A veszprémi kiruccanás után vasárnap elugrottunk még Boglárra. Előtte egy másik babát, Gergőt is meglátogattuk: Györökbe is elugrottunk Erikáékhoz, aki a koliban volt szobatársam és oszt. társam a gimiben). Édes kisbaba Gergő is, bár Mátét nagyon nem kötötte le, nem csoda, be volt zsongva a dodzsemért :)
Rengeteg ember volt ... pár éve voltunk egyszer, amikor viszont nagyon kevesen voltak. De most nem...
Első dolgunk: dodzsem ... élmény megint, tavaly is az volt :)
Aztán Máté bement egy ugrálóváras, csúszdás akármibe, direkt gyerekeknek való volt. 5 perc. hát szerintem órákat is el tudott volna tölteni bent, szinte a csúszdán kívül nem is próbált mást: kanyargós csúszda volt, ahol sok labda közé lehetett érkezni. Az álom :) Előtte nézegette a képeket, és emlegette sokat Alsópáhokot, ahol szintén rengeteg labda közé érkezett anno ...
Azért mindig meglepődöm: azt gondoltam, tuti gond lesz, ha lejár az 5 perc, hisz az tényleg olyan kevés idő egy ilyen helyen. De nem volt semmi gond, minden szó nélkül indult kifelé, amikor a néni jelezte, hogy lejárt az idő.
Volt kolbászevés (inkább nem-evés), fagyizás (ami megint nem ízlett neki)- hiába, megállapítottuk, hogy az Anikó néni készíti a legfinomabb fagyit a világon :)
Aztán az én nagy örömömre találkoztunk Szilvivel, aki a kolléganőm volt, és voltunk náluk többször Budaörsön, viszont az egri kiránduláskor nem tudtunk összefutni. Hiába, kicsi a világ, és egy ilyen angy forgatagban is vannak olyan események, amire nem számít az ember :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése