombat
Első hó
Ma reggelre leesett az idei első hó. Máté már nagyon várta, mindig megjegyezte, hogy nemsokára esik a hó, ahányszor reggelente deres volt minden :)
Persze a ma éjszakai hóesést előre megmondták az időjósok, de azért a biztonság kedvéért este csitítgattam Mátét, hogy az első hó nem mindig marad meg, nem is biztos, hogy sok esik, csak mutatóban egy kicsi, és hogy ez a hó még nem alaklmas hógolyózásta (talán), hőember-építésre, szánkózásra.
Na tessék: nem anyának lett igaza!
Bár nem volt olyan sok, annyira éppen elég esett, hogy reggel (8 után) mindkét gyereket kicsábítsa a szabadba. Máté volt az első, aki kiment havat lapátolni apával, persze Samunak sem kellett sok, hogy kikéredzkedjen, de ugye neki alapból is jár a reggeli séta, amíg én Mátét oviba viszem :)
Persze nem sok kellett, hogy a szánkó is lekerüljön a padlásról, köszönhető ez annak is, hogy ha szánkózni akarunk, nem kell sehova menni, hisz a domb helyben van ...
Máté nagyon lelkesen csúszott 2-őt teljesen egyedül, aztán Samut is felcipelte Zsolti. A 3 fiú együtt csúszott. Nagy volt az öröm ...
Előtte Samu csak ment, ment, élvezte a havat, tolta a talicskát. Persze a nyuszira is felpattant volna, de anyuszkó elment téli álmot aludni :)
Szegénykémnek Máté téli bakancsa lett gyorsan előkerítva, ami 23-a, Sami lába viszont még mindig csak 19-20-as, tehát volt egykét esés, de amúgy ügyesen ment benne. Azt hiszem, talán jövőre belenő Máté bakancsába, igaz, egy év csúszásban lesz ... hiába, samu kis lábon él :)
Persze a ma éjszakai hóesést előre megmondták az időjósok, de azért a biztonság kedvéért este csitítgattam Mátét, hogy az első hó nem mindig marad meg, nem is biztos, hogy sok esik, csak mutatóban egy kicsi, és hogy ez a hó még nem alaklmas hógolyózásta (talán), hőember-építésre, szánkózásra.
Na tessék: nem anyának lett igaza!
Bár nem volt olyan sok, annyira éppen elég esett, hogy reggel (8 után) mindkét gyereket kicsábítsa a szabadba. Máté volt az első, aki kiment havat lapátolni apával, persze Samunak sem kellett sok, hogy kikéredzkedjen, de ugye neki alapból is jár a reggeli séta, amíg én Mátét oviba viszem :)
Persze nem sok kellett, hogy a szánkó is lekerüljön a padlásról, köszönhető ez annak is, hogy ha szánkózni akarunk, nem kell sehova menni, hisz a domb helyben van ...
Máté nagyon lelkesen csúszott 2-őt teljesen egyedül, aztán Samut is felcipelte Zsolti. A 3 fiú együtt csúszott. Nagy volt az öröm ...
Előtte Samu csak ment, ment, élvezte a havat, tolta a talicskát. Persze a nyuszira is felpattant volna, de anyuszkó elment téli álmot aludni :)
Szegénykémnek Máté téli bakancsa lett gyorsan előkerítva, ami 23-a, Sami lába viszont még mindig csak 19-20-as, tehát volt egykét esés, de amúgy ügyesen ment benne. Azt hiszem, talán jövőre belenő Máté bakancsába, igaz, egy év csúszásban lesz ... hiába, samu kis lábon él :)
Uh 2
Hétfőn voltunk a 18 hetes uh-on, igaz, már a 19. hetet töltöttem be épp.
Fél egyre kellett menni, Samut itthon hagytuk a mamával, Máté viszont jött velünk, hisz olyan kíváncsi a másik kistestvérre. Alig várta, hogy bemenjünk az uh-ra. Édes volt: Ahogy a doki rátette a vizsgálófejet a hasamra és elkezdte mozgatni, Máté megszólalt: Hú, hogy mozog a kistesó! Persze nem a baba mozgását látta, de nem számít. Alaposan megvizsgálta a doki, minden rendben, igaz, egy kicsit kisebb, mint kellene lennie, de nem bánom, ha nem lesz óriásbébi, és a lányok egyébként is kisebbek :) De NEM tudjuk, hogy mi lesz, nem mutatta magát.
Konkrétan nem lett rákérdezve, de Zsolti egyzser azt mondta Máténak: nézd az öcsit! erre én: nem is tudjuk, mi lesz! Doki: Hát, nem is lehet látni egyáltalán :(
Na bumm, erről ennyit, majd legközelebb.
Én nagyon kíváncsi vagyok, Máté is nagyon kislányt vár, de Zsolti nem akarja megkérdezni most sem. A fiúknál sem tudtuk, mik lesznek. Próbálom meggyőzni, talán sikerül is, bár most is azt mondta, ha megkérdezzük, inkább be se jön. Nem mintha Máté utána meg bírnáállni áprilisig, hogy nem mondja el senkinek, hogy öcsi vagy hugi lesz.
Máté miatt kellene elsősorban megkérdezni, mert annyira kislányt vát. Nehogy sokk legyen neki, ha áprilisban mégiscsak kisfiú érkezik. Biztosan megviselné, hisz a múltkor azt is mondta, hogyha kisfiú lesz, akkor a neve "Semmi" legyen. Azt hiszem, ez mindent elárul, de ha mégis fiú lesz, kell pár hónap, hogy teljesen megbarátkozzon vele, és a végére őt is annyira várja, mint most a kislányt.
Uh eredmények:
BPD: 4 cm
HC 15 cm
FL: 2,6 cm
Afp érték: 0,61 MOM
Kicsit alacsony, de a régi határértékben (Máté idején) még belefértem volna, kb. 2 éve emelték magasabbra, de a doki nem aggódott annyira, hisz a 12. heti genetikai uhés a vérvétel jó volt.
Dokinál is voltunk du, ott is minden rendben. Rákérdeztem a gátvédelmes szülésre, nem zárkózott el, azt mondta, én már rutinos vagyok :) Na persze, miben? Azt hiszem, ezügyben a szülésznővel kell inkább kommunikálnom :)
Ja,és amikor uh-on voltunk, kicsit megnyugodtam, hisz még nem éreztem, hogy mozog a abab, de azóta már igen! Igaz, hogy csak ritkánés kicsit, de ez már tuti az! Alig várom, hogy kicsit intenzívebb legyen!
2010. november 17., szerda
Szopi vége :(
Úgy tűnik, Samu abbahagyja a szopizást.
Részben örülök, részben nem.
Miért nem? mert ezzel vége a kisbaba korszaknak, és bár egy cseppet sem lett kevésbé anyás, mégis lezárult valami. A mai az 5. napja, hogy reggel sem szopik. Bár gyanítom, ha megkérdezném tőle, hogy kér-e cicit, biztosan kivillannának a fogai és fülig érne a szája, ami az igen egyértelmű jele. De nem kérdezem tőle, hisz mostanában már nekem is kellemetlen volt szoptatni, gondolom a kistesó miatt.
Örülni pedig azért örülök, mert sokkal simábban ment, mint ahogy 2-3 hónapja azt gondoltam :)
Akkor még reggel és a 3 alvás előtt szopizott. Aztán elhagytuk a nappali alvások előtti szopit, aztán az estit, és maradt a reggeli. De a joghurt elfogyasztása után már húzkodta a pólómat. Aztán nem kapott minden nap, volt egy-egy nap, ami kimaradt, végül elhagytuk. Végülis az eredeti tervek szerint is kb. eddig akartam szoptatni (amikor már tudtuk a tesót), úgyhogy azt mondhatom: könnyen ment.
Azért bújik nagyon sokat, alváskor is össze kell bújnunk, de azt nem bánom, olyan jó ölelni. Csak az lesz a kérdés, ha én nem leszek itthon, akkor mi lesz. De ezen még ráérünk gondolkodni, addig olyan sokat változhat. Messze van még ápr. közepe :) Bár remélem, addigra áttér az egyszeri napközbeni alvásra.
Még 2-szer alszik, reggel 2-3 óra után kidől :)
Részben örülök, részben nem.
Miért nem? mert ezzel vége a kisbaba korszaknak, és bár egy cseppet sem lett kevésbé anyás, mégis lezárult valami. A mai az 5. napja, hogy reggel sem szopik. Bár gyanítom, ha megkérdezném tőle, hogy kér-e cicit, biztosan kivillannának a fogai és fülig érne a szája, ami az igen egyértelmű jele. De nem kérdezem tőle, hisz mostanában már nekem is kellemetlen volt szoptatni, gondolom a kistesó miatt.
Örülni pedig azért örülök, mert sokkal simábban ment, mint ahogy 2-3 hónapja azt gondoltam :)
Akkor még reggel és a 3 alvás előtt szopizott. Aztán elhagytuk a nappali alvások előtti szopit, aztán az estit, és maradt a reggeli. De a joghurt elfogyasztása után már húzkodta a pólómat. Aztán nem kapott minden nap, volt egy-egy nap, ami kimaradt, végül elhagytuk. Végülis az eredeti tervek szerint is kb. eddig akartam szoptatni (amikor már tudtuk a tesót), úgyhogy azt mondhatom: könnyen ment.
Azért bújik nagyon sokat, alváskor is össze kell bújnunk, de azt nem bánom, olyan jó ölelni. Csak az lesz a kérdés, ha én nem leszek itthon, akkor mi lesz. De ezen még ráérünk gondolkodni, addig olyan sokat változhat. Messze van még ápr. közepe :) Bár remélem, addigra áttér az egyszeri napközbeni alvásra.
Még 2-szer alszik, reggel 2-3 óra után kidől :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)