Tegnap (hogy a névnapom és az anyák napja közti egy nap se maradjon "üresen") ballagásra voltunk hivatalosak. Már amikor megkaptuk a meghívót leszögeztük, hogy magára a ballagásra nem megyünk, csak az ebédre. Ennek több oka is volt: pl. a 3 gyerek (felesleges lett volna a nagy tömegnek kitenni őket ... hisz még maga Szandi is unta az ünnepséget (10-kor kezdődött, 3/4 1-re értek haza), vagy hogy a Zsolti éjszakás volt, és aznap is ment éjjelre.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni. Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése