Hát igen ...
Kórházi unalmas óráimban (Peti nagyon édes, jól alvó baba ...koppkoppkopp, remélem az is marad) úgy döntöttem, rövien leírom, hogy a 3 gyerkőc születése mikben is különbözik egymástól.
MÁTÉ: - természetesnek indult
- indítani kellett zselével (6 óra), oxitocinnal (4 napot hordtam túl)
- burokrepesztés volt (9 óra), borotválás, beöntés is
- fájások, tolófájások
- végül mégis császár lett (fél 2) -téraránytalanságra hivatkozva -nem fért ki a buksi és bele is kakilt a magzatvízbe
SAMU: - természetesnek indult, bár egy halom feltétele volt
- magától indult meg fájásokkal a kiírt iőpont előtt 6 nappal
- adatfelvételre idő nem volt
- borotválás csak ahol muszáj (már a szülőágyon), beöntés idő hiányában elmaradt
- vizsgálat a kórházba érkezéskor: bő 3 ujjnyira nyitva -hála a málnalevél-teának!
- du 1-től írtam, mikor vannak fájások, negyed 10-kor indultuk a kórházba, 10-re értünk be, negyed 11-kor felfektettek a szülőágyra, 11:05-kor meglett Samu
- vákuummal (az előző császár miatt) és gátmetszéssel
- az autóban útközben már rendszeres, 3 perces fájások voltak
- ülés: sokáig fájdalmas, varratszedés szörnyű ...
PÉTER: - természetes szülésnek indult (csak szülésznővel)
- magától indult meg fájásokkal, a kiírt időpont előtt 8 nappal
- ébredés hajnali 3-kor, onnantól rendszeres 10 perces fájások, 6 óra után 5 percesek
- 7-kor indulás a kórházba, fél 8-ra beértünk (autóban 5 perces fájások)
- adatfelvétel, borotválás, beöntés, vizsgálat (bő 3 ujjnyira nyitva) - szintén málnalevél-tea :)
- 9-kor felfekvés a szülőágyra (nst, infúzió)
- 9:24-kor Péter
- gátvédelemmel indult, a kis buksija ki is fért, de a válla megrepesztett (kb. 3 centit, vágni ennél jóval többet vágtak volna) - hiába, akkor már gyorsan ki akart bújni
- ülés: meglepő módon frankón ment az elejétől fogva, Samunál sokkalta jobban fájt
- varratszedés: szintén szörnyű ... még jó, hogy csak pár volt
Össz.:
1. császár
2. sima vákuummal és gátmetszéssel
3. sima repedéssel
Talán a negyedik lenne az ideális szülés: simán és gátvédelemmel, de arról ebben az életben lemaradok ...
2011. április 16., szombat
Péter születése (gondolatok, születés)
Sokat gondolkoztam, hogy hogy és mikor is lenne számunkra az ieális születés és születéskörülmény, de persze más az elgondolás és a valóság. Természetesen a legfontosabb az, hogy a pici épen és egészségesen szülessen meg, minden más körülmény változhat és igazodhat.
De hogy miért is fordult meg a fejemben, hogy mikor lenne az ideális? A Zsolti és a gyerekek miatt. A 3 műszak miatt. Megbeszéltük, hogyha megszületik a baba, mindegy, hogy milyen műszakos éppen, de otthon marad, amíg mi a kórházban vagyunk.
Mert: 1. ha délelőttös, akkor nagyobb szervezés kellene, hogy Máté reggel eljusson az oviba, ebéd után meg haza (más ezzel a műszakkal nem volt, hisz napközben elvannak a fiúk).
2. ha délutános, akkor a gond az esti fürdetés, de leginkább az altatás, amit én sem tudok egyedül, tehát nem is várhatom el a mamától sem.
3. éjszaka pedig az ébredések okozhatnak problémát.
A másik, ami folalkoztatott az az, hogy- bár bejelentette a Zsolti, hogyha meglesz, akkor marad itthon, de ezt hogy fogadják a cégnél, hisz amikor déelelőttös, egyébként sem szívesen szokták elengedni. Most meg lehet, hogy egy hétről is szó lenne. (ahogy lett is, nem is maradt itthon, viszont a 2 mama nagyon ügyesen megoldotta közösen a helyzetet :))
Erre jutottam: ideális születési iső, amikor Zsolti délutános, akkor is a hét eleje, mert akkor itthon tud maradni, és utána 2 hétig az esti fürdetésnél tud segíteni.
Na persze én erre jutottam, de Peti nem akart du-s héten kibújni.
Dátum szerint 2+2 olyan nap volt, amit nem szerettem volna, ez pedig az ápr. 1. éés az ápr. 13. Nem vagyok babonás, de vaalhogy ódzkodtam ettől a 2 naptól. (másik 2 nap: 2. és 5, 2.-án halt meg apu és 5.-én temettük)
De ezek a napok nem csak nekem nem voltak szimpatikusak, hanem a babának sem, mert bizony ő úgy döntött, apa névnapi ajándéka szeretne lenni :)
Érdekes, mert ez meg sem fordult a fejemben addig, amíg 10.-én hajnalban el nem kezdődtek a fájások. Akkor eszembe jutott, milyen jó is lenne, ha névnapi ajándékként születne.
És akkor hogy és mint történt:
Szüléstörténet:
10.-én éjjel 3-kor ébredtem. Nem feltétlen a fájdalomra, Samu sem aludt valami jól, de utána én már nem tudtam visszaaludni, rendszeres9-10 perces fájásaim voltak, amik már fájtak (előző éjszakán is volt pár, de nem rendszeresen). Amikor Samu viszaaludt, kimentem a kanapéra, mert nagyon nem esett jól Samu mellett feküdni, hisz annyira bújik álmában is ...
4-től erősebbek lettek a fájások, néha már sziszegnem is kellett. Nem emlékszem, hogy Samunál ennyire az elején (otthon) ilyen erősek lettek volna. Aztán ki tudja, lehet, csak a memóriám kitörölte ...
Hasmenésem is volt, úgyhogy gondoltam én, hogy készülődik a szervezetem. Persze épp a wc-n voltam, amikor sírva, a sötétben jött Samu, mert felébredt, és nem talált maga mellett ...
Azért az mégis jó volt, hogy éjszaka kezdődtek, mert nappal nem is tudom, hogyan lett volna kivitelezhető a gyerekek melletti vajúdás ...
6 óra után kezdtek sűrűsödni is a fájások, ekkor szóltam a Zsoltinak, hogy lehet, szülünk, de még felhívtam a szülésznőt. Mivel 3. baba, azt mondta, ne várjunk tovább (5 perces fájások voltak, igaz, akkor még csak 3 darab).
Zsolti átment a mamáért (még mind2 fiú aludt), én addig gyorsan lezuhanyoztam, aztán indultunk. Fél 8-ra értünk a kórházba, Emi (szülésznő) eddige már várt minket. Megcsinálta a papírmunkát (fél óra legalább!, mi a francnak ennyi baromságot kitölrteni, holott a kismamával is lehetne foglalkozni).
Átöltöztem, borotváltak, kaptam egy kis beöntést (inkább, mint nyomáskor jöjjön minden. Samunál nem volt rá idő, és mit ne mondjak, roppant kellemetlen volt), aztán jött a doki. Megvizsgált, ekkor már bő 3 ujjnyira nyitva voltam. Emi szerint 1 óra múlva baba lesz :) És igaza volt.
9-kor felfektettek az ágyra, rámrakták a CTG-t, infúziót kötöttek be (harmadszor szülőknél állítólag protokoll). Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, közben egy erősebb fájásnál elfolyt a magzatvíz is.
Negyed 10-kor már nyomni kellett (épp szembe volt velem a falióra, akaratlanul is állandóan azt lestem), de nem nyomtam most sem jól először, és nagyon fájt.
Aztán kapaszkodtam a fejem feletti rácsba, tolni kellett magam lefelé, és így a nyomás is jó lett. Doki közben alaposan nyomta a hasam, Emi gátat próbált védeni. Aztán gyorsan és hirtelen 3 nyomásra (egy fájás alatt) meglett a baba. Kicsit repedtem, de vágni nem vágtak. A feje még kifért, de a válla túl férfias :)
Nagyon lila volt az egész kis teste, nem is vett egyből levegőt, nem sírt fel, úgyhogy gyorsan elvágták am köldökzsinórt és a csecsemősök elvitték rendbe rakni. Leszívták a járatait, de még így sem vett levegőt, ezért egy kicsit (kb fél percig) Maszkon át pumpáltak neki, és utána is kellett egy kis idő, amíg magához tért és nekiállt rendesen lélegezni.
Amikor elvitték, nagyon lila volt, viszont amikor a Zsolti a képeket cinálta róla, akkor már normális volt a színe, és sírt is. Nem tudom, mennyire van összhangban a kórház faliórája és a fényképező órája, de tényleg kevés idő telhetett el nagyon lilán, hisz 9:24-kor lett meg, az első fénykép pedig (a fényképező órája szerint 9:25-kor készült. Nem hiszem, hogy pár percnél több lenne a különbség legrosszabb esetben sem. (később mindeféle vizsgálatokat csináltak Petin, de a doktornő szerint nincs semmi oxigénhiányos állapotra utaló jel szerencsére).
Sajnos az a rész, hogy szülés után a mellkasomra fektették (mint Samut), az kimaradt, és a szopival sem próbálkozhattunk, mert inkubátorba tették miután egy pillanatra megmutatták nekem. Ott is maradt másnapig. Átmehettem hozzá megnézni, délután szopizott is (mé nem a legnagyobb sikerrel, azóta jócskán javított a teljesítményén :)), de sajnos fejni még nem tudtam neki, úgyhogy valamennyi tápot evett, de evésenként kb. 5 milit, nem számottevő, azóta viszont lelkes ciciző, tehát minden ok.
Miután a babát elvitték, engem elkábítottak, a doki megné császár hegét és összevarrt. Vágni nem vágtak, de egy kicsit repedtem, azt is inkább befele, úgyhogy külső varratom csak 2v3 volt. A nővérkék 2-őt láttak, de varratszedéskor a doki talált még egyet, igaz, az beljebb volt, a belső varratok meg felszívódnak majd.
Aztán pihentem. Dél körül vittek át a gyerekágyas részre. Fél 3-kor felkeltem a nővérkével tusolni, aztán fél 4 körül átmentem Petihez :), aki szopizni is megpróbált. Hétfő délig egyedül voltam (egyágyas szobában baba nélkül), de aztán hétfő délben megkaptam a kicsit, és szerdán átköltöztem egy kétágyas szobába, ahol egy nagyon kedves szobatárs várt gyönyörű Hédi babájával.-akinek már ott, pár nappal a születése után gyönyörű, hosszú szempillái voltak :) -Petinek meg semmi ...
Zsolti: hát, ezt a szülést viselte a legnehezebben (ÉN IS!). Nem tudom, mi lehetett a baj. Talán nagyon szenvedtem, és nem bírta nézni. Sápadt volt, ki is kellett, hogy menjen, pedig akkor még vér sem folyt :)
Inkább lelki dologra gondolok, és a születésnél már jelen volt, igaz, akkor fényképezni még nem volt hajlandó, de utána helyrejött ... ő is.
Eredmény:
Szücs Péter
2011.04.10. 9:24
3170 gr, 55 cm, 7/9-es apgar érték
De hogy miért is fordult meg a fejemben, hogy mikor lenne az ideális? A Zsolti és a gyerekek miatt. A 3 műszak miatt. Megbeszéltük, hogyha megszületik a baba, mindegy, hogy milyen műszakos éppen, de otthon marad, amíg mi a kórházban vagyunk.
Mert: 1. ha délelőttös, akkor nagyobb szervezés kellene, hogy Máté reggel eljusson az oviba, ebéd után meg haza (más ezzel a műszakkal nem volt, hisz napközben elvannak a fiúk).
2. ha délutános, akkor a gond az esti fürdetés, de leginkább az altatás, amit én sem tudok egyedül, tehát nem is várhatom el a mamától sem.
3. éjszaka pedig az ébredések okozhatnak problémát.
A másik, ami folalkoztatott az az, hogy- bár bejelentette a Zsolti, hogyha meglesz, akkor marad itthon, de ezt hogy fogadják a cégnél, hisz amikor déelelőttös, egyébként sem szívesen szokták elengedni. Most meg lehet, hogy egy hétről is szó lenne. (ahogy lett is, nem is maradt itthon, viszont a 2 mama nagyon ügyesen megoldotta közösen a helyzetet :))
Erre jutottam: ideális születési iső, amikor Zsolti délutános, akkor is a hét eleje, mert akkor itthon tud maradni, és utána 2 hétig az esti fürdetésnél tud segíteni.
Na persze én erre jutottam, de Peti nem akart du-s héten kibújni.
Dátum szerint 2+2 olyan nap volt, amit nem szerettem volna, ez pedig az ápr. 1. éés az ápr. 13. Nem vagyok babonás, de vaalhogy ódzkodtam ettől a 2 naptól. (másik 2 nap: 2. és 5, 2.-án halt meg apu és 5.-én temettük)
De ezek a napok nem csak nekem nem voltak szimpatikusak, hanem a babának sem, mert bizony ő úgy döntött, apa névnapi ajándéka szeretne lenni :)
Érdekes, mert ez meg sem fordult a fejemben addig, amíg 10.-én hajnalban el nem kezdődtek a fájások. Akkor eszembe jutott, milyen jó is lenne, ha névnapi ajándékként születne.
És akkor hogy és mint történt:
Szüléstörténet:
10.-én éjjel 3-kor ébredtem. Nem feltétlen a fájdalomra, Samu sem aludt valami jól, de utána én már nem tudtam visszaaludni, rendszeres9-10 perces fájásaim voltak, amik már fájtak (előző éjszakán is volt pár, de nem rendszeresen). Amikor Samu viszaaludt, kimentem a kanapéra, mert nagyon nem esett jól Samu mellett feküdni, hisz annyira bújik álmában is ...
4-től erősebbek lettek a fájások, néha már sziszegnem is kellett. Nem emlékszem, hogy Samunál ennyire az elején (otthon) ilyen erősek lettek volna. Aztán ki tudja, lehet, csak a memóriám kitörölte ...
Hasmenésem is volt, úgyhogy gondoltam én, hogy készülődik a szervezetem. Persze épp a wc-n voltam, amikor sírva, a sötétben jött Samu, mert felébredt, és nem talált maga mellett ...
Azért az mégis jó volt, hogy éjszaka kezdődtek, mert nappal nem is tudom, hogyan lett volna kivitelezhető a gyerekek melletti vajúdás ...
6 óra után kezdtek sűrűsödni is a fájások, ekkor szóltam a Zsoltinak, hogy lehet, szülünk, de még felhívtam a szülésznőt. Mivel 3. baba, azt mondta, ne várjunk tovább (5 perces fájások voltak, igaz, akkor még csak 3 darab).
Zsolti átment a mamáért (még mind2 fiú aludt), én addig gyorsan lezuhanyoztam, aztán indultunk. Fél 8-ra értünk a kórházba, Emi (szülésznő) eddige már várt minket. Megcsinálta a papírmunkát (fél óra legalább!, mi a francnak ennyi baromságot kitölrteni, holott a kismamával is lehetne foglalkozni).
Átöltöztem, borotváltak, kaptam egy kis beöntést (inkább, mint nyomáskor jöjjön minden. Samunál nem volt rá idő, és mit ne mondjak, roppant kellemetlen volt), aztán jött a doki. Megvizsgált, ekkor már bő 3 ujjnyira nyitva voltam. Emi szerint 1 óra múlva baba lesz :) És igaza volt.
9-kor felfektettek az ágyra, rámrakták a CTG-t, infúziót kötöttek be (harmadszor szülőknél állítólag protokoll). Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, közben egy erősebb fájásnál elfolyt a magzatvíz is.
Negyed 10-kor már nyomni kellett (épp szembe volt velem a falióra, akaratlanul is állandóan azt lestem), de nem nyomtam most sem jól először, és nagyon fájt.
Aztán kapaszkodtam a fejem feletti rácsba, tolni kellett magam lefelé, és így a nyomás is jó lett. Doki közben alaposan nyomta a hasam, Emi gátat próbált védeni. Aztán gyorsan és hirtelen 3 nyomásra (egy fájás alatt) meglett a baba. Kicsit repedtem, de vágni nem vágtak. A feje még kifért, de a válla túl férfias :)
Nagyon lila volt az egész kis teste, nem is vett egyből levegőt, nem sírt fel, úgyhogy gyorsan elvágták am köldökzsinórt és a csecsemősök elvitték rendbe rakni. Leszívták a járatait, de még így sem vett levegőt, ezért egy kicsit (kb fél percig) Maszkon át pumpáltak neki, és utána is kellett egy kis idő, amíg magához tért és nekiállt rendesen lélegezni.
Amikor elvitték, nagyon lila volt, viszont amikor a Zsolti a képeket cinálta róla, akkor már normális volt a színe, és sírt is. Nem tudom, mennyire van összhangban a kórház faliórája és a fényképező órája, de tényleg kevés idő telhetett el nagyon lilán, hisz 9:24-kor lett meg, az első fénykép pedig (a fényképező órája szerint 9:25-kor készült. Nem hiszem, hogy pár percnél több lenne a különbség legrosszabb esetben sem. (később mindeféle vizsgálatokat csináltak Petin, de a doktornő szerint nincs semmi oxigénhiányos állapotra utaló jel szerencsére).
Sajnos az a rész, hogy szülés után a mellkasomra fektették (mint Samut), az kimaradt, és a szopival sem próbálkozhattunk, mert inkubátorba tették miután egy pillanatra megmutatták nekem. Ott is maradt másnapig. Átmehettem hozzá megnézni, délután szopizott is (mé nem a legnagyobb sikerrel, azóta jócskán javított a teljesítményén :)), de sajnos fejni még nem tudtam neki, úgyhogy valamennyi tápot evett, de evésenként kb. 5 milit, nem számottevő, azóta viszont lelkes ciciző, tehát minden ok.
Miután a babát elvitték, engem elkábítottak, a doki megné császár hegét és összevarrt. Vágni nem vágtak, de egy kicsit repedtem, azt is inkább befele, úgyhogy külső varratom csak 2v3 volt. A nővérkék 2-őt láttak, de varratszedéskor a doki talált még egyet, igaz, az beljebb volt, a belső varratok meg felszívódnak majd.
Aztán pihentem. Dél körül vittek át a gyerekágyas részre. Fél 3-kor felkeltem a nővérkével tusolni, aztán fél 4 körül átmentem Petihez :), aki szopizni is megpróbált. Hétfő délig egyedül voltam (egyágyas szobában baba nélkül), de aztán hétfő délben megkaptam a kicsit, és szerdán átköltöztem egy kétágyas szobába, ahol egy nagyon kedves szobatárs várt gyönyörű Hédi babájával.-akinek már ott, pár nappal a születése után gyönyörű, hosszú szempillái voltak :) -Petinek meg semmi ...
Zsolti: hát, ezt a szülést viselte a legnehezebben (ÉN IS!). Nem tudom, mi lehetett a baj. Talán nagyon szenvedtem, és nem bírta nézni. Sápadt volt, ki is kellett, hogy menjen, pedig akkor még vér sem folyt :)
Inkább lelki dologra gondolok, és a születésnél már jelen volt, igaz, akkor fényképezni még nem volt hajlandó, de utána helyrejött ... ő is.
Eredmény:
Szücs Péter
2011.04.10. 9:24
3170 gr, 55 cm, 7/9-es apgar érték
2011. április 6., szerda
NST újra
Szerdán újabb nst-re kellett menni. Most reggel indultunk, miután Mátét kiraktuk az oviban, mert a Zsolti délutános volt, haza kellett hogy érjünk buszindulásra. A mama is jött velünk, igaz, ő a vesegondozóba.
9 körül értünk oda, sorszámot húztam, aztán nem kellett sokat várni, mehettem is be. Csoda, hisz máskor olyan sokáig kellett várni, de most nem ...
Aztán a múltkori nagyon mozgó nst után most olyan, de olyan nyugiban volt a pici, hogy egyet nem moccant ... Tök "egyenes" volt a szívdobogása, aztán maradtunk még egy fordulóra, amire felébresztette a nővérke, igaz, vagy 5 percig dögönyözte a hasam, hogy felébredjen :) De szerencsére utána már mocorgott rendesen. Doki is megvizsgált, minden ok, a méhszáj 3110. Ez mondjuk azért érdekes, mert a múlt héten 2100 volt, igaz, akkor másik doki vizsgált. Mindegy, azért csak haladunk szépen lassan ... előbb-utóbb csak kibújik ez a kis manó :) Igaz, már alig várom.
Eddig nem álmodtam a picivel (úgy, hogy láttam is volna), de az éjjel igen! A babakocsiban aludt hason, én meg toltam a boltba (aztán bosszankodtam, hogy nem lehet elférni, minden az útban van), és olyan, de olyan szép volt! Már nagyon kíváncsi vagyok rá! -én türelmetlen ...
9 körül értünk oda, sorszámot húztam, aztán nem kellett sokat várni, mehettem is be. Csoda, hisz máskor olyan sokáig kellett várni, de most nem ...
Aztán a múltkori nagyon mozgó nst után most olyan, de olyan nyugiban volt a pici, hogy egyet nem moccant ... Tök "egyenes" volt a szívdobogása, aztán maradtunk még egy fordulóra, amire felébresztette a nővérke, igaz, vagy 5 percig dögönyözte a hasam, hogy felébredjen :) De szerencsére utána már mocorgott rendesen. Doki is megvizsgált, minden ok, a méhszáj 3110. Ez mondjuk azért érdekes, mert a múlt héten 2100 volt, igaz, akkor másik doki vizsgált. Mindegy, azért csak haladunk szépen lassan ... előbb-utóbb csak kibújik ez a kis manó :) Igaz, már alig várom.
Eddig nem álmodtam a picivel (úgy, hogy láttam is volna), de az éjjel igen! A babakocsiban aludt hason, én meg toltam a boltba (aztán bosszankodtam, hogy nem lehet elférni, minden az útban van), és olyan, de olyan szép volt! Már nagyon kíváncsi vagyok rá! -én türelmetlen ...
2011. április 4., hétfő
Végre jó idő!
Hát, ezt az előző bejegyzés előtt kellett volna megejteni, de jobb későn, mint soha ...
Végre jó idő van! Egy hete kezdődött kb, és egy-egy nap kivételével még tart :)
És amiért erről írok: nagy örömömre ez megváltoztatta a napjainkat. Na nem Samuét, ő egyébként is egész álló nap kint volt/lett volna, hisz neki nem számít, akár esik, akár fúj, de Máté a télen ovi után nagyon bevackolta magát a tv elé, de ez most szerencsére változóban van!
Sokat van kint, és ez a jó időnek köszönhető, ill. részben Samunak, aki tényleg egész nap kint bolyong, és Máté meg megy utána :)
Előkerültek a kint játékok is: talicska (bár az egész télen kint volt), lapátok, homokozójátékok, biciklik, motorok, traktor, hinták ...stb egy garázsnyi játék.
Persze a harc megy értük (pl. hosszú nyelű lapát, talicska -amikből egy van), de már benyújtottuk az igényt a nyuszinak :)
Szinte minden kinti játék nagy favorit, de talán a csúszda viszi a prímet ... Samunál is. Nem olyan ré fedezte fel, hogy ő bizony egyedül i fel tud mászni, le tud ülni és le is tud csúszni, aztán villám empóban tudja kezdeni előről az egészet! Persze ha van társasága (Máté, Laci), akik szintén csúszdáznak, még nagyobb a lendület, enem meg a szívbaj kerülget, mert egyszer-egyszer félrecsúszik a lába mászáskor -annyira siet, kapkod, pedig nem kergetik, csak ők is mennének. Na meg a fent leülés is aggaszt néha, mert nagyon izgalmas a csúszda, de legalább annyira érdekli az úton elsuhanó autó, motor, traktor ...stb. Persze ahogy nézi, már nem arra figyel, amire kellene, és néha egy hajszál tartja csak fent. Leülésnél is van, hogy kicsit hátrébb ül, mint kellene, és meg csak mondom: mássz előrébb,óvatosan, lassan! Persze fent nem sokmindent tudok tenni, annyira nem áll kézre és törpe is vagyok hozz. Csak rimánkodom, hogy ne legyen baj!
Tavaszi képek itt:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Apr?authkey=Gv1sRgCOKDyOWNy7rvqAE#
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Marc?authkey=Gv1sRgCLKP3PeA3-vX6QE#
Végre jó idő van! Egy hete kezdődött kb, és egy-egy nap kivételével még tart :)
És amiért erről írok: nagy örömömre ez megváltoztatta a napjainkat. Na nem Samuét, ő egyébként is egész álló nap kint volt/lett volna, hisz neki nem számít, akár esik, akár fúj, de Máté a télen ovi után nagyon bevackolta magát a tv elé, de ez most szerencsére változóban van!
Sokat van kint, és ez a jó időnek köszönhető, ill. részben Samunak, aki tényleg egész nap kint bolyong, és Máté meg megy utána :)
Előkerültek a kint játékok is: talicska (bár az egész télen kint volt), lapátok, homokozójátékok, biciklik, motorok, traktor, hinták ...stb egy garázsnyi játék.
Persze a harc megy értük (pl. hosszú nyelű lapát, talicska -amikből egy van), de már benyújtottuk az igényt a nyuszinak :)
Szinte minden kinti játék nagy favorit, de talán a csúszda viszi a prímet ... Samunál is. Nem olyan ré fedezte fel, hogy ő bizony egyedül i fel tud mászni, le tud ülni és le is tud csúszni, aztán villám empóban tudja kezdeni előről az egészet! Persze ha van társasága (Máté, Laci), akik szintén csúszdáznak, még nagyobb a lendület, enem meg a szívbaj kerülget, mert egyszer-egyszer félrecsúszik a lába mászáskor -annyira siet, kapkod, pedig nem kergetik, csak ők is mennének. Na meg a fent leülés is aggaszt néha, mert nagyon izgalmas a csúszda, de legalább annyira érdekli az úton elsuhanó autó, motor, traktor ...stb. Persze ahogy nézi, már nem arra figyel, amire kellene, és néha egy hajszál tartja csak fent. Leülésnél is van, hogy kicsit hátrébb ül, mint kellene, és meg csak mondom: mássz előrébb,óvatosan, lassan! Persze fent nem sokmindent tudok tenni, annyira nem áll kézre és törpe is vagyok hozz. Csak rimánkodom, hogy ne legyen baj!
Tavaszi képek itt:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Apr?authkey=Gv1sRgCOKDyOWNy7rvqAE#
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Marc?authkey=Gv1sRgCLKP3PeA3-vX6QE#
Bicaj
Az egész Máté 2 éves szülinapjakor kezdődött ... akkor kapta a mamáéktól a futóbiciklijét, amit rendesen ki is használt. Igaz, nem azon a nyáron, hanem a következőn (ill. már tavaszon - közel a 3-hoz), de igencsak megszolgálta az árát a kis bicaj :)
Rengetegszer ment vele, először lassan, majd egyre gyorsabban, aztán volt, hogy 5-10 métereket is ment úgy, hogy felemelte a lábait, és csak gurult és egyensúlyozott. És ennek a bicajnak (futóbicikli -pedál nélküli) épp ez a lényege: hogy a gyerkőc megtanuljon egyensúlyozni, aztán utána, amikor már rendes biciklije van, akkor csak a tekerésre kelljen koncentrálni, és nem a tekerésre és egyensúlyozásra együtt.
Máté nagyon szerette a futóbicajt, még most is sokat ment vele -inkább, mint gyalog :)
Tavaly szülinapjára kapott egy rendes biciklit, ami kicsit még nagy volt neki, azon képtelenség lett volna rendesen megtanulni, viszont a Vera mamáig eltekerte, mert volt rajt mankókerék, de azzal nem tanulunk meg biciklizni :(
Aztán arra jutottam, hogy idén tavasszal elkezdjük a tanulást, de nem a szülinapi bicajon (kicsit drága volt, nem akartam, hogy a tanulási időszakban tönkremenjen, ha esetleg mégis sokat esik eleinte). Szóval: a rokon kislánytól, Ginától kaptunk egy agyonhasznált kicsi biciklit, ami a tanulsához tökéletesen megfelelő. DE Máté nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy ő meg akar tanulni biciklizni, neki tökéletes volt a futóbicikli és a mankókerekes nagy is. Viszont a futóbicaj már igencsak kicsi neki, bár még simán megy vele, de mégis.
Aztán tegnapelőtt rábeszélte az apja, hogy próbálja meg. A mama volt a cél (5 ház), a Zsolti ment mellette, és tartotta kicsit, hogy ráérezzen Máté. Visszafelé már a szomszédtól kb. 15 métert megtett egyedül, és ezzel meg is állapította, hogy ő tud biciklizni, ezért ebből ennyi elég is :)
Tegnap viszont nagy lelkesedéssel pattant megint a bicajra, és nagy meglepetésemre nagyon ügyesen tud vele menni. Egyensúlyoz, kormányoz, teker ... ügyes, igaz, az elindulás még nem megy egyedül, de nem hiszem, hogy soká várat magára :)
Nagy esések sem voltak, csak egy-két elborulás ...
Még a kicsin megy, de ha azon már nagyon biztosan, le lehet szedni a nagyról is a mankókereket, és hajrá!!!
Rengetegszer ment vele, először lassan, majd egyre gyorsabban, aztán volt, hogy 5-10 métereket is ment úgy, hogy felemelte a lábait, és csak gurult és egyensúlyozott. És ennek a bicajnak (futóbicikli -pedál nélküli) épp ez a lényege: hogy a gyerkőc megtanuljon egyensúlyozni, aztán utána, amikor már rendes biciklije van, akkor csak a tekerésre kelljen koncentrálni, és nem a tekerésre és egyensúlyozásra együtt.
Máté nagyon szerette a futóbicajt, még most is sokat ment vele -inkább, mint gyalog :)
Tavaly szülinapjára kapott egy rendes biciklit, ami kicsit még nagy volt neki, azon képtelenség lett volna rendesen megtanulni, viszont a Vera mamáig eltekerte, mert volt rajt mankókerék, de azzal nem tanulunk meg biciklizni :(
Aztán arra jutottam, hogy idén tavasszal elkezdjük a tanulást, de nem a szülinapi bicajon (kicsit drága volt, nem akartam, hogy a tanulási időszakban tönkremenjen, ha esetleg mégis sokat esik eleinte). Szóval: a rokon kislánytól, Ginától kaptunk egy agyonhasznált kicsi biciklit, ami a tanulsához tökéletesen megfelelő. DE Máté nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy ő meg akar tanulni biciklizni, neki tökéletes volt a futóbicikli és a mankókerekes nagy is. Viszont a futóbicaj már igencsak kicsi neki, bár még simán megy vele, de mégis.
Aztán tegnapelőtt rábeszélte az apja, hogy próbálja meg. A mama volt a cél (5 ház), a Zsolti ment mellette, és tartotta kicsit, hogy ráérezzen Máté. Visszafelé már a szomszédtól kb. 15 métert megtett egyedül, és ezzel meg is állapította, hogy ő tud biciklizni, ezért ebből ennyi elég is :)
Tegnap viszont nagy lelkesedéssel pattant megint a bicajra, és nagy meglepetésemre nagyon ügyesen tud vele menni. Egyensúlyoz, kormányoz, teker ... ügyes, igaz, az elindulás még nem megy egyedül, de nem hiszem, hogy soká várat magára :)
Nagy esések sem voltak, csak egy-két elborulás ...
Még a kicsin megy, de ha azon már nagyon biztosan, le lehet szedni a nagyról is a mankókereket, és hajrá!!!
2011. március 31., csütörtök
NST
Szerdán kellett menni az első nst-re. Mivel Zsolti éjszakás volt, azt találtam ki, hogy a lehető legkésőbbi időpontban megyünk, had aludjon délelőtt.
Máténak meg lett ígérve, hogy jöhet velünk (na többet nem!), de nem a baba miatt, hanem mert nagyon nagy építkezés folyik a kórház területén, milliónyi daruval, markolóval ... stb, amit biztosan szívesen elnézegetne addig, amíg engem épp vizsgálnak, mérnek.
Szóval délben elment Zsolti a Mátéért, én elaltattam addig Samut, aztán indultunk.
Minden a tervek szerint ment: én mentem a nőgyógyászatra, a fiúk meg maradtak gépeket nézni.
Nst szerint minden ok, állításom szerint a két nagyobb fiú összesen nem mozgott annyit nst-k alatt, mint ez a picúr most, egy alkalommal, de ez jó volt így. Doki szerint is minden ok, de megállapítottam, hogy nem volt véletlen a szombati éjszakai műszak: méhszáj 2100-as, ami azt jelenti, hogy rövidült egy centit, és a külső nyílt is egyet. Ami jó, mert haladunk, ha nem is nagy lépésekkel, de a semminél több. Samuval a szülés előtti napon is 3100 voltam, úgyhogy reménykedem, hogy szépen fokozatosan, de haladunk!
Azóta olyan rendszeres és hosszan tartó fájásaim nem voltak, de fájdogálások igen, remélem, ezek is hatásosak, és hamarosan tényleg megszületik a pici. Nem bánnám, ha nem várná ki az idejét (ápr. 18.), hanem kibújna előbb, mert már eléggé nehezen viselem, de kiugrasztani nem tudom :)
Máténak meg lett ígérve, hogy jöhet velünk (na többet nem!), de nem a baba miatt, hanem mert nagyon nagy építkezés folyik a kórház területén, milliónyi daruval, markolóval ... stb, amit biztosan szívesen elnézegetne addig, amíg engem épp vizsgálnak, mérnek.
Szóval délben elment Zsolti a Mátéért, én elaltattam addig Samut, aztán indultunk.
Minden a tervek szerint ment: én mentem a nőgyógyászatra, a fiúk meg maradtak gépeket nézni.
Nst szerint minden ok, állításom szerint a két nagyobb fiú összesen nem mozgott annyit nst-k alatt, mint ez a picúr most, egy alkalommal, de ez jó volt így. Doki szerint is minden ok, de megállapítottam, hogy nem volt véletlen a szombati éjszakai műszak: méhszáj 2100-as, ami azt jelenti, hogy rövidült egy centit, és a külső nyílt is egyet. Ami jó, mert haladunk, ha nem is nagy lépésekkel, de a semminél több. Samuval a szülés előtti napon is 3100 voltam, úgyhogy reménykedem, hogy szépen fokozatosan, de haladunk!
Azóta olyan rendszeres és hosszan tartó fájásaim nem voltak, de fájdogálások igen, remélem, ezek is hatásosak, és hamarosan tényleg megszületik a pici. Nem bánnám, ha nem várná ki az idejét (ápr. 18.), hanem kibújna előbb, mert már eléggé nehezen viselem, de kiugrasztani nem tudom :)
2011. március 26., szombat
Készülődik???
Éjszakám szörnyű volt, azt hittem menni kell : fél 1-fél 3 között rendszeres 7-8 perces fájásaim voltak, aztán egy fél órára elaludtam, de utána csak felébredtem megint, és folytatódott a fájás. Aztán fél 5 után már tudtam aludni. De az a 2 óra olyan hosszúnak tűnt. Nem mertem felkelni, nehogy Samu felébredjen, azért úgy gyorsabban ment volna az idő.
Furcsa nekem, a 2 nagyobbal egyáltalán nem voltak jóslófájásaim. De ez olyan volt, mint az igazi ... kíváncsi vagyok, hogyan tovább. Most nyugi van, de éjjel a pici is rettentő virgonc volt. Lehet, hogy a vesztét érzi?
Most hulla vagyok, du majd ledőlök Samuval, mert én ezt így nem sokáig bírnám.
Zsoltinak mondom hajnalban (ment dolgozni), hogy nagyon fáj a hasam. Erre ő: biztosan nagyon teleettem magam.
Persze, akkor a gyomrom fájna, ez a fájdalom meg egészen lent volt (és nem keményedés, az más. ez olyan volt, mint az igazi .. csak elmúlt). Kicsit tartottam tőle, nehogy a császár hegével legyen valami baj ... derekam alatt is nagyon fájt a csontom, hányingerem is volt és a bélműködésem is beindult. Lehet, hogy készül a szervezetem is, vagy csak én beszélem be magamnak?
Hányingerem azóta is van, de azért legyűrtem egy kis kaját, mert akkor is szokott lenni, ha éhes vagyok ...
Ez a várakozás egy kicsit idegörlő. Szeretnék már túl lenni rajta, de a picinek az lenne a jobb, ha még maradna kicsit ... bár már teljesen érett, csak híznia kellene. Nem tudom, mi lenne a jobb. Az tuti, hogy az ilyen éjszakákat nem bírom sokáig.
A kórházi cuccom egyébként ugrásra készen áll, szóval ha kell, mehetünk. Baba helye kész, ruhái mosva-vasalva. Akadály tehát nincs, csak biztos lenne - nem ez a bizonytalan, majd valamikor lesz valami.
Az viszont nem lenne szerencsés, ha éjszaka kellene szülni menni. Máté ellene, vele nem lenne gond, de Samu sokat ébred, és állandóan anyázik. Apával viszont LEHET, hogy ellenne, a mama éjszaka tuti nem jó :( Nappal viszont frankón elvannak bárhol, bárkivel. Az lenne az ideális, ha ébredés után kellene indulni, és este fürdetésre, legkésőbb altatásra a Zsolti otthon lenne ...
Na jól elmélázgattam magamban, csak a lehetőségeket latolgatom :)
Furcsa nekem, a 2 nagyobbal egyáltalán nem voltak jóslófájásaim. De ez olyan volt, mint az igazi ... kíváncsi vagyok, hogyan tovább. Most nyugi van, de éjjel a pici is rettentő virgonc volt. Lehet, hogy a vesztét érzi?
Most hulla vagyok, du majd ledőlök Samuval, mert én ezt így nem sokáig bírnám.
Zsoltinak mondom hajnalban (ment dolgozni), hogy nagyon fáj a hasam. Erre ő: biztosan nagyon teleettem magam.
Persze, akkor a gyomrom fájna, ez a fájdalom meg egészen lent volt (és nem keményedés, az más. ez olyan volt, mint az igazi .. csak elmúlt). Kicsit tartottam tőle, nehogy a császár hegével legyen valami baj ... derekam alatt is nagyon fájt a csontom, hányingerem is volt és a bélműködésem is beindult. Lehet, hogy készül a szervezetem is, vagy csak én beszélem be magamnak?
Hányingerem azóta is van, de azért legyűrtem egy kis kaját, mert akkor is szokott lenni, ha éhes vagyok ...
Ez a várakozás egy kicsit idegörlő. Szeretnék már túl lenni rajta, de a picinek az lenne a jobb, ha még maradna kicsit ... bár már teljesen érett, csak híznia kellene. Nem tudom, mi lenne a jobb. Az tuti, hogy az ilyen éjszakákat nem bírom sokáig.
A kórházi cuccom egyébként ugrásra készen áll, szóval ha kell, mehetünk. Baba helye kész, ruhái mosva-vasalva. Akadály tehát nincs, csak biztos lenne - nem ez a bizonytalan, majd valamikor lesz valami.
Az viszont nem lenne szerencsés, ha éjszaka kellene szülni menni. Máté ellene, vele nem lenne gond, de Samu sokat ébred, és állandóan anyázik. Apával viszont LEHET, hogy ellenne, a mama éjszaka tuti nem jó :( Nappal viszont frankón elvannak bárhol, bárkivel. Az lenne az ideális, ha ébredés után kellene indulni, és este fürdetésre, legkésőbb altatásra a Zsolti otthon lenne ...
Na jól elmélázgattam magamban, csak a lehetőségeket latolgatom :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)