... hajnyírás Pepcsinél: 2012.05.10.
Már nagyon nagy volt Máté haja, igazi bunda volt a fején, ezért úgy döntöttem, itt a hajnyírás ideje. Samcinak valamennyivel kisebb volt a haja (pedig egyszerre vágtam nekik előzőleg is), és neki nem is olyan sűrű, de mivel ő volt legelőször kéznél, így ő kezdte a sort. Okosan, szó nélkül tűrte, és nagyon csinos lett. Aztán hazaért Máté, ő volta következő. Kicsit tovább tartott, mint Saminak (persze, mert Sami is segíteni akart és hosszabb volt Máté haja, nehezebben vitte a gép is).
A sor pedig Pepcsi zárta. Neki eddig még nem volt vágva a haja, viszont nagyon nem volt neki egyenletes: a fejtetőn volt vagy 8-10 centi, elől, a homloka felé közeledve meg 1 centi kb. Hátul is elég hosszú volt, így gondoltam itt az ideje az első hajvágásnak. mama ölében ült, nagyon jól tűrte, nehézséget csak azzal okozott, hogy forgatta a kis fejét.Olyan édes lett ... ahogy végeztünk, ránéztem, és mintha Máté nézett volna vissza rám. Van egy olyan képe, amin neki is rövid a haja, kb annyi idős, mint Peti most, és ugyanúgy nézett rám, mint most a pici ... jaj, olyan egyformák.
Valamelyik nap meg Peti Samci mellett ült a hintaszékben, és ahogy fényképeztem őket, akkor is feltűnt, hogy mennyire egyformák ... akkor meg Samuval :)
2012. május 12., szombat
2012. május 7., hétfő
Komposztálunk
Kb. egy évvel ezelőtt kezdődött minden ...
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.
2012. május 6., vasárnap
Szandi ballagója
Tegnap (hogy a névnapom és az anyák napja közti egy nap se maradjon "üresen") ballagásra voltunk hivatalosak. Már amikor megkaptuk a meghívót leszögeztük, hogy magára a ballagásra nem megyünk, csak az ebédre. Ennek több oka is volt: pl. a 3 gyerek (felesleges lett volna a nagy tömegnek kitenni őket ... hisz még maga Szandi is unta az ünnepséget (10-kor kezdődött, 3/4 1-re értek haza), vagy hogy a Zsolti éjszakás volt, és aznap is ment éjjelre.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni. Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni. Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.
Díjat kaptam
Nagyra nyíltak a szemeim, amikor Encsi meglepett azzal, hogy egy blogdíjat küldött nekem.
Ezzel egyidőben 4-szeresen okozott örömöt nekem.
Az első a díj volt.
A második, hogy kiderült számomra, hogy neki is van blogja. Nagy öröm!
Kiderült, hogy Timitől kapta Encsi a díjat. Minő meglepetés, hogy ők ismerik egymást. De kicsi a világ! Én Timit a 2009 májusibabák topikból ismerem, Encsit pedig a kórházból (6 éve, amikor Ármin született, én akkor voltam Máté születése előtt kórházban a vérnyomásommal). És ők is ismerik egymást :) (közben kiderült számomra, hogy Encsi talált rá valamilyen módon Timi blogjára, és épp ő volt a 70. rendszeres olvasó)
Negyedszerre pedig öröm volt olvasni Encsi magyarázatát, miért választott engem (is): "mert 6 évvel ezelőtt derűt csempészett a kórházi szobánkba" :)
A díj átvételéhez 5 dolgot kell magamról írni.
Hát hajrá!
1. Az első helyen, mindenképpen a gyerekeim jutnak eszembe ... 3 fiú. Imádom őket, és imádom, hogy 3-an lettek. Világ életemben 3 gyereket szerettem volna, igaz, nem bántam volna, ha legalább egy kislány lett volna köztük, de ha ezt a sorsot szánta nekem az ég, hát legyen :)
2. Idén rászántam magam, hogy legyen egy kis kertem. Örülök neki, mindig megyek, nézem, mi mennyire bújt ki. Nem értettem eddig, hogy a dédinek mi öröme van abban, hogy minden nap a kertet nézegeti, bogarássza, de most, így 32 évesen én is eljutottam idáig. nagy öröm látni, ahogy kibújik a vetemény, ahogy növekszik, gondolom a termésnek is örvendezek majd :) A kapálás ugyan nem a kedvencem, de jól kikapcsol, az a kis idő csakis az enyém (a torna mellett ennyi jár nekem :))
3. Pár éve, amikor a kis házikónkba költöztünk, nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az udvar szépítgetésének. Aztán a lelkesedés csökkent, viszont idén, nem tudom milyen okból, újult erővel tört fel bennem :) Úgyhogy a sziklakert, és az eddigi kis bokraim mellé új virágokat ültettem. farönkből szerettem volna virágtartókat, de aztán abból nem lett semmi, viszont lett helyette teknőből virágtartó. Nagyon klassz lett! Ha pedig végre elkészül a garázs, szép rend lesz az udvarban is! Alig várom!
4. Nagyon szeretek kirándulni, gyerekeket különböző programokra vinni, élményt adni nekik (és magunknak is)! Úgyhogy a május elsejével kezdő programlavina a jó idővel igazán kedves számomra. Balatonra is nagyon szeretek velük menni velük, családostul, barátostul. Boldoggá tesz látni az örömöt, a felszabadult nevetést látni a gyerekeim arcán!
5. Ugyan egy ideje itthon vagyok a gyerekekkel, álmomban elég sokszor tanítok. Biztosan nem véletlen ... Nagyon várom, hogy 2013. szeptemberében átlépjem újra az iskola kapuját ... Mátéval. Biztosan nehéz lesz, hisz helyt kell majd állni anyaként, feleségként, tanító néniként, és nagyon sok lesz egyszerre, főleg, hogy Máté is akkor kezdi az iskolát, Pepcsi pedig kicsit később, 2,5 évesen az ovit (tervek szerint), de biztosan hozzá szokunk majd. Várom ezt a kihívást :)
Öt 200 rendszeres olvasó alatti blognak kell a díjat továbbadni. Őket választottam, bár nem volt könnyű, hisz nem olvasok sok blogot, olyat meg pláne nem sokat, ami napra kész lenne:
1. Annus
2. Ancsa
3. Ági
4. Anita
5. Zsuzsi
Bár csak az első kettő aktív, a többiben már régen írtak, de mindig bekukkantok, hátha ... Timinek pedig nem akartam, hisz mástól már megkapta (igaz, én erről lemaradtam), bár ha nem kattintok rá a a nevére Encsinél, lehet, ki sem derül számomra :)
Ezzel egyidőben 4-szeresen okozott örömöt nekem.
Az első a díj volt.
A második, hogy kiderült számomra, hogy neki is van blogja. Nagy öröm!
Kiderült, hogy Timitől kapta Encsi a díjat. Minő meglepetés, hogy ők ismerik egymást. De kicsi a világ! Én Timit a 2009 májusibabák topikból ismerem, Encsit pedig a kórházból (6 éve, amikor Ármin született, én akkor voltam Máté születése előtt kórházban a vérnyomásommal). És ők is ismerik egymást :) (közben kiderült számomra, hogy Encsi talált rá valamilyen módon Timi blogjára, és épp ő volt a 70. rendszeres olvasó)
Negyedszerre pedig öröm volt olvasni Encsi magyarázatát, miért választott engem (is): "mert 6 évvel ezelőtt derűt csempészett a kórházi szobánkba" :)
A díj átvételéhez 5 dolgot kell magamról írni.
Hát hajrá!
1. Az első helyen, mindenképpen a gyerekeim jutnak eszembe ... 3 fiú. Imádom őket, és imádom, hogy 3-an lettek. Világ életemben 3 gyereket szerettem volna, igaz, nem bántam volna, ha legalább egy kislány lett volna köztük, de ha ezt a sorsot szánta nekem az ég, hát legyen :)
2. Idén rászántam magam, hogy legyen egy kis kertem. Örülök neki, mindig megyek, nézem, mi mennyire bújt ki. Nem értettem eddig, hogy a dédinek mi öröme van abban, hogy minden nap a kertet nézegeti, bogarássza, de most, így 32 évesen én is eljutottam idáig. nagy öröm látni, ahogy kibújik a vetemény, ahogy növekszik, gondolom a termésnek is örvendezek majd :) A kapálás ugyan nem a kedvencem, de jól kikapcsol, az a kis idő csakis az enyém (a torna mellett ennyi jár nekem :))
3. Pár éve, amikor a kis házikónkba költöztünk, nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az udvar szépítgetésének. Aztán a lelkesedés csökkent, viszont idén, nem tudom milyen okból, újult erővel tört fel bennem :) Úgyhogy a sziklakert, és az eddigi kis bokraim mellé új virágokat ültettem. farönkből szerettem volna virágtartókat, de aztán abból nem lett semmi, viszont lett helyette teknőből virágtartó. Nagyon klassz lett! Ha pedig végre elkészül a garázs, szép rend lesz az udvarban is! Alig várom!
4. Nagyon szeretek kirándulni, gyerekeket különböző programokra vinni, élményt adni nekik (és magunknak is)! Úgyhogy a május elsejével kezdő programlavina a jó idővel igazán kedves számomra. Balatonra is nagyon szeretek velük menni velük, családostul, barátostul. Boldoggá tesz látni az örömöt, a felszabadult nevetést látni a gyerekeim arcán!
5. Ugyan egy ideje itthon vagyok a gyerekekkel, álmomban elég sokszor tanítok. Biztosan nem véletlen ... Nagyon várom, hogy 2013. szeptemberében átlépjem újra az iskola kapuját ... Mátéval. Biztosan nehéz lesz, hisz helyt kell majd állni anyaként, feleségként, tanító néniként, és nagyon sok lesz egyszerre, főleg, hogy Máté is akkor kezdi az iskolát, Pepcsi pedig kicsit később, 2,5 évesen az ovit (tervek szerint), de biztosan hozzá szokunk majd. Várom ezt a kihívást :)
Öt 200 rendszeres olvasó alatti blognak kell a díjat továbbadni. Őket választottam, bár nem volt könnyű, hisz nem olvasok sok blogot, olyat meg pláne nem sokat, ami napra kész lenne:
1. Annus
2. Ancsa
3. Ági
4. Anita
5. Zsuzsi
Bár csak az első kettő aktív, a többiben már régen írtak, de mindig bekukkantok, hátha ... Timinek pedig nem akartam, hisz mástól már megkapta (igaz, én erről lemaradtam), bár ha nem kattintok rá a a nevére Encsinél, lehet, ki sem derül számomra :)
Anyák napja
Számomra a karácsony után -vagy inkább mellett- a legfontosabb, leg érzelemmel telibb ünnep. Szeretem. Főleg, mióta óvodás Máté ... a gyerekek kis produkciója olyan kis bájos, aranyos. Azt gondoltam az első előtt, hogy én biztosan az az anyuka leszek, aki végigbőgi a műsort a meghatottságtól. Aztán amikor odakerültem, inkább csak mosolyogtam, hisz a picik nem olyan komolyan és beleéléssel mondanak verset, mint pl. a nagy iskolások. Szóval elmaradt a sírás.
Viszont idén, amikoris Máté már nagyobb, szebben mond verset, meghatóbb volt számomra, mint eddig. Igaz, a könnyem nem buggyant ki most sem, de a szemem sarkában azért gyülekeztek. Többször is. Csak nagy nyelések és koncentrálás árán nem folytak végig az arcomon.
Péntek reggel az óvó néni azzal várt, hogy ne lepődjek meg délután, hogyha Sami nem nagyon akar részt venni a műsorban, mert bizony a próbákból sem nagyon vette ki a részét.
Nem lepődtem meg már ekkor sem, mert én bizony már előre érdeklődtem tőle, hogy tanulnak-e verset anyák napjára. Samci válasza az volt, hogy nem. Csak a Csabi és a Janika tanul. Kérdeztem: Te akkor mit csinálsz: táncolsz, énekelsz?
Erre a kis őszinte: Nem, én játszok. na, ezek után vajon mit is várhattam volna? Még ha nem is kaptam volna a felhívást :)
Bár igaz, hogy beígértem a fiúknak egy fagyit, ha ügyesen elmondják a verset, és szabadkoztak is, hogy úgy lesz ...aztán nem lett.
Mindkét gyerkőc ment a csoportjához, le is ültek szépen a helyükre, az anyukákkal, nagymamákkal szemben. Talán ez lehetett a baj ... a közönség. Samci ugyan elült egy darabig, de még a műsor elkezdése előtt elkezdett anyázni ... mielőtt sírásra csempült volna a szája, odamentem hozzá, aztán már nem is akart elszakadni tőlem, én meg nem erőltettem ... hisz olyan kis picurka még. Úgyhogy szépen fogtam Samut, és leültem vele a gyerkőcök mellett a sor szélére. Ott szépen végighallgattuk a műsort, néha mondott pár szót, törte a mákot, de kb. ennyi volt , nem akart csinálni mást, de nem is nagy mondókás, verses, nem is vártam mást. azért szívesen lefényképeztem volna, de mindegy, közös kép azért készült rólunk.
A nagyok ügyesek voltak, verseltek, énekeltek, aranyosak, ügyesek voltak. És igazán megható volt, hihetetlen, hogy már közel 6 éves nagyfiú Máté, aki szépen, hangosan, tagoltan tud verset mondani. Készült videó is, bár az eleje lehet, hogy lemaradt, de itthon is elmondattam vele a biztonság kedvéért.
Ennél szebbet ki látott,
ha nyílanak a virágok?
Akár piros, akár kék
minden virág csodaszép.
Ezer virág a kertünkben,
csupa piros, csupa kék.
Nem tudom hogy melyik tetszik,
mert mindegyik csodaszép.
Köszöntsétek édesanyám
májusi virágok!
Nekem van a legjobb anyám,
azért vagyok boldog!
A képek és a videó itt található:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Majus#
Még annyit hozzátennék, hogy bár nagyon szerettem volna látni Samit is ovisan az első szerepléskor ügyesen kiállni, de egyáltalán nem bántam, hogy nem így történt. Mert: nem a sorban ült sírva, hanem az ölembe kuporodott, hozzám bújt, az én kezemet cirógatta :) és ezzel bizony jobban kifejezte, hogy mennyire szeret engem (alapban is nagyon bújós), hogy fontos vagyok a számára. Mert ha baj van, fél valamitől, valami ismeretlentől, akkor ott vagyok neki én, akihez nyugodtan jöhet és bújhat, hogy helyreálljon a kis lelkében a béke :)
Pepcsivel kapcsolatban meg csak annyit, hogy néha már tehernek érzem, hogy szopi közben alszik el, hogy utána tartani kell egy darabig, hogy le tudjam tenni, és ez nem is sikerül mindig elsőre. DE! Százszorta jobban imádom, amikor szopi közben cirógatja a kezem, vagy a szemembe nézve huncutkodik. Amikor pedig elaludt, és a kezemben tartom, feje a mellkasomon, és hallom a szuszogását, érzem az illatát, a bőrömmel a selymes kis bőrét, illetve az állammal a puha kis hajacskáját, az szintén felemelő érzés, ami megdobogtatja a szívem.
Máté viszont nem olyan bújós, hisz ő már nagy lassan 6 éves lesz, de azért tőlem még elviseli a búcsúzkodáskor kapott puszit :) -na jó, azért máskor is kap ... még ha nincs is oda érte annyira.
http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I
http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI
http://www.youtube.com/watch?v=VBt6aP3xoQI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=BcbMK2BOy_Y
Viszont idén, amikoris Máté már nagyobb, szebben mond verset, meghatóbb volt számomra, mint eddig. Igaz, a könnyem nem buggyant ki most sem, de a szemem sarkában azért gyülekeztek. Többször is. Csak nagy nyelések és koncentrálás árán nem folytak végig az arcomon.
Péntek reggel az óvó néni azzal várt, hogy ne lepődjek meg délután, hogyha Sami nem nagyon akar részt venni a műsorban, mert bizony a próbákból sem nagyon vette ki a részét.
Nem lepődtem meg már ekkor sem, mert én bizony már előre érdeklődtem tőle, hogy tanulnak-e verset anyák napjára. Samci válasza az volt, hogy nem. Csak a Csabi és a Janika tanul. Kérdeztem: Te akkor mit csinálsz: táncolsz, énekelsz?
Erre a kis őszinte: Nem, én játszok. na, ezek után vajon mit is várhattam volna? Még ha nem is kaptam volna a felhívást :)
Bár igaz, hogy beígértem a fiúknak egy fagyit, ha ügyesen elmondják a verset, és szabadkoztak is, hogy úgy lesz ...aztán nem lett.
Mindkét gyerkőc ment a csoportjához, le is ültek szépen a helyükre, az anyukákkal, nagymamákkal szemben. Talán ez lehetett a baj ... a közönség. Samci ugyan elült egy darabig, de még a műsor elkezdése előtt elkezdett anyázni ... mielőtt sírásra csempült volna a szája, odamentem hozzá, aztán már nem is akart elszakadni tőlem, én meg nem erőltettem ... hisz olyan kis picurka még. Úgyhogy szépen fogtam Samut, és leültem vele a gyerkőcök mellett a sor szélére. Ott szépen végighallgattuk a műsort, néha mondott pár szót, törte a mákot, de kb. ennyi volt , nem akart csinálni mást, de nem is nagy mondókás, verses, nem is vártam mást. azért szívesen lefényképeztem volna, de mindegy, közös kép azért készült rólunk.
A nagyok ügyesek voltak, verseltek, énekeltek, aranyosak, ügyesek voltak. És igazán megható volt, hihetetlen, hogy már közel 6 éves nagyfiú Máté, aki szépen, hangosan, tagoltan tud verset mondani. Készült videó is, bár az eleje lehet, hogy lemaradt, de itthon is elmondattam vele a biztonság kedvéért.
Ennél szebbet ki látott,
ha nyílanak a virágok?
Akár piros, akár kék
minden virág csodaszép.
Ezer virág a kertünkben,
csupa piros, csupa kék.
Nem tudom hogy melyik tetszik,
mert mindegyik csodaszép.
Köszöntsétek édesanyám
májusi virágok!
Nekem van a legjobb anyám,
azért vagyok boldog!
A képek és a videó itt található:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Majus#
Még annyit hozzátennék, hogy bár nagyon szerettem volna látni Samit is ovisan az első szerepléskor ügyesen kiállni, de egyáltalán nem bántam, hogy nem így történt. Mert: nem a sorban ült sírva, hanem az ölembe kuporodott, hozzám bújt, az én kezemet cirógatta :) és ezzel bizony jobban kifejezte, hogy mennyire szeret engem (alapban is nagyon bújós), hogy fontos vagyok a számára. Mert ha baj van, fél valamitől, valami ismeretlentől, akkor ott vagyok neki én, akihez nyugodtan jöhet és bújhat, hogy helyreálljon a kis lelkében a béke :)
Pepcsivel kapcsolatban meg csak annyit, hogy néha már tehernek érzem, hogy szopi közben alszik el, hogy utána tartani kell egy darabig, hogy le tudjam tenni, és ez nem is sikerül mindig elsőre. DE! Százszorta jobban imádom, amikor szopi közben cirógatja a kezem, vagy a szemembe nézve huncutkodik. Amikor pedig elaludt, és a kezemben tartom, feje a mellkasomon, és hallom a szuszogását, érzem az illatát, a bőrömmel a selymes kis bőrét, illetve az állammal a puha kis hajacskáját, az szintén felemelő érzés, ami megdobogtatja a szívem.
Máté viszont nem olyan bújós, hisz ő már nagy lassan 6 éves lesz, de azért tőlem még elviseli a búcsúzkodáskor kapott puszit :) -na jó, azért máskor is kap ... még ha nincs is oda érte annyira.
http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I
http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI
http://www.youtube.com/watch?v=VBt6aP3xoQI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=BcbMK2BOy_Y
2012. május 4., péntek
22
Máté eddig a két alsó, középső fogát váltotta, most pedig a felső középső mozog. szegénynek nem fáj, de sokat macerálja, mozgatja, várja, hogy kiessen ... persze ebben nagy szerepe van a fogtündérnek is :)
Pár napja kezdte mondogatni, hogy hátul is fáj a foga. Amikor először belekukkantottam a szájába, azt mondtam, hogy hátul bújik a foga, és egy kis csücsök kint van. Aztán ahogy jobban belemásztam neki, úgy jobban láttam, és bizony nem egy kis csücsök van kint, hanem az egész. lehet, mögötte is bújik és az fáj neki ...
Nem tudom miért, de azt gondoltam, hogy a fogzásnak az a menete, hogy átváltja az összes meglévő fogát, majd kibújnak a plusszok. A jelek szerint viszont nem ez a sorrend, hisz ahogy számoltam a fogait, akkor kiderült, hogy felül 6-6, alul 5-5 van neki. Szóval 2 felül észrevétlenül kibújt és a 7.-ek helye is megvan. Úgy kell elképzelni, mint 7 egymás melletti cölöp, amiből 6-nak az alja piros, felül fehér, a 7. viszont piros, és fele akkora, mint a többi. Kíváncsian várom, hogy a többi is ilyen észrevétlenül bújik-e ki, vagy azokkal megszenved szegény.
Ja és, megyek, kiderítem, mi a fogak kibújásának menete :)
Pár napja kezdte mondogatni, hogy hátul is fáj a foga. Amikor először belekukkantottam a szájába, azt mondtam, hogy hátul bújik a foga, és egy kis csücsök kint van. Aztán ahogy jobban belemásztam neki, úgy jobban láttam, és bizony nem egy kis csücsök van kint, hanem az egész. lehet, mögötte is bújik és az fáj neki ...
Nem tudom miért, de azt gondoltam, hogy a fogzásnak az a menete, hogy átváltja az összes meglévő fogát, majd kibújnak a plusszok. A jelek szerint viszont nem ez a sorrend, hisz ahogy számoltam a fogait, akkor kiderült, hogy felül 6-6, alul 5-5 van neki. Szóval 2 felül észrevétlenül kibújt és a 7.-ek helye is megvan. Úgy kell elképzelni, mint 7 egymás melletti cölöp, amiből 6-nak az alja piros, felül fehér, a 7. viszont piros, és fele akkora, mint a többi. Kíváncsian várom, hogy a többi is ilyen észrevétlenül bújik-e ki, vagy azokkal megszenved szegény.
Ja és, megyek, kiderítem, mi a fogak kibújásának menete :)
2012. május 1., kedd
Patca
Minden évben nagyon várom a május elsejét. Ugyan majálisra nem mindig szoktunk menni, de innen számolom, hogy kezdődnek a nyári, jóidős kirándulások, programok.
Idén május elseje keddre esik, így hosszú hétvége lett belőle. Gondolkoztam, hogy valahova el kellene menni, kirándulni egyet ... keresgéltem a neten programok után, amik nincsenek túl messze és a gyerekeknek is tetszene.
Ezt a honlapot találtam:
http://www.katicatanya.hu/
Hallottam már Patcáról, hisz az alsósok többször voltak ott osztálykiránduláson, de ez az én/mi életünkből még kimaradt.
A honlap alapján egész évben látogatható, egy csomó program van, ami nincs majálishoz és egyebekhez kötve. Van kinti és benti játszási lehetőség.
Hosszú hétvége, április végi kánikulával ...
Azt eldöntöttük, hogy megyünk, de kérdés volt a mikor: annyira nem ragaszkodtunk a majálisozáshoz, és mivel hétfőn az üzletek is nyitva voltak, így a hétfő mellett döntöttünk (sok helyre nem akartam menni, de ha Kaposváron járunk, egy gyors tescot megejtettem, nem kell plusz egy út).
Úgy terveztük, hogy reggel indulunk (tanya 8-tól nyitva), Pepcsi majd alszik a babakocsiban, aztán a délutáni alvás előtt elindulunk haza, és a fiúk alhatnak az autóban.
Reggel összekészülődtünk, majd fél 9 körül elindultunk. Egy órás út tőlünk épp, nem teljesen ismeretlen tájakon, bár kétségtelen, hogy Szenna után volt egy szakasz, amikor azt hittük, hogy eltévedtünk, be is kapcsoltuk Zsolti telefonján a gps-t, de mire vette volna a jelet, megláttuk a táblát: Katica-tanya. Kissé vadregényes volt a táj Szenna és Patca között, keskeny út, fák, jó magas fű az út szélén. De megtaláltuk!!!
Kikászálódtunk, majd elindultunk befelé. A bejárat előtt jó nagy táblán meg lehet nézni, hogy mi micsoda, mi hol van a tanyán, de a jegyvásárláskor is kaprunk egy A4-es térképet :) (én azért előtte a neten jól körülnéztem, fotókat, térképet néztem, hiába, én már csak ilyen tervezgetős vagyok ...
És akkor indulás!
1. játszóterep, ahol a homokozóban markolós szerkezetek voltak ...a fiúknak persze több sem kellett, egyből rápattantak, és maradtak is volna ki tudja meddig, ha nem nógatom őket, hogy haladjunk a kinti programokkal addig, amíg 30 fok nem lesz.
Nem jutottunk sokáig, mert a következő, ami az utunkba akadt, az a
2. kiöregedett masinák parkja. Sami kedvenc helye, az egész tegnapi napból ez volt a legnagyobb élménye (pedig a szomszédban is van traki, bármikor beleülhetne, de ez valami miatt más volt).
Itt egy traki, egy ifa és egy kombájn volt. Fel lehetett mászni rájuk. Máté kombájnos-bácsi, Sami trakis lett. Samcit 7 ökörrel sem lehetett volna elvonszolni, szerintem egész nap ellett volna itt. Vártunk egy darabig, aztán felkaptam Samit, különben nem jött volna.
3. lovagvár, ami épp útba esett a kötélpályák felé.
Tetszett neki, belül fel lehetett mászni a toronyba, körbe lehetett menni a várfal mentén. olyan volt, mint egy rendes vár, csak kicsiben és fából. A vár feltérképezése után kalodába lettek zárva a fiúk, majd deresre lettek húzva. Saminak ez utóbbi nagyon nem tetszett, amíg menekült, addig minden ok volt, de aztán elkapta az apja és nem volt kegyelem. Hamar megnyugodott, a himbálózó ketrecbe már önként és dalolva szálltak be, pedig oda is be lettek zárva ... de nem sokáig ám, mert más is szerette volna kipróbálni :)
4. Következő állomásunk az erdei kötélpálya volt. Csupán egy hónapja nyitotta meg a kapuit, de várt minden kalandvágyó fiatalt és időset. A legkisebbeknek a pöttöm pálya a lehetőség, ami különböző egyensúlyozó feladatokkal fejleszti, ügyesíti a legkisebb (3-10 éves korosztályt). Van pálya a nagyobbaknak is 10 fölött, és 14+-os, plusz két lecsúszópálya. A kötélpályás részleg használatáért kilün kell ugyan fizetni, de szerintem mindenképp megéri.
A pöttöm pályán 45 perc 900 forint. Máté kihasználta teljesen, 2* körbeért, Saminak viszont elég volt egy kör, hiába volt vissza még negyed órája. Persze Máté tudott teljesen egyedül menni, figyelt a karabiner akasztásokra, nem volt semmi gond, Saminak viszont segíteni kellett, hisz elég alacsony. Tetszett a lurkóknak nagyon. Ha nagyobbak lesznek, feltétlen visszamegyünk, és akkor én is kipróbálom majd. Nagyon klassz lehet.
Fél 12-re végeztünk ezekkel a kinti programokkal, és a nagy meleg és a magas uv sugárzás miatt úgy döntöttünk, hogy bent folytatjuk. Az eredeti terv is az volt, hogy 11-ig leszünk kint. Kicsit ugyan túlléptük, de a kötélpályánál végig árnyékban voltunk fél 11-től, úgyhogy semmi gond nem volt, ott nem kellett megkukulni.
Milyen jó is, hogy reggel indultunk, Pepcsi aludt az autóban (nem így volt tervezve, de így is jó volt), aztán meg szépen elnézelődött, a babakocsiban játszadozott, evett, közben szopizott, úgyhogy végtelenül türelmes, nyugodt volt, egy hangja nem volt egész nap a drágának.
5. Az épületen belül az első utunk a játszóházba vezetett ... ahonnan szintén nagy rimánkodás és könyörgés árán lehetett csak kicsalni a gyerekeket. Biztosan láttatok már olyan zárt, hálós, gyerekeknek való játszóházat, ahol mászni kell, csúszdázni lehet labdák közé, stb.
Máté először Alsópáhokon találkozott ilyen játszóházzal, Bobó birodalmában, és már akkor is élvezte. Azóta is emlegeti, hogy mikor megyünk újra oda, ahol sok labda közé csúszhat. Múltkor meg a medencéket emlegette :)
A boglári bornapokon is bekéredzkedtek tavaly egy ilyenbe, ahol 10 perc volt 600 ft, úgyhogy ez jóval gazdaságosabb nap volt :)
nagy viháncolásban, kiabálásban, mókában voltak. Közben én megszopiztattam Petit, vártunk is rájuk, mégsem akartak kibújni. Viszont ki van írva, hogy ebbe a játszóházba csak akkor menj be, ha állva beférsz a bejáraton. Felnőttek nem férhetnek be, és milyen ciki lett volna négykézláb bemászni azért, hogy kiszedjük a gyerekeket. Mátéra volt bízva feladat, és ő meg is tett mindent az ügy érdekében, de Samit nem olyan egyszerű megfogni és kifele tessékelni. Tudniillik, hogy a csúszda után egy kis résen kellett átbújni. Ha Sami bújt elől, elszaladt, mire Máté átmászott, ha viszont Máté bújt ki először, akkor Samci menekült visszafele a rengeteg labda közé ...
Aztán csak sikerült nyakon csípni és szépen, kézenfogva Mátéval kiballagtak.
6. Csúszdapark. Nagy élmény kicsiknek és nagyoknak. 3 féle csúszda van, egy nagyon meredek piros, egy ugyanolyan meredek, de nem olyan hosszúságban, ez a kék, és egy 4 sávos hullámos hosszú csúszda. A hullámossal kezdtük: csak zokniban lehet a csúszdaparkba bemenni, majd egy félzsák-szerű valamit kellett szerezni, amire ráülve, lábunkat beledugva csúszni lehet. Máté egyedül, én Samival csúsztam. Gyorsan ... meglepően gyorsan. Nem is gondoltam volna, de nagyooon jó volt. Pepcsi addig az apjával volt. Csúsztam párat Samcival, majd cseréltünk: apa ment vele. Máté meg elég nagyfiú hozzá, hogy egyedül szalad fel a sok-sok lépcsőn, csúszott le, majd kezdődött a kör elölről. Aztán ő váltott: a hullámos csúszdát lecserélte a kékre. Egyet én is csúsztam vele: elsőre igencsak meglepő volt, kapaszkodtam is, kicsit megijedtem, de a gyerekek csak úgy vetették le magukat. Elég meredek volt: szabadesésben egy kevés, aztán csúszás, majd újabb szabadesés, végül milliónyi labda között landolás. Klassz volt, és jó gyors. Máté imádta.
Zsolti kipróbálta a legmeredekebbet, de oda Mátét nem engedtük. Igaz, hogy 5 év volt a korhatár, de nem erőltette, így mi sem mondtuk neki. Elsőre eléggé félelmetes volt.
Itt elidőztünk egy ideig. Sokan voltak, de gyorsan váltották egymást a csúszni vágyók, így nem kellett sokat várni sehol sem. A csúszdapark bejáratánál kezdődött egy nagyoknak (150centi fölött, vagy 14 éves kortól) való jótszópark, olyan, mint az előző a kicsiknek.
A kicsiknek viszont a csúszdák alatt is volt egy, és itt egy egészen piciknek valót is találtunk. Igaz, kicsit későn, már fáradtak voltak, de ha előbb megtaláltuk volna, akkor nem kellett volna Pepcsit a csúszdák tövében babzsákon ülve őriznünk, hanem elmászhatott, hintázhatott volna ott. Na majd legközelebb.
Gyors pisi után indulni akartunk haza, amikor Sami bejelentette, hogy ő még szeretne gokartozni (épp látta). Gondoltuk, az még belefér, és bár igaz, hogy a tűző napon volt, de nem maradtunk tovább 10-15 percnél, így azt is kibírtuk. Fiúk az apjukkal felpattantak egy járgányra, én meg Pepcsit megrugóshintáztattam :)
Aztán felkerekedtünk, beültünk a kocsiba és elindultunk haza. 3/4 2 volt. Minden a tervek szerint zajlott: időben hazaindultunk, Sami és Pepi elaludtak a kocsiban nagyon hamar. Máté még véletlenül sem akart elaludni: tescozni akart velem. Amikor végeztünk, épp pakoltunk be, amikor a kisebbek felébredtek. Nem aludtak nagyot, csak 1 órát, de hazafele jól elvoltak, este pedig nem kellett őket altatni :) Bár
Ilyen klassz családi programokkal teli nyarat szeretnék! (bár enyhébb idővel is beérném ...)
Képek:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Apr#5737203728623429538
Idén május elseje keddre esik, így hosszú hétvége lett belőle. Gondolkoztam, hogy valahova el kellene menni, kirándulni egyet ... keresgéltem a neten programok után, amik nincsenek túl messze és a gyerekeknek is tetszene.
Ezt a honlapot találtam:
http://www.katicatanya.hu/
Hallottam már Patcáról, hisz az alsósok többször voltak ott osztálykiránduláson, de ez az én/mi életünkből még kimaradt.
A honlap alapján egész évben látogatható, egy csomó program van, ami nincs majálishoz és egyebekhez kötve. Van kinti és benti játszási lehetőség.
Hosszú hétvége, április végi kánikulával ...
Azt eldöntöttük, hogy megyünk, de kérdés volt a mikor: annyira nem ragaszkodtunk a majálisozáshoz, és mivel hétfőn az üzletek is nyitva voltak, így a hétfő mellett döntöttünk (sok helyre nem akartam menni, de ha Kaposváron járunk, egy gyors tescot megejtettem, nem kell plusz egy út).
Úgy terveztük, hogy reggel indulunk (tanya 8-tól nyitva), Pepcsi majd alszik a babakocsiban, aztán a délutáni alvás előtt elindulunk haza, és a fiúk alhatnak az autóban.
Reggel összekészülődtünk, majd fél 9 körül elindultunk. Egy órás út tőlünk épp, nem teljesen ismeretlen tájakon, bár kétségtelen, hogy Szenna után volt egy szakasz, amikor azt hittük, hogy eltévedtünk, be is kapcsoltuk Zsolti telefonján a gps-t, de mire vette volna a jelet, megláttuk a táblát: Katica-tanya. Kissé vadregényes volt a táj Szenna és Patca között, keskeny út, fák, jó magas fű az út szélén. De megtaláltuk!!!
Kikászálódtunk, majd elindultunk befelé. A bejárat előtt jó nagy táblán meg lehet nézni, hogy mi micsoda, mi hol van a tanyán, de a jegyvásárláskor is kaprunk egy A4-es térképet :) (én azért előtte a neten jól körülnéztem, fotókat, térképet néztem, hiába, én már csak ilyen tervezgetős vagyok ...
És akkor indulás!
1. játszóterep, ahol a homokozóban markolós szerkezetek voltak ...a fiúknak persze több sem kellett, egyből rápattantak, és maradtak is volna ki tudja meddig, ha nem nógatom őket, hogy haladjunk a kinti programokkal addig, amíg 30 fok nem lesz.
Nem jutottunk sokáig, mert a következő, ami az utunkba akadt, az a
2. kiöregedett masinák parkja. Sami kedvenc helye, az egész tegnapi napból ez volt a legnagyobb élménye (pedig a szomszédban is van traki, bármikor beleülhetne, de ez valami miatt más volt).
Itt egy traki, egy ifa és egy kombájn volt. Fel lehetett mászni rájuk. Máté kombájnos-bácsi, Sami trakis lett. Samcit 7 ökörrel sem lehetett volna elvonszolni, szerintem egész nap ellett volna itt. Vártunk egy darabig, aztán felkaptam Samit, különben nem jött volna.
3. lovagvár, ami épp útba esett a kötélpályák felé.
Tetszett neki, belül fel lehetett mászni a toronyba, körbe lehetett menni a várfal mentén. olyan volt, mint egy rendes vár, csak kicsiben és fából. A vár feltérképezése után kalodába lettek zárva a fiúk, majd deresre lettek húzva. Saminak ez utóbbi nagyon nem tetszett, amíg menekült, addig minden ok volt, de aztán elkapta az apja és nem volt kegyelem. Hamar megnyugodott, a himbálózó ketrecbe már önként és dalolva szálltak be, pedig oda is be lettek zárva ... de nem sokáig ám, mert más is szerette volna kipróbálni :)
4. Következő állomásunk az erdei kötélpálya volt. Csupán egy hónapja nyitotta meg a kapuit, de várt minden kalandvágyó fiatalt és időset. A legkisebbeknek a pöttöm pálya a lehetőség, ami különböző egyensúlyozó feladatokkal fejleszti, ügyesíti a legkisebb (3-10 éves korosztályt). Van pálya a nagyobbaknak is 10 fölött, és 14+-os, plusz két lecsúszópálya. A kötélpályás részleg használatáért kilün kell ugyan fizetni, de szerintem mindenképp megéri.
A pöttöm pályán 45 perc 900 forint. Máté kihasználta teljesen, 2* körbeért, Saminak viszont elég volt egy kör, hiába volt vissza még negyed órája. Persze Máté tudott teljesen egyedül menni, figyelt a karabiner akasztásokra, nem volt semmi gond, Saminak viszont segíteni kellett, hisz elég alacsony. Tetszett a lurkóknak nagyon. Ha nagyobbak lesznek, feltétlen visszamegyünk, és akkor én is kipróbálom majd. Nagyon klassz lehet.
Fél 12-re végeztünk ezekkel a kinti programokkal, és a nagy meleg és a magas uv sugárzás miatt úgy döntöttünk, hogy bent folytatjuk. Az eredeti terv is az volt, hogy 11-ig leszünk kint. Kicsit ugyan túlléptük, de a kötélpályánál végig árnyékban voltunk fél 11-től, úgyhogy semmi gond nem volt, ott nem kellett megkukulni.
Milyen jó is, hogy reggel indultunk, Pepcsi aludt az autóban (nem így volt tervezve, de így is jó volt), aztán meg szépen elnézelődött, a babakocsiban játszadozott, evett, közben szopizott, úgyhogy végtelenül türelmes, nyugodt volt, egy hangja nem volt egész nap a drágának.
5. Az épületen belül az első utunk a játszóházba vezetett ... ahonnan szintén nagy rimánkodás és könyörgés árán lehetett csak kicsalni a gyerekeket. Biztosan láttatok már olyan zárt, hálós, gyerekeknek való játszóházat, ahol mászni kell, csúszdázni lehet labdák közé, stb.
Máté először Alsópáhokon találkozott ilyen játszóházzal, Bobó birodalmában, és már akkor is élvezte. Azóta is emlegeti, hogy mikor megyünk újra oda, ahol sok labda közé csúszhat. Múltkor meg a medencéket emlegette :)
A boglári bornapokon is bekéredzkedtek tavaly egy ilyenbe, ahol 10 perc volt 600 ft, úgyhogy ez jóval gazdaságosabb nap volt :)
nagy viháncolásban, kiabálásban, mókában voltak. Közben én megszopiztattam Petit, vártunk is rájuk, mégsem akartak kibújni. Viszont ki van írva, hogy ebbe a játszóházba csak akkor menj be, ha állva beférsz a bejáraton. Felnőttek nem férhetnek be, és milyen ciki lett volna négykézláb bemászni azért, hogy kiszedjük a gyerekeket. Mátéra volt bízva feladat, és ő meg is tett mindent az ügy érdekében, de Samit nem olyan egyszerű megfogni és kifele tessékelni. Tudniillik, hogy a csúszda után egy kis résen kellett átbújni. Ha Sami bújt elől, elszaladt, mire Máté átmászott, ha viszont Máté bújt ki először, akkor Samci menekült visszafele a rengeteg labda közé ...
Aztán csak sikerült nyakon csípni és szépen, kézenfogva Mátéval kiballagtak.
6. Csúszdapark. Nagy élmény kicsiknek és nagyoknak. 3 féle csúszda van, egy nagyon meredek piros, egy ugyanolyan meredek, de nem olyan hosszúságban, ez a kék, és egy 4 sávos hullámos hosszú csúszda. A hullámossal kezdtük: csak zokniban lehet a csúszdaparkba bemenni, majd egy félzsák-szerű valamit kellett szerezni, amire ráülve, lábunkat beledugva csúszni lehet. Máté egyedül, én Samival csúsztam. Gyorsan ... meglepően gyorsan. Nem is gondoltam volna, de nagyooon jó volt. Pepcsi addig az apjával volt. Csúsztam párat Samcival, majd cseréltünk: apa ment vele. Máté meg elég nagyfiú hozzá, hogy egyedül szalad fel a sok-sok lépcsőn, csúszott le, majd kezdődött a kör elölről. Aztán ő váltott: a hullámos csúszdát lecserélte a kékre. Egyet én is csúsztam vele: elsőre igencsak meglepő volt, kapaszkodtam is, kicsit megijedtem, de a gyerekek csak úgy vetették le magukat. Elég meredek volt: szabadesésben egy kevés, aztán csúszás, majd újabb szabadesés, végül milliónyi labda között landolás. Klassz volt, és jó gyors. Máté imádta.
Zsolti kipróbálta a legmeredekebbet, de oda Mátét nem engedtük. Igaz, hogy 5 év volt a korhatár, de nem erőltette, így mi sem mondtuk neki. Elsőre eléggé félelmetes volt.
Itt elidőztünk egy ideig. Sokan voltak, de gyorsan váltották egymást a csúszni vágyók, így nem kellett sokat várni sehol sem. A csúszdapark bejáratánál kezdődött egy nagyoknak (150centi fölött, vagy 14 éves kortól) való jótszópark, olyan, mint az előző a kicsiknek.
A kicsiknek viszont a csúszdák alatt is volt egy, és itt egy egészen piciknek valót is találtunk. Igaz, kicsit későn, már fáradtak voltak, de ha előbb megtaláltuk volna, akkor nem kellett volna Pepcsit a csúszdák tövében babzsákon ülve őriznünk, hanem elmászhatott, hintázhatott volna ott. Na majd legközelebb.
Gyors pisi után indulni akartunk haza, amikor Sami bejelentette, hogy ő még szeretne gokartozni (épp látta). Gondoltuk, az még belefér, és bár igaz, hogy a tűző napon volt, de nem maradtunk tovább 10-15 percnél, így azt is kibírtuk. Fiúk az apjukkal felpattantak egy járgányra, én meg Pepcsit megrugóshintáztattam :)
Aztán felkerekedtünk, beültünk a kocsiba és elindultunk haza. 3/4 2 volt. Minden a tervek szerint zajlott: időben hazaindultunk, Sami és Pepi elaludtak a kocsiban nagyon hamar. Máté még véletlenül sem akart elaludni: tescozni akart velem. Amikor végeztünk, épp pakoltunk be, amikor a kisebbek felébredtek. Nem aludtak nagyot, csak 1 órát, de hazafele jól elvoltak, este pedig nem kellett őket altatni :) Bár
Ilyen klassz családi programokkal teli nyarat szeretnék! (bár enyhébb idővel is beérném ...)
Képek:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Apr#5737203728623429538
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)