Ezzel egyidőben 4-szeresen okozott örömöt nekem.
Az első a díj volt.
A második, hogy kiderült számomra, hogy neki is van blogja. Nagy öröm!
Kiderült, hogy Timitől kapta Encsi a díjat. Minő meglepetés, hogy ők ismerik egymást. De kicsi a világ! Én Timit a 2009 májusibabák topikból ismerem, Encsit pedig a kórházból (6 éve, amikor Ármin született, én akkor voltam Máté születése előtt kórházban a vérnyomásommal). És ők is ismerik egymást :) (közben kiderült számomra, hogy Encsi talált rá valamilyen módon Timi blogjára, és épp ő volt a 70. rendszeres olvasó)
Negyedszerre pedig öröm volt olvasni Encsi magyarázatát, miért választott engem (is): "mert 6 évvel ezelőtt derűt csempészett a kórházi szobánkba" :)
A díj átvételéhez 5 dolgot kell magamról írni.
Hát hajrá!
1. Az első helyen, mindenképpen a gyerekeim jutnak eszembe ... 3 fiú. Imádom őket, és imádom, hogy 3-an lettek. Világ életemben 3 gyereket szerettem volna, igaz, nem bántam volna, ha legalább egy kislány lett volna köztük, de ha ezt a sorsot szánta nekem az ég, hát legyen :)
2. Idén rászántam magam, hogy legyen egy kis kertem. Örülök neki, mindig megyek, nézem, mi mennyire bújt ki. Nem értettem eddig, hogy a dédinek mi öröme van abban, hogy minden nap a kertet nézegeti, bogarássza, de most, így 32 évesen én is eljutottam idáig. nagy öröm látni, ahogy kibújik a vetemény, ahogy növekszik, gondolom a termésnek is örvendezek majd :) A kapálás ugyan nem a kedvencem, de jól kikapcsol, az a kis idő csakis az enyém (a torna mellett ennyi jár nekem :))
3. Pár éve, amikor a kis házikónkba költöztünk, nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az udvar szépítgetésének. Aztán a lelkesedés csökkent, viszont idén, nem tudom milyen okból, újult erővel tört fel bennem :) Úgyhogy a sziklakert, és az eddigi kis bokraim mellé új virágokat ültettem. farönkből szerettem volna virágtartókat, de aztán abból nem lett semmi, viszont lett helyette teknőből virágtartó. Nagyon klassz lett! Ha pedig végre elkészül a garázs, szép rend lesz az udvarban is! Alig várom!
4. Nagyon szeretek kirándulni, gyerekeket különböző programokra vinni, élményt adni nekik (és magunknak is)! Úgyhogy a május elsejével kezdő programlavina a jó idővel igazán kedves számomra. Balatonra is nagyon szeretek velük menni velük, családostul, barátostul. Boldoggá tesz látni az örömöt, a felszabadult nevetést látni a gyerekeim arcán!
5. Ugyan egy ideje itthon vagyok a gyerekekkel, álmomban elég sokszor tanítok. Biztosan nem véletlen ... Nagyon várom, hogy 2013. szeptemberében átlépjem újra az iskola kapuját ... Mátéval. Biztosan nehéz lesz, hisz helyt kell majd állni anyaként, feleségként, tanító néniként, és nagyon sok lesz egyszerre, főleg, hogy Máté is akkor kezdi az iskolát, Pepcsi pedig kicsit később, 2,5 évesen az ovit (tervek szerint), de biztosan hozzá szokunk majd. Várom ezt a kihívást :)
Öt 200 rendszeres olvasó alatti blognak kell a díjat továbbadni. Őket választottam, bár nem volt könnyű, hisz nem olvasok sok blogot, olyat meg pláne nem sokat, ami napra kész lenne:
1. Annus
2. Ancsa
3. Ági
4. Anita
5. Zsuzsi
Bár csak az első kettő aktív, a többiben már régen írtak, de mindig bekukkantok, hátha ... Timinek pedig nem akartam, hisz mástól már megkapta (igaz, én erről lemaradtam), bár ha nem kattintok rá a a nevére Encsinél, lehet, ki sem derül számomra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése