Péter születése (gondolatok, születés)

Sokat gondolkoztam, hogy hogy és mikor is lenne számunkra az ieális születés és születéskörülmény, de persze más az elgondolás és a valóság. Természetesen a legfontosabb az, hogy a pici épen és egészségesen szülessen meg, minden más körülmény változhat és igazodhat.
De hogy miért is fordult meg a fejemben, hogy mikor lenne az ideális? A Zsolti és a gyerekek miatt. A 3 műszak miatt. Megbeszéltük, hogyha megszületik a baba, mindegy, hogy milyen műszakos éppen, de otthon marad, amíg mi a kórházban vagyunk.
Mert: 1. ha délelőttös, akkor nagyobb szervezés kellene, hogy Máté reggel eljusson az oviba, ebéd után meg haza (más ezzel a műszakkal nem volt, hisz napközben elvannak a fiúk).
2. ha délutános, akkor a gond az esti fürdetés, de leginkább az altatás, amit én sem tudok egyedül, tehát nem is várhatom el a mamától sem.
3. éjszaka pedig az ébredések okozhatnak problémát.
A másik, ami folalkoztatott az az, hogy- bár bejelentette a Zsolti, hogyha meglesz, akkor marad itthon, de ezt hogy fogadják a cégnél, hisz amikor déelelőttös, egyébként sem szívesen szokták elengedni. Most meg lehet, hogy egy hétről is szó lenne. (ahogy lett is, nem is maradt itthon, viszont a 2 mama nagyon ügyesen megoldotta közösen a helyzetet :))
Erre jutottam: ideális születési iső, amikor Zsolti délutános, akkor is a hét eleje, mert akkor itthon tud maradni, és utána 2 hétig az esti fürdetésnél tud segíteni.
Na persze én erre jutottam, de Peti nem akart du-s héten kibújni.
Dátum szerint 2+2 olyan nap volt, amit nem szerettem volna, ez pedig az ápr. 1. éés az ápr. 13. Nem vagyok babonás, de vaalhogy ódzkodtam ettől a 2 naptól. (másik 2 nap: 2. és 5, 2.-án halt meg apu és 5.-én temettük)
De ezek a napok nem csak nekem nem voltak szimpatikusak, hanem a babának sem, mert bizony ő úgy döntött, apa névnapi ajándéka szeretne lenni :)
Érdekes, mert ez meg sem fordult a fejemben addig, amíg 10.-én hajnalban el nem kezdődtek a fájások. Akkor eszembe jutott, milyen jó is lenne, ha névnapi ajándékként születne.
És akkor hogy és mint történt:

Szüléstörténet:
10.-én éjjel 3-kor ébredtem. Nem feltétlen a fájdalomra, Samu sem aludt valami jól, de utána én már nem tudtam visszaaludni, rendszeres9-10 perces fájásaim voltak, amik már fájtak (előző éjszakán is volt pár, de nem rendszeresen). Amikor Samu viszaaludt, kimentem a kanapéra, mert nagyon nem esett jól Samu mellett feküdni, hisz annyira bújik álmában is ...
4-től erősebbek lettek a fájások, néha már sziszegnem is kellett. Nem emlékszem, hogy Samunál ennyire az elején (otthon) ilyen erősek lettek volna. Aztán ki tudja, lehet, csak a memóriám kitörölte ...
Hasmenésem is volt, úgyhogy gondoltam én, hogy készülődik a szervezetem. Persze épp a wc-n voltam, amikor sírva, a sötétben jött Samu, mert felébredt, és nem talált maga mellett ...
Azért az mégis jó volt, hogy éjszaka kezdődtek, mert nappal nem is tudom, hogyan lett volna kivitelezhető a gyerekek melletti vajúdás ...
6 óra után kezdtek sűrűsödni is a fájások, ekkor szóltam a Zsoltinak, hogy lehet, szülünk, de még felhívtam a szülésznőt. Mivel 3. baba, azt mondta, ne várjunk tovább (5 perces fájások voltak, igaz, akkor még csak 3 darab).
Zsolti átment a mamáért (még mind2 fiú aludt), én addig gyorsan lezuhanyoztam, aztán indultunk. Fél 8-ra értünk a kórházba, Emi (szülésznő) eddige már várt minket. Megcsinálta a papírmunkát (fél óra legalább!, mi a francnak ennyi baromságot kitölrteni, holott a kismamával is lehetne foglalkozni).
Átöltöztem, borotváltak, kaptam egy kis beöntést (inkább, mint nyomáskor jöjjön minden. Samunál nem volt rá idő, és mit ne mondjak, roppant kellemetlen volt), aztán jött a doki. Megvizsgált, ekkor már bő 3 ujjnyira nyitva voltam. Emi szerint 1 óra múlva baba lesz :) És igaza volt.
9-kor felfektettek az ágyra, rámrakták a CTG-t, infúziót kötöttek be (harmadszor szülőknél állítólag protokoll). Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, közben egy erősebb fájásnál elfolyt a magzatvíz is.
Negyed 10-kor már nyomni kellett (épp szembe volt velem a falióra, akaratlanul is állandóan azt lestem), de nem nyomtam most sem jól először, és nagyon fájt.
Aztán kapaszkodtam a fejem feletti rácsba, tolni kellett magam lefelé, és így a nyomás is jó lett. Doki közben alaposan nyomta a hasam, Emi gátat próbált védeni. Aztán gyorsan és hirtelen 3 nyomásra (egy fájás alatt) meglett a baba. Kicsit repedtem, de vágni nem vágtak. A feje még kifért, de a válla túl férfias :)
Nagyon lila volt az egész kis teste, nem is vett egyből levegőt, nem sírt fel, úgyhogy gyorsan elvágták am köldökzsinórt és a csecsemősök elvitték rendbe rakni. Leszívták a járatait, de még így sem vett levegőt, ezért egy kicsit (kb fél percig) Maszkon át pumpáltak neki, és utána is kellett egy kis idő, amíg magához tért és nekiállt rendesen lélegezni.
Amikor elvitték, nagyon lila volt, viszont amikor a Zsolti a képeket cinálta róla, akkor már normális volt a színe, és sírt is. Nem tudom, mennyire van összhangban a kórház faliórája és a fényképező órája, de tényleg kevés idő telhetett el nagyon lilán, hisz 9:24-kor lett meg, az első fénykép pedig (a fényképező órája szerint 9:25-kor készült. Nem hiszem, hogy pár percnél több lenne a különbség legrosszabb esetben sem. (később mindeféle vizsgálatokat csináltak Petin, de a doktornő szerint nincs semmi oxigénhiányos állapotra utaló jel szerencsére).
Sajnos az a rész, hogy szülés után a mellkasomra fektették (mint Samut), az kimaradt, és a szopival sem próbálkozhattunk, mert inkubátorba tették miután egy pillanatra megmutatták nekem. Ott is maradt másnapig. Átmehettem hozzá megnézni, délután szopizott is (mé nem a legnagyobb sikerrel, azóta jócskán javított a teljesítményén :)), de sajnos fejni még nem tudtam neki, úgyhogy valamennyi tápot evett, de evésenként kb. 5 milit, nem számottevő, azóta viszont lelkes ciciző, tehát minden ok.
Miután a babát elvitték, engem elkábítottak, a doki megné császár hegét és összevarrt. Vágni nem vágtak, de egy kicsit repedtem, azt is inkább befele, úgyhogy külső varratom csak 2v3 volt. A nővérkék 2-őt láttak, de varratszedéskor a doki talált még egyet, igaz, az beljebb volt, a belső varratok meg felszívódnak majd.
Aztán pihentem. Dél körül vittek át a gyerekágyas részre. Fél 3-kor felkeltem a nővérkével tusolni, aztán fél 4 körül átmentem Petihez :), aki szopizni is megpróbált. Hétfő délig egyedül voltam (egyágyas szobában baba nélkül), de aztán hétfő délben megkaptam a kicsit, és szerdán átköltöztem egy kétágyas szobába, ahol egy nagyon kedves szobatárs várt gyönyörű Hédi babájával.-akinek már ott, pár nappal a születése után gyönyörű, hosszú szempillái voltak :) -Petinek meg semmi ...

Zsolti: hát, ezt a szülést viselte a legnehezebben (ÉN IS!). Nem tudom, mi lehetett a baj. Talán nagyon szenvedtem, és nem bírta nézni. Sápadt volt, ki is kellett, hogy menjen, pedig akkor még vér sem folyt :)
Inkább lelki dologra gondolok, és a születésnél már jelen volt, igaz, akkor fényképezni még nem volt hajlandó, de utána helyrejött ... ő is.

Eredmény:
Szücs Péter
2011.04.10. 9:24
3170 gr, 55 cm, 7/9-es apgar érték