Éjszaka

A tegnapi fárasztó nap után sajnos nem egészen úgy sikerült az éjszaka, ahogy szerettem volna. Még fent voltam, amikor Pepcsi felsírt, forgolódott egy csomót, alig kapott levegőt, úgy el volt dugulva z orra, de végül magától visszaaludt.
Ez megismétlődött éjszaka többször, de a pár napja szokásos hajnali 5 körüli egyszeri szopizása helyett 3* szopizott, ami egyébként nem tűnt volna olyan soknak, ha nem szoktam volna meg az egyszeri ébredést. na meg persze amikor ő forgolódott, én akkor is fent voltam ...
Meleg is volt a drága, de nem annyira, hogy lázat mérjek neki. Túl macerás lett volna. Persze most még alszik, én meg nem tudtam visszaaludni a fél 7-es szopi után ... Most már nem éreztem melegnek sem, remélem, csak ennyi volt, most nagyon nem hiányzik (persze semmikor), hogy ő meg lebetegedjen.
Gondolkoztam, hol, mikor fázhatott meg ... a hajnalok elég hűvösek, valamelyik nap már fél 8 körül kint mászott, lehet az nem tett jót neki, vagy az éjszakai nyitott ablak. Pedig most már félig lehúzott redőny mellett alszunk, és az ablak csak bukón nyitható ... de a kis gazember mindig kitakarózik, akármekkora takaróval takarom be.

Fárasztó hétvége

Ahogy altattam ma este Petit, úgy éreztem, milyen jó végre nyugodtan leülni. Kicsit sok volt ez a hétvége, és még nincs vége ...
Az egész tegnap reggel kezdődött, de előzmény volt már hét elején is. Ugyanis akkor mondtam először a Zsoltinak, hogy nézzen körül, biztosan minden van-e a hétvégére tervezett garázsépításhez.
Le lettem hurrogva, hogy minek nézegesse, minden van, elég lesz: cement, mész, homok, tégla. Ennyi. A téglát csütörtökön hátrahordták, hogy kéznél legyen, de kb. ennyi is volt az előkészület a gazok kihúzásán túl ...
Férfiak ... mégis minden az utolsó pillanatra kell hagyni? Nem akartam, hogy megint az legyen, hogy szombat délután -amikor már bezár a tüzép- jusson eszébe, hogy ez sincs, meg az sincs.
A péntekünket megzavarta kissé, hogy elkészült a laptop, fel kellett menni érte Siófokra, és ha már mentünk, egy Balcsit is beterveztünk a nagyobbakkal. De ha előre gondolkodik, akkor ekkor be is szerezhettük volna a mégiscsak hiányzó dolgokat.
Mert szombat reggel bizony kiderült, hogy van, ami kellene, de nincs. Persze először megnézték az andocsi tüzépen, de ott nem kaptak.
A legnagyobb gond ekkor azonban még nem ez, hanem a betonkeverő hiánya volt. De tényleg, miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni???
Szóval ott voltunk szombat reggel betonkeverő nélkül. Mert az igaz, hogy a szomszéd, akitől mindig kölcsön szoktuk kérni, most nem tudta odaadni, de még pénteken lebeszélt Zsolti egy másikat, csak az messzebb volt, és fuvaros hozta volna le a szomszédba levő fuvarral együtt. Csak éppen a 8-ra ígért fuvar elmaradt, mert elment a srác Toponárra ... tervezhet egyébként az emebr, ha a másik, akire rá van szorulva, keresztbe tesz ...
A rokonnak, akinek pedig platós autója van, már ivott egy pálinkát ...
Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni a másik szomszédot, hisz nekik is áll az udvarban egy betonkeverő. És milyen jó, hogy ez eszembe jutott, nem is tudom, mi lett volna, ha nem.
Fiúkat ott hagyva elindultam Petivel Tabra, a tüzépre, hogy megvegyem a hiányzó kátránypapírt -vagy mifenét, és a biztonság kedvéért vettem 4 zsák cementet is, hisz ha most nem is kell, a betonozáshoz feltétlen.
Pepcsi elaludt a kocsiban, nem is ébredt fel amíg vásároltam, és egy automatához is beugrottam pénzt levenni. Hazáig aludt, amivel természetesen kissé felborította a napot, hisz egy ideje csak egyet alszik.
Mire hazaértünk, mát folyt a munka, igaz, kisebb gikszer akadt előtte: eltört a betonkeverő tartórúdja, és heggeszteni kellett.
Miért is menne minden egyszerűen?
Innetől kezdve viszonylag nyugi volt, a fiúk (Zsolti, öcsém, Józsi) dolgoztak, Máté, Sami a Vera mama és az otthon között ingajáratban, én meg Petivel felmentem anyuékhoz, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebédet vittem a munkásoknak, akik fél 6-ig dolgoztak. Zsolti ezután focizni ment, vitte Samit is. Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb 3/4 8-ra hazaérnek. Negyed 9 lett belőle, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Zsolti bicegve jött ...kiment a térde, nagyon fájt neki. Éjszaka nem is nagyon aludt, jegelte, és fájdalomcsillapítót is kapott.
Gondoltam, majd felviszem a dokihoz. De hogy lesz így befejezve a garázs falazása? Tamás reggel jött fél 8-ra, de ki segít neki? Zsolti lett volna, de ő kiesett. Én úgy tudtam, hogy jön a kománk, de Zs. csak poénból mondta ... marha jó poén ...
Úgyhogy a ma reggelem rohanással telt: először segítséget kellett kerítenem. Bundi lett az áldozat, millió hála neki ezért, hisz bulizott előtte este, és dolga is lett volna.
Nekiálltak a fiúk, én meg felvittem Zsoltit a dokihoz, aki kórházi balesetit mondott. Hurrá ... Gondolkoztam: ott bizony sokat kell várni ... ha viszem Petit, mi a francot csinálok vele addig, viszont tudna aludni hazafele az autóban. HA meg nem viszem, és túl sokáig kell várni, akkor hogyan fog elaludni? Megoldás: nem én viszem, megkérjük a komát, lenne-e kedves elvinni. Igent mondott - bár nekik is kissé zűrös napjuk volt, épp szült az Ági -komaasszony tesója (Boldizsár 3960 gr, 58 cm-császár).
Innen kicsit nyugisabb volt az én napom, amíg haza nem mentünk anyuéktól fél 4-kor.
Zsolti már otthon volt, kificamodott a térde, tartógipsszel a lábán, nem mehet vele, feküdjön. Szerdán kell visszavinni ... marha jó, épp a lehető legrosszabbkor.
Fiúk végeztek kb fél 6-kor, viszont én nekiállhattam pakolni: tégladarabokat összeszedni, ablaküvegeket feltenni, játékokat összeszedni. Még jó, hogy a mama figyelt a gyerekekre.
Fürdetés, vacsora, altatás. Most már alszanak, én meg fáradtan ülök itt, de mindjárt fekszem én is.
Persze a héten biztosan nem tud dolgozni menni a Zsolti, gyerekeket viszont viszem az oviba, hisz nekem is készülődnöm kell a tanévkezdésre ... nagyon nem hiányzott, hogy egy negyedik gyereknek ugráljak most, na meg persze a legfontosabb, hogy így bizony nem tudni, mikor kerül tető a garázsra ...
Holnap meló nem lesz, viszont jönnek unokatesómék 2 gyerkőccel. Ami jó, mert rég találkozunk, de most olyan fáradt vagyok ... de holnapra összegyűjtöm a tartalékaimat :)

Nagyasszonyi búcsú

Augusztus 15. Hivatalosan ekkor van az andocsi főbúcsú, a Mária neve napi búcsú. Ez a nap idén szerdára esett, így előtte vasárnap, 12-én volt megtartva.
Mint minden gyereknek, az én gyerekeimnek is a búcsú szó a bazárt jelenti, ahol biztosan kap valamit, ha csak apróságot is, ami ugyan nem minőségi, de el lehet róla mondani, hogy a búcsúban kaptam :)
Az én fiaim a falunap óta nagyon várják a búcsút, a pontos napot körhintarajzzal kellet jelölni a havi naptárban, hogy pontosan számon tudják tartani, hogy mennyit kell még aludni, vagy hány szódásautó jön addig, ill. ikszelni lehessen a már eltelt napokat :)
Falunapon a lógós körhintán ültek, és szerettek volna járműves ringlisre is felszállni, de megegyeztünk, hogy nem lehet annyira, mert az rengeteg pénz, de majd a búcsúban felülhetnek rá. Ez volt az első ok, amiért várták.
A második a pezcukor-adagoló volt, amit a búcsú előtt kb. 2 héttel láttak a boltban, és bejelentették, hogy ők ilyet kérnek a búcsúban. Persze olyat ott nem lehet kapni, ezért megvettük akkor a boltban, és megbeszéltük, hogy anya elteszi, és a búcsú napján majd megkapják. Olcsón megússzuk ennyivel a búcsút, gondoltam.
Persze a napján a déditől mindegyik kapott egy ezrest, hogy abból vegyenek búcsúfiát, így a ringlisen és a pezcukor-adagolón túl Pepcsi kapott egy kis labdát, Sami egy trakit választott, Máté pedig egy 4 db.os bayblade-t kért, ami ugyan nem eredeti, de a célnak rövid ideig megfelel (mert nem olyan tartós).
A járműves körhintázás elmaradt, mert nem volt, de felültek a hosszú láncos ringlisre, igaz, a képeken elnézve Máté unott képét, lehet, hogy neki nem kellett volna :) Sami viszont rettentően élvezte, integetett, kacagott, kurjongatott. Bátyus levitte őket fagyizni és egy hatalmas dinnyét is vetettek vele hazafele menet.
Úgyhogy bár több felé elosztva, de mégsem volt olyan olcsón megúszott búcsú. A szentmisére én lenéztem Petivel (jó idő esetén a templomkertben tartják), de Pepcsi már nyűgös, álmos, éhes volt, így nem maradtam sokáig. Nagyok a bátyussal fagyiztak ezidő alatt, így a Marika mama többet láthatott a miséből.
Persze már most tudják, hogy a legközelebbi búcsún ki mit szeretne majd bezsebelni ... de reménykedem, hogy addigra elfelejtik.

Egy kis szabadság

Múlt héten elhatároztam, hogy amikor Zsoltinak leállása lesz, egy nap elmegyek Kaposvárra turizni. Gyerekekkel ez őrült vállalkozás lenne, viszont mást nem nagyon akartam venni, hisz előtte bevásároltunk, így sajnáltam volna benzinre a pénzt, így kitaláltam, hogy a korai, fél 7-es busszal elmegyek, és a délivel (ami délben van nálunk) hazajövök. Így Pepcsi altatására már itthon leszek, délelőtt pedig elütik az időt a mamával és az apjukkal. És mivel van egy pecsételős papírom, ami pedagógusigazolvánnyal együtt 50 %-os utazásra jogosít, így olcsó nem is úsztam :)
Klassz kis terv volt. Így esett:
Fél 6-ra húztam fel az órát, persze ha megyek valahova, nem alszom jól előtte éjszaka, így a csörgést nem vártam meg. Pepcsit megmocorgattam, hogy ébredjen fel kicsit, aztán megszoptattam, és így ő aludt tovább. Erre azért volt szükség, mert 6 körül szokott ébredni, de ha nem szopizik, akkor nem tudták volna visszaaltatni, így viszont aludt negyed 8-ig. 3/4 6 után elindultam, bár a busz csak fél 7-kor jön, mi meg kb 10 percre lakunk, nem akartam otthon ténferegni, miután elkészültem. Bementem a fornettibe, vettem egy kis harapnivalót, meg is ettem, eztán vettem egy újságot a buszra. Igaz, odafele nem olvastam belőle, mert a dadusnéni mellé ültem, és beszélgettünk, de hazafele áttanulmányoztam.
Nem kellett sokat várnom, jött is a busz. Fél 8-ra már Kaposváron voltam, ekkor viszont lődörögtem egy darabig, mert az üzletek többsége csak 9-kor nyit. Megnézetem, hogy a boltok, ahova menni akartam mikor nyitnak, és már 8 óra is lett, így első úticélom felé vettem az irányt, irány a dm.
Vettem pár dolgot, és tanulmányoztam a mosódiót, mert úgy döntöttem, nem veszek több mosószert, hanem kipróbálom a mosódiót -ez még várat magára, igaz, azóta beszereztem, de pár mosásra elég még a mosószer, addig azt használom.
Dm után olvastam egy kicsit a padon, aztán elszaladtam egy hobbyboltba, képkereteket szerettem volna venni, de nem volt olyan, amilyen nekem kellett volna, így egy két falapot vettem, konyhadekoráláshoz dekupázshoz.   (el is készültek, jók lettek :))
Ezután mentem a turiba (még jó, hogy mindegyik a város központjában van, közel egymáshoz). Válogattam, próbáltam, és végül és felsővel lettem csak gazdagabb itt, ill. vettem még a fiúknak zokni és szandált Saminak. És túrtam egy nagyon klassz clarks bőrcipőt Petinek. Nagyon keveset lehetett használva, egy kopás sincs rajt, és ezeket olyan hamar kinövik a gyerekek.
Aztán mentem a 11 után induló buszra.
Pepcsit még ébren találtam, de ahogy szopizott, már aludt is, aztán Samit is elnyomta az álom.
Ez volt az első teljesen egyedüli vásárlásom, amit gyerekek nélkül intéztem. Igazi kikapcsolódás volt ez az alig több, mint 6 óra :) Egy szusszanás jópár év óta ...

Joghurtfaló kis totyogó

Péterről van szó. És akkor szépen sorban a magyarázat:
Kb. 2 hete fedezte fel magának a gyümölcsjoghurtot, mint isteni eledelt, amiből talán 10-et is meg tudna enni egy nap, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak azon is elélne egész nap. Persze nem kap annyit, amennyit szeretne, a 4-nél húztam meg a határt egy nap, bár azt is sokallom kissé. De mit tegyek, imádja ... Ki tudja fejezni az akaratát, eléri célját, mert ha kitalálta, hogy ő bizony joghurtot szeretne enni, akkor fogja magát, a hűtő elé áll, és üti, közben meg mondja a magáét. Ha nem ér célt, akkor átmegy a szekrényhez, ahol a kis kanalai vannak, és mutogat felfelé :)
A joghurt mellett lehet krémtúró vagy éppen tejföl, azt is megeszi. Lényeg, hogy tégelyes legyen, és a hűtőből kelljen elővenni. Aztán ha megkaparintotta, akkor egy kanál az ő kezébe, egy az etetőébe, és indulhat az evészet. Szerencse, hogy nem akar még egyedül enni, beéri azzal, hogy kanál van a kezében.
A második: totyogó. Az lett, így 16 hónaposan. Kezdtem már aggódni, hisz egyik sem indult el korán, de ennyi idősen már mind2 nagyobb totyogott. Mint mindegyik, ő is imád mászni, kezeit fogva sétáltatgatni pedig nem voltam hajlandó. Igaz, a mama megtette jópárszor, de én semmi értelmét nem látom, hisz nem fejlődik az egyensúlyérzéke, csak annyi történik, hogy azt tudja, hogy a lábait egymás elé kell raknia.
Egy hete kb már észrevehető volt, hogy valami alakul, mert kapaszkodva szekrény mellett már egész fürge volt, aztán lépett egyet-kettőt, majd pár napra rá többet és többet. Most már 2-3 métert is megtesz kapaszkodás nélkül, maga indul el, nem csak ha hívják, de nem zavarja különösebben,, de akkor vagy mászik tovább, vagy ha tud hol kapaszkodni, akkor feláll és megy tovább. Egyszer megmutatta azt is, hogy fel tud állni kapaszkodás nélkül, bár igaz, hogy tottyanás lett a vége, de az udvaron, hepehupás talajon történt..
Járássegítőt is talált magának: tolta a kisszéket, a dobozt, a bébitaxit, a nagy tűzoltóautót, a trakit ... most pedig már egy kisujjat fogva is nagyon szeret sétálni, és ha akar valamit, jön, megfogja a kezem, és húz, hogy menjek vele.
Mondani nem mond sokmindent, de idővel ez is változik majd :)  ana -anya, ezt már régebb óta mondja. mama, baba, dádá, né -nézd, ha mutat valamit, dob és persze "nem". Ennyi a szókincse egyelőre.
A fiúk Patcai kirándulása óta egyet alszik egy nap, bár párszor előfordult, hogy bealudt délelőtt, majd délután is aludt egyet, de nem ez a jellemző. Így viszont könnyebben és hamarabb elalszik délben és este is, igaz, szopi közben. Kicsit tartok tőle, mi lesz 2 hét múlva, amikor elkezdődik az iskola, és egy nap biztosan lesz 5. órám, ami azt jelenti, hogy nem érek haza délre, csak kb. 1-re. 2 lehetősége van: vagy megvár, de szerintem nem bírja ki, vagy elalszik a mamával. Reménykedem, hogy a 2. lehetőséget választja majd.
A mamával egyébként elég sokat van, az utóbbi egy hónapban többször a mamára lett bízva egy egész délelőttre vagy délutánra, hisz tényleg mindjárt szeptember lesz, anya pedig megy dolgozni. Semmi probléma nem szokott lenni, nagyon jól elvan a mamával.
Igazi kis zsivány ő is, szerintem olyan életrevaló kis lurkó lesz, olyan kis zsivány, mint a Samci, viszont a kinézete tiszta Máté. Sokszor van, hogy ránézek, és annyira, de annyira Mátét látom. Hihetetlen. Gyönyörű, imádnivaló kis gombóc, aki még nagyon jól tűri azt a rengeteg puszit, amit anyától/Mátétól/Samitól kap egy nap. (Apa nem puszilgatós)

Gép nélkül

Múltkoriban Máté játszott a laptopon, aztán kivette a lemezt, és amikor a másikat tette bele, már nem olvasta be a gép.
Ami most nem volt különösebben probléma, de 2 hónap van vissza a jótállásból, így Zsolti visszavitte a Tescoba, ahol vettük. Igaz, kissé macerás volt, vagy 2 órát egyezkedett a Zsolti, hogy egyáltalán átvegyék, pedig ő előtte felhívta a Packard Bell központját, ahol azt mondták neki, hogy vagy visszaviszi a vásárlás helyszínére, vagy futárral elküldeti Brnoba, a szervizközpontba.
Nem akarták átvenni, de aztán mégiscsak, aztán utánajártak, hogy mi a teendőjük, és elküldték a központba. 2-án vitte be Zsolti, 6-án küldték el, 16-án telefonáltak, hogy elkészült. Végre!
Úgyhogy tegnap összecihelődtünk, és elmentünk a laptopért, utána pedig beiktattunk egy Balcsit a gyerekekkel. A nagyobbakkal, mert Pepcsit a mamával hagytuk.
Á, a víz eléggé hideg volt elsőre, de aztán már kellemes, de túl sokáig nem lehet bent lenni már, mert bár meleg volt, mégsincs olyan ereje a napnak, és reggel is nehezebben melegszik a levegő.
Fürödtünk egyet, aztán ettünk egy lángost - amit így utólag bár ne tettünk volna ... Samit éjjel meghányatta, nekem is nagyon fájt a gyomrom, hasmenésünk lett, bár nem az extradurva fajta. Nem tudom, másra fogni, mint a lángosra, vagy az olajára ... bár Máté kimaradt a buliból, pedig ő is evett.
A laptop nélküliség egyébként nem a legjobbkor jött, tanmeneteket kellett volna szerkesztenem, de megoldottam, levittem az öcsém gépét, ő igen keveset használja, így el is készültem, már csak egy kis ének-es finomítás kell.
Meg persze elmaradtam a bloggal is, pedig történtek dolgok, de igyekszem pótolni.

Sami és a virágok

Már tavasz óta, mióta az első tulipánok kinyíltak, Sami rendszeresen hordja nekem a virágokat a mamától hazafele jövet. Nem mondom, hogy mindig, amikor onnan jön haza, mert az naponta többször is előfordul. Azt sem mondhatom, hogy minden nap, de bizony nagyon gyakran.
A héten egy hatalmas tő büdöskével jelent meg :) Le is fényképeztem, nagyon édes volt. Leggyakrabban a mamánál szerzi a virágokat, de kunyerált már máshonnan is, sőt, a tulipánokat a 3. szomszéd kerítésén benyúlva tépte le. Hiába mondtuk neki, hogy nem szabad, ne szedje le, vagy hogy a mamánál is van, hozzon onnan, nem hallgatott ránk.
Annyi azonban biztos, hogyha ezt a jó szokását a későbbiekben is megtartja, a barátnői, majd a felesége nagyon és sokszor fog örülni :D